Érsekkert
A Kalocsai Érseki Palotához tartozó kertet az 1790-es években Kollonich László érsek hozta létre az épület terepszintjétől jóval alacsonyabban fekvő sáros, vizenyős, zsombékos területen. Az U-alakú kastély előtt, valamint a belső udvarban szimmetrikus barokk kert található. A mélyebben fekvő hátsó területen kialakított park feltehetően franciakert volt eleinte, ezt tanúsítja Oszvald Gáspár, a váci püspöki uradalom piarista építési igazgatójának a Főegyházmegyei Levéltárban őrzött francia kerttervrajza is. A terület később fokozatosan angolkertté alakul át. A kert sorsát Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek (1867-1891), aki botanikusként a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Bizottságának is a vezetője volt, különösen a szívén viselte. 1930 körül a hátsó parkrészt egy két méter magas kerítéssel kettéválasztották, és megnyitották a város lakossága előtt, mely kellemes sétára és kikapcsolódásra nyújt lehetőséget ma is az itt lakóknak. E különleges környezetet fokozta tovább a Kalocsa Szíve Program, amelynek keretében táblákkal ellátott botanikai tanösvényt alakítanak ki, valamint kényelmes és korszerű utcabútorokat helyeznek majd el, nem megfeledkezve a szükséges szemetesek kihelyezéséről sem.
Platán Kulturális- és Rendezvényközpont
A külső érsekkert 1962-es rekonstrukciós munkálataival összhangban, a 10 évvel korábban megépített szökőkút mellé az ott álló platánfák árnyékába egy „Platán” nevű presszót építettek. Ez az épület az 1990-es évek elejéig aktívan működött, de 1994-re tönkrement és bezárt, később pedig elbontották. Ennek helyén épült fel a projekt keretében egy többfunkciós közösségi tér és rendezvényközpont, amely lehetőséget biztosít a különböző programok, így például kiállítások, előadások, konferenciák, szerzői estek befogadására. A belső térben két multifunkcionális terem, egy büfé, egy raktár és szociális blokkok kerültek kialakításra, míg kívülről egy fedett-nyitott terasz, mint kültéri kiállító tér csatlakozik a benti funkciókhoz.
Szintén megújult a korábban itt álló, ám a projekt kezdetére elavult szökőkút is. A világos bézs, csiszolt fagyálló mészkőburkolat, mint egy hullám bukik ki a vízfelületből az új látványosságban, tovább emelve a terület fényét.
Asztrik tér és Érsekkert út
A Kalocsa Szíve Program keretében nem csupán beltéri fejlesztések és épület felújítások, bővítések szerepelnek, hanem a Kalocsa barokk kisvárosi hangulatát éppúgy meghatározó közterületek átalakítása is. A Kalocsa Szíve program egy olyan komplex turisztikai fejlesztést hordoz magában, mely egybefogja Kalocsa egyházi, szakrális, népművészeti, tájtörténeti, kortárs művészeti és újonnan megfogalmazott turisztikai attrakcióit. Ezen elemek egy hálóra való felfűzésének szükségességére és az épített, illetve szellemi környezet tartalmi adottságainak inspirációjára reagálva kellett magát az összekötő térhálót is megfogalmazni.
Az Érseki Palota, a Főszékesegyház, az Érseki Kincstár, valamint a Látogatóközpont vonzerejét a Kalocsa Szíve program keretében, az Érsekkert rekonstrukciójával egészítettük ki, mely Magyarország egyetlen nyitott főpapi kertje. Az őket összekötő tér kiemelt fontosságú szerepet tölt be a turisztikai attrakciók sorában. A műemléki környezetben feltárulkozó térsor, vagyis az Asztrik tér és az Érsekkert utca önmagában is attrakcióként fogalmazódik meg, köszönhetően a projektnek.
Az Asztrik tér Kalocsa egyik központja, köszönhetően a területen található számos fontos intézménynek. Innen indul az Érsekkert felé vezető sétány, itt található a Dózsa György Gazdasági Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény és a Szent József – Zárdatemplom.
A projekt részeként a mostani, gépjárműforgalommal is terhelt térség képe jelentősen megváltozik, mivel az egy séta-, és rendezvénytérré alakul át. A műemléki jelentőségű intézmények díszkivilágítást kaptak, a gyalogosok biztonsága és pihenése érdekében pedig módosul az átvezető utak tengelye.
Az Asztrik teret elhagyva, megérkezünk az Érsekkert bejáratához vezető Érsekkert utcába. Ez a tengely a korábbi vegyes használat helyet ezután csak a gyalogosok közlekedését szolgálja, felvezető zónát képezve a főpapi kerthez. Az utca részét képezi egy multifunkcionális rendezvénytér, ahol városi és regionális programok, kirakodóvásárok idején az árusok pavilonjaikat felállíthatják, ideiglenes akár piaci forgatagot varázsolva a területre. Az utca végén pedig az érsekségi kertészlakból kialakított fogadóközpont található.
Érsekkerti Fogadóépület
A korábban kertészlakként, majd lakóépületként funkcionáló, az 1800-as évek végén épült háromosztatú polgári ház eredeti formájában egy falazott oszlopos hossztengelyes, nyeregtetős épület képét mutatta. A XX. század második felében azonban kapott egy bővítést mely által az egytengelyes tömeg törttengelyűvé vált. A hozzáépítés már semmilyen formában nem őrizte, vagy vitte tovább az eredeti építészeti értékeket, mi több őszintén elmondhatjuk, hogy azokban is rombolt, ezért turisztikai célú hasznosítása előtt ismételten átépítettük.
Az épületbe funkcionálisan a következő helyiségek kerültek: érsekkerti fogadóközpont, infópont, porta, rendezvényiroda, kerttörténeti kiállítás, bemutató-galéria, mosdók, biztonsági felügyeleti szoba, gépészeti tér. A kertészlak új kialakítása szerint a galériával együtt összesen 180.00 m2. Az épület mellett, az Érsekkert határoló kerítésébe rejtve helyeztük el az ideérkező vendégek számára a kerékpártárolót, valamint a kert fenntartásához szükséges eszköztárolót. Érdekes dizájn-elem az érsekkert kapujába metszve a Kalocsai Érsekség és Kalocsa Város címere.
Turisztikai Látogatóközpont
Az egyházi értékek bemutatása mellett a Kalocsa Szíve Program nagy hangsúlyt fektet Kalocsa városának és környékének bemutatására, így a Tomori Pál Főiskola kihasználatlan épületrészében egy turisztikai infóponttal egybekötött látogatóközpont kapott helyet, ahol helyi és a városba látogató vendégek nem csak hasznos turisztikai tippekkel, de a helytörténeti tárlat ismeretanyagával is gazdagabbak lehetnek.
Az ingatlan dél-keleti sarkának átszabása természetesen a műemlékvédelmi szempontok maximális figyelembevételével történt, ám így is lehetőség kínálkozott a kortárs építészet becsempészésére az ódon falak közé. Az akril információs pavilon tengelyébe rejtve ugyanis egy lépcső található, amely Látogatóközpont másik attrakciójához, a Duna Borrégió borait bemutató pincébe vezet, ahol természetesen nem csupán megcsodálni, de megkóstolni is meglehet e kiváló zamatú nedűket. Aki kevésbé ismeri a borokat, azok számára érdekes lehet, hogy a Duna Borrégió hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű bortermelő vidéke, amely magában foglalja Csongrádi, a Kiskunsági, a Hajósi borvidéket, valamint a Solti Szőlőhegyet is.
A Látogatóközpont épületében kap helyet Kalocsa helytörténeti gyűjteménye is, amely a honfoglalás korától kezdve egészen a XX. század építkezéseiig kalauzolja az érdeklődőket, nem elfeledve a jelenkor munkálatait, és a jövő olyan fejlesztéseit, mint amilyen a Paks és Kalocsa közé tervezett Duna híd. Emellett szerepet kap a tárlaton a várost messze földön híressé tevő egyházi élet, a paprikatermesztés és a tőle elválaszthatatlan páratlan gasztronómia, valamint a népművészeti ágak, úgymint a hímzés, a pingálás és a táncok is.
Érdekesség, hogy a Látogatóközpont sarkánál található a beruházás alapköve, amely éjszaka – akárcsak az épület maga – díszkivilágításban tündököl, kihangsúlyozva a rajta szereplő kalocsai népművészeti motívumokat.
