„Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson”
Ezt 1090-ben Szent László királyunk rendelte el, és azóta emlékezünk a királyra, aki államot teremtett nekünk, magyaroknak!
Tisztelt Egybegyűltek!
Kedves kalocsaiak! Kedves Barátaim!
Augusztus 20-a a magyarság „legősibb nemzeti ünnepe”. A magyarok független keresztény államának létrejöttére emlékezünk, ez az az ország, amely a mai napig otthont ad nemzetünk számára.
E napon ünnepeljük továbbá nemzeti-megmaradásunkat, és az életet jelentő „Új kenyeret”!
Az új kenyeret, mely az élet táplálója, melyben benne foglaltatik az isteni gondviselés, a teremtő erő, a dolgos kezek munkája, az összefogás, az együttműködés ereje, az élet körforgása.
Külön büszkeség számunkra, hogy szeretett városunk, Kalocsa a Szent István királynak koronát hozó Asztrik apátnak köszönhetően több, mint ezer éve létezik mint a magyar katolikus egyház meghatározó pillérének számító érsekség székhelye.
Mindannyiunk számára ismert, hogy Szent István király halála napján Szűz Mária kegyelmébe ajánlotta hazánkat, s mint a magyarok patrónusának, az elődeink az Ő tiszteletére szentelték fel városunk jelképét, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházat.
Nagyboldogasszony napját Kalocsa Város Napjaként is ünnepeljük, hiszen e nap emlékeztet minket azokra az ősökre is, akik a török hódoltság után újjáépítették városunkat, és modern településsé alakították, és ezzel egy a világban egyