1992. január 8-án hunyt el Párizsban, montmartre-i műtermében Schöffer Miklós.
Kalocsán született 1912. szeptember 6., a művészettörténet első kibernetikus művének alkotója, a kibernetikus művészet megteremtője és kiemelkedő képviselője. Schöffer a kibernetikus elveket a művészeti ágak széles skáláján alkalmazta. Életműve a festőművészet, grafika, szobrászat, film, televízió, zene, építészet és urbanisztika területeit öleli fel, több területen is korszakot indító ötletekkel. Alkotói koncepcióját írásaiban foglalta össze és oktatói tevékenysége során is továbbadta. A második avantgarde hullám alkotója.
Budapesten jogi doktorátust szerzett, azután a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. 1936-ban, 24 évesen került Párizsba. Alkotói munkássága 1947-től irányult a térdinamikus konstrukciók felé, majd jöttek a fénydinamikus és az idődinamikus alkotások, melyek ötvözik a plasztikát a fénnyel, a mozgással, a hanggal, az idő múlásával. 1968-ban Schöffer Miklós már mozgó szobraiért kapta meg a Velencei Biennále nagydíját és lett világhírű, immár Nicolas Schöffer néven. 1982-ben beválasztották a Francia Akadémia Szépművészeti Tagozatába.
Munkásságát a francia állam a legrangosabb kitüntetésekkel, köztük a Becsületrenddel jutalmazta. 1976-ban tért haza először Kalocsára. 1980-ban itt, egykori szülőházában nyílt meg a Schöffer Múzeum, melynek alapját az a gazdag, az életmű minden periódusát felölelő anyag teremtette meg, melyet egy évvel korábban maga a művész adományozott szülővárosának. A város felújította a szülői házat, ahol a következő évben múzeumot nyitott. A múzeum első igazgatója Dargay Lajos, Schöffer tanítványa, majd közvetlen munkatársa lett. 1982-ben Kalocsán, Schöffer szülőházának közelében a Chronos 8 kibernetikus fénytorony épült fel az ÉPGÉP vállalat segítségével.