Csilás park
E korábbi zöldterület egy átlagos park volt Kalocsa városában, ám elhelyezkedése kiválóan alkalmassá tette egy turisztikai fogadó-funkció befogadására, ezért a Kalocsa Szíve Program építkezései során P+R, illetve buszparkolóvá alakult, a zöldfelületek megőrzése mellett. Az ide érkező, majd járműveiket itt leparkoló látogatók rögtön városunk egyik ékessége, a Vajas csatorna közpark-jellegű, séta-, és kerékpárúttal is átszelt partjára juthatnak, amelyen végigsétálva felnőtt mozgásparkok, játszóterek, és vendéglátóegységek mentén juthatnak be a belvárosba. A Csilás park tehát remek kiindulópontja nem csak önálló turisták, de idegenvezetővel érkező csoportok sétáinak is.
Foktői úti híd
Kalocsán, a Foktői út és a Vajas patak találkozásánál elhelyezkedő híd 1942-ben épült. A híd, mint az ideérkező turistákat első építészeti élménnyel fogadó vizuális alkotás, nagyon fontos szerepet tölt be a belvárosba vezető út tengelyén. Éppen ezért a projektnek hála egy önmagában is látványos, hazánkban egyedülálló turisztikai attrakcióvá alakul. Az eredeti tartószerkezet megerősítésével az osztott útpálya külső oldalán ugyanis egy vízesést helyeznek majd el. A híd közvetlen környezete is megújult. A nyugati oldal a Csilás park hosszában egy vízparti piknikező hellyé válik, míg a keleti oldal pihenő övezetként kerül felújításra.
Turisztikai felvezető zóna
A Foktői út – Bozsó Ferenc utca – Sörház köz – Híd utca útvonala az elmúlt években egy, a gépjármű-, és gyalogosforgalom által egyaránt, azonos súllyal használt útszakasz volt, azonban mint ilyen, nem tölthette be a város turisztikai zónájának felvezető-szerepét. A Kalocsa Szíve Program kapcsán ezért ez az útvonal is megújult, modern burkolatokat és közműveket, valamint akadálymentes közlekedést biztosító kiképzést kapott.
Schöffer Múzeum
Nicolas Schöffer, eredeti nevén Schöffer Miklós 1912. szeptember 6-án született Kalocsán. Ő az egyik megteremtője az 1950-es években születő kinetikus művészet egyik ágának, a tér-, idő-, fénydinamizmusnak. Ő hozta létre a kibernetikus szobrászatot is. Egyaránt volt szobrász, festő, építész, várostervező, videoművész, számítógépes grafikus, egyetemi professzor, művészetteoretikus, és olyan kísérletező művész, aki mindig felelősséggel és újítási szándékkal figyelt a művészet társadalomban betöltött szerepére. Tudományos eredményeket is felhasználó konstrukciói méltán tették őt ismertté az egész világon. Alkotásai ma ott találhatók Európa és Amerika számos nagyvárosában. Állította, életére legnagyobb hatással nem egy másik művész volt, hanem Norbert Wiener, a kibernetika feltalálója. A mozgó, világító, hangokat adó szobrokat és installációkat hol mérnökökkel, hol építészekkel, hol zeneszerzőkkel, hol táncosokkal közösen készítette. Úgy tartotta, a mai társadalomban az egyén egyre passzívabbá válik, legyen szó színházról, moziról, televízióról. Ezért olyan nagyszabású színpadi produkciót alkotott, melyben a közönség aktív és kreatív lehet, ahol a közönség maga alakítja a programot. 1968-ban Schöffer Miklós mozgó szobraiért kapta meg a Velencei Biennále nagydíját és lett világhírű, immár Nicolas Schöffer néven. Nicolas Schöffer 1979-ben teljes életművét bemutató anyagot adományozott szülővárosának, Kalocsának. A város megvásárolta és múzeumi céloknak megfelelően átalakította, kibővítette a család egykori házát, melyben 1980 novemberében nyílt meg a Schöffer Múzeum. Az állandó kiállítás anyagát Schöffer magyar tanítványával és munkatársával, Dargay Lajos szobrászművésszel közösen válogatta össze. 1992. január 8-án hunyt el Párizsban, montmartre-i műtermében.
A Kalocsa Szíve Program egyik kiemelkedő küldetése volt a művész hagyatékának méltó bemutatása, mivel a tárlat – köszönhetően a számos adománynak – kinőtte az azt befogadó épületet. A projekt része volt tehát az épület bővítése, történt mindez a Schöffer szülőház utcai homlokzatának megőrzésével. Az udvarban új épületszárny jött létre, amelyben kiállító és alkotótereket alakítottunk ki. A kertben megjelenik egy feszített pilleponyva időszakos fedés a kültéri alkotói workshopok védett tereként. Végül, de nem utolsósorban a teljes intézmény akadálymentesen megközelíthetővé és bejárhatóvá vált.
Chronos 8 – Shöffer-torony
A Malatin téri autóbusz-pályaudvar előtt álló, Chronos-8 nevű fénytorony is Schöffer Miklós tervei alapján készült 1982-ben.
A fénytorony váza 4 db 23 m magas, melyek között az oszlopok kör alakú, emelt talapzatán 5 db nagy fényszóró, a torony négy homlokzati síkján 23 db színes, kisebb méretű fényszóró található, melyek 49 db 80 és 60 cm átmérőjű forgó tükrökre vetítik fényüket. A forgó tükrök közül 40 db motorral meghajtott, 9 db pedig szabadonfutó. A fényszórók be- és kikapcsolását, valamint a tükrök forgását a torony melletti közút gépjárműforgalmának zaja irányítja hangérzékelők és számítógép közvetítésével. A fénytornyot 1982. nov. 26-án avatták fel. Az évek során a szerkezet leromlott, üzemeltetése nehézkessé vált, így a Kalocsa Szíve Program egyik elemeként a torony is felújításra került.
Tájház
Gábor Lajos (1886-1947) festőművész javasolta, hogy a mezőkövesdi Matyó Ház mintájára Kalocsán is rendezzenek be egy jellegzetes Kalocsa környéki parasztházat, amit kalocsai népművészeti motívumokkal díszítenek és a berendezése is eredeti. 1935-ben a város, állami és megyei támogatással, megvásárolt egy házat a Béres (ma Tompa Mihály) utcában. Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra, a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett „partos ház”, melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhetjük nyomon a kalocsaai népművészet fejlődését. Dombra építették a lakóépületet, így a Duna közelségéből adódó esetleges árvíz esetén védve volt. Vályogból épült a ház, amely télen a meleget tartotta, nyáron pedig hűvöst adott. A tetőt náddal feddték, a kéményen a kereszt pedig az egyház hatalmát hirdette.
A tájház szerkezete az eltelt évtizedekben elhasználódott, ezért szükségessé vált teljes körű felújítása. Így a beruházás során a szakemberek kicserélték a nádtetőt, modernizálták a vízelvezetést, korhűen helyreállították a kerítést, végül, de nem utolsósorban kijavították az épület körüli feltöltés esetleges hibáit.
Kálvária
Eredetileg a kórház helyén épült a 18. század első felében, a város 1772-ben készült térképén pedig már feltüntették. Klobusiczky Ferenc érsek 1827-ben mellé építtette a 10 személyes aggok házát és a kálvária-kápolnát is. Az aggok háza kibővítésével nyílt meg 1868-ban a kórház, amit Zichy Gyula érsek az 1920-as évek elején korszerű, a korszak színvonalának megfelelő kórházzá kívánta átalakítani. A tervezett új kórházépületet csak a kálvária áthelyezésével lehetett felépíteni, ezért elhatározták a kálvária áthelyezését a temetőbe. A kalocsai városi tanács, amely anyagilag támogatta a kórházépítést 1924. aug. 21-én pályázatot írt ki az áthelyezési munkákra. A kálvária áthelyezésére 1924 őszén kezdődött és 1925 tavaszán fejeződött be. A temetőben felállított kálváriát 1925. ápr. 7-én szentelték fel. A kálvária stációi a temető Béke utcai mellékkapujánál kezdődnek és a főpapi kriptáig tartanak. A stációk domborműveit téglából falazott fordított U alaprajzú, kb. 270 cm párkánymagasságú, bádogtetővel fedett építmények tartják. A sima oldalukkal befelé néző építményeken falfülkékben találhatók a domborművek, amelyeket vasrácsok védenek. A stációk végén, a főpapi kripta földdel borított tetején három korpuszos kőkereszt áll. A középső kereszt két oldalán egy-egy nagyjából ember nagyságú, fél térden imádkozó, kőből faragott nőalak található.
Képtár:
