-A hír váratlanul ért, hiszen minden jel arra mutatott, hogy a pápa felépül a kétoldali tüdőgyulladásból és annak szövődményeiből. Természetesen a pápa 88 éves életkora előre vetítette egy ilyen esemény esetleges bekövetkezését, de a gyászhír egy pillanat alatt szertefoszlatta az optimista várakozásokat.
Halálról szólva nehéz kimondani, de szép halála volt a pápának, hiszen a kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvétkor hunyt el. Mégpedig úgy, mint Jézus Krisztus, aki halála előtt megáldotta a híveket. A pápa vasárnap hagyományosan, mint minden karácsonykor és húsvétkor, ezúttal életében utoljára urbi et orbi áldást mondott a városra, azaz Rómára és a világra. Ferenc pápa halálakor arra a főpásztorra emlékezünk, aki az első volt, aki az amerikai kontinensről, a déli féltekéről érkezett, valamint az első jezsuita pápa. A pápa nagy figyelmet fordított a társadalmi igazságosságra, az elesettek iránti felelősségvállalásra, hiszen Argentínában, ahonnan érkezett, találkozott a mély-szegénységgel. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban is a konfliktus abbahagyására szólította fel a feleket – mondta dr. Bábel Balázs, hozzátéve,
a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye nevében a 2025. április 24-én 18.00 órakor a kalocsai Főszékesegyházban bemutatásra kerülő szentmisén a liturgia keretében emlékezek meg az örökkévalóságba költözött Ferenc pápáról.
Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenetét: Az Úr ma és örökké él! a Magyar Kurír Katolikus Hírportál nyomán az alábbiakban közöljük.
Április 20-án, húsvétvasárnap a pápa Urbi et Orbi áldást adott a Szent Péter-bazilika erkélyéről. A Szentatya üzenetét Diego Ravelli érsek, pápai szertartásmester olvasta fel. Ferenc pápa beszédét teljes egészében közre adjuk magyar nyelven, Török Csaba fordításában.
Krisztus feltámadt, alleluja!
Testvéreim, boldog húsvétot!
Ma az Egyházban végre újra felhangzik az alleluja, szájról szájra, szívről szívre jár, és az ének örömkönnyeket csal az Isten népének szemébe az egész világon.
A jeruzsálemi üres sírból egészen hozzánk elér a hallatlan híradás: Jézus, a keresztre feszített, «nincsen itt, feltámadt» (Lk 24,6). Nincsen a sírban, él!
A szeretet legyőzte a gyűlöletet. A fény legyőzte az árnyakat. Az igazság legyőzte a hazugságot. A megbocsátás legyőzte a bosszút. A rossz nem tűnt el a történelmünkből, mindvégig jelen marad, ám nem az övé többé az uralom, nincs többé hatalma afölött, aki befogadja ennek a napnak a kegyelmét.
Testvéreim, különösen ti, akik szenvedtek és szorongtok, csöndes kiáltásotokat meghallották, könnyeiteket felfogták, egyetlen egy sem veszett kárba. Jézus szenvedésében és halálában az Isten magára vett a világon minden rosszat, s végtelen irgalmasságával legyőzte azt: gyökerestül kitépte az ördögi gőgöt, amely megmérgezi az ember szívét, s mindenhol az erőszak és a romlás magját hinti el. Az Isten Báránya győzött. Ezért ma ezt kiáltjuk: „Feltámadt reményem, Krisztus!” (húsvéti szekvencia).
Igen, Jézus feltámadása a remény alapja: ebből a történésből kiindulva a remény többé már nem illúzió. Nem. Hála a megfeszített és feltámadott Krisztusnak, a remény nem csal meg. Spes non confundit! (vö. Róm 5,5). Ez a remény nem kikerülésre indít, hanem elkötelez; nem idegenít el, hanem felelősséggel ruház fel.
Akik az Istenben remélnek, törékeny kezeiket az ő nagy és erős kezébe rejtik, engedik, hogy felemelje őket, s útnak indulnak: a feltámadott Jézussal együtt a remény zarándokaivá, a Szeretet győzelmének, az Élet fegyvertelen erejének a tanúivá lesznek.
Krisztus feltámadt! Ebben a híradásban foglaltatik létezésünk egész értelme, amely nem a halálra, hanem az életre lett teremtve. Húsvét az élet ünnepe. Az Isten az életre teremtett minket, s azt akarja, hogy az emberiség feltámadjon. Az ő szemeiben minden élet értékes. Értékes a gyermek élete az anyja méhében, ahogyan az idősé vagy a betegé is, akiket egyre több országban leselejtezendő embernek tartanak.
Mennyi halálra irányuló akaratot látunk mindennap a megannyi konfliktusban, amelyek a világ különböző részeit érintik. Mennyi erőszakot látunk sokszor a családokban is, a nőkkel vagy a gyermekekkel szemben. Mekkora megvetéssel fordulnak olykor a leginkább gyöngék, a kirekesztettek, a migránsok felé.
Ezen a napon szeretném, hogy újra reméljünk és megbízzunk a többiekben, azokban is, akik nem állnak közel hozzánk, vagy olyan távoli földekről származnak, melyeknek gyakorlatai, életmódja, eszméi és szokásai különböznek attól, ami számunkra otthonos, hisz mindannyian az Isten gyermekei vagyunk.
Szeretném, hogy újra reméljük: lehetséges a béke! A Szent Sírban, a Feltámadás templomában idén a katolikusok és az ortodoxok ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot. Sugározzon ki innen a béke fénye az egész Szentföldre és a teljes világra! Közel vagyok a palesztinai és izraeli keresztényekhez szenvedéseikben, ahogyan az egész izraeli és palesztin néphez is. Aggaszt a súlyosbodó antiszemitizmus légköre, amely egyre terjed az egész világon. Ugyanakkor gondolok Gáza lakosságára, különösképpen a keresztény közösségre, ahol a borzalmas konfliktus továbbra is halált és pusztulást okoz és drámai, méltatlan humanitárius helyzetet eredményez. Felhívom a hadviselő feleket: szüntessék be a tüzet, engedjék szabadon a túszokat, és nyújtsanak éltető segítséget azoknak, akik éheznek és békés jövőre vágynak.
Imádkozzunk Libanon és Szíria keresztény közösségeiért, hogy miközben ez utóbbi ország történelmének egyik kényes átmenetét éli, törekedjenek a stabilitására és az érintett népek sorsában való részvételre. Buzdítom az egész Egyházat, hogy kísérje figyelemmel és imádsággal a szeretett Közel-Kelet keresztényeit!
Különösen is gondolok Jemen népére, amely a világ egyik legrosszabb „elhúzódó” humanitárius válságát éli át a háború miatt, és arra hívok fel mindenkit, hogy építő párbeszéd révén találják meg a szükséges megoldásokat.
A feltámadt Krisztus árassza ki a béke húsvéti ajándékát a meggyötört Ukrajnára, s bátorítsa az összes részes felet az erőfeszítések folytatására, hogy igazságos és tartós békét érjenek el.
Ezen az ünnepnapon gondoljunk a Dél-Kaukázusra, és imádkozzunk, hogy hamar írják alá és léptessék életbe a végérvényes békemegállapodást Örményország és Azerbajdzsán között, amely elvezett az olyannyira kívánt kiengesztelődéshez e régióban.
Húsvét fénye ösztönözzön az egyetértés szándékára a Nyugat-Balkánon, és támogassa a közélet szereplőit, hogy mindent megtegyenek a feszültségek és válságok felhalmozódása ellen, a régió partnereit pedig indítsa arra, hogy teljességgel tartózkodjanak a veszélyes és destabilizáló viselkedéstől.
A feltámadott Krisztus, a mi reménységünk, adjon békét, és vigasztalja meg az erőszak és konfliktusok által sújtott afrikai lakosságnak, mindenekelőtt a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudánban és Dél-Szudánban, s támogassa mindazokat, akik a Száhelben, Afrika szarván és a nagy tavak vidékén szenvednek a feszültségek miatt, ahogyan a keresztényeket is, akik számos helyen nem vallhatják meg szabadon a hitüket.
Semmiféle béke nem lehetséges ott, ahol nincs vallásszabadság vagy gondolat- és szólásszabadság, s nem valósul meg az ellentétes vélemények tiszteletben tartása.
Semmiféle béke nem lehetséges a valódi leszerelés nélkül. Minden népnek szükséges gondoskodnia a saját védelméről, ám ez nem alakulhat át általános fegyverkezési versennyé. Húsvét fénye sarkalljon a megoszlásokat szülő gátak ledöntésére, amelyek súlyos politikai és gazdasági következményekkel járnak. Sarkalljon minket arra, hogy gondot viseljünk egymásra, növeljük a kölcsönös szolidaritást, munkálkodjuk minden egyes emberi személy átfogó fejlődésének az előmozdításán.
A burmai nép ne nélkülözze segítségünket ebben az időben. Már évek óta fegyveres konfliktus sújtja, most pedig bátran és türelemmel néz szembe a sagaingi pusztító földrengés következményeivel, melynek okán sok ezren meghaltak, s rengeteg túlélő szenved, közöttük árvák és idősek is. Imádkozzunk az áldozatokért és szeretteikért, s adjunk szívből hálát minden nagylelkű önkéntesnek, akik a segítségnyújtásban tevékenykednek. Az ország több közéleti szereplője tűzszünetet hirdetett – és a remény jele egész Mianmar számára.
Felhívok mindenkit, aki politikai felelősséget visel a világban, hogy ne adja meg magát a félelem bezáró logikájának, hanem arra használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, hogy segítse a rászorulókat, leküzdje az éhezést és támogassa a fejlődést előmozdító kezdeményezéseket. Ezek a béke „fegyverei” – olyan „fegyverek”, amelyek a jövőt építik, s nem halált hoznak.
Ne fogyatkozzék meg bennünk az emberiesség alapelve, legyen ez mindennapos ténykedésünk tengelye.
A védtelen civileket is érintő, iskolákat, kórházakat és humanitárius munkásokat megtámadó konfliktusok kegyetlenségével szemben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük: nem célpontokra csapnak le, hanem lélekkel és méltósággal bíró személyekre.
Ebben a jubileumi évben a húsvét kínáljon alkalmat a hadifoglyok és a politikai foglyok szabadon bocsátására!
Kedves Testvéreim!
Az Úr húsvétján az élet csodacsatával megvívott a halállal, az Úr ma és örökké él (vö. húsvéti szekvencia), és eltölt a bizonyossággal, miszerint
mi is arra nyertünk meghívást, hogy részünk legyen az életben, amely nem ismer alkonyt, amelyben nem hallani többé a fegyverek zaját és a halál visszhangját.
Bízzuk magunkat arra, aki egyedül képes újjáalkotni mindeneket (vö. Jel 21,5)!
Fordította: Török Csaba
Fotó: Vatican Media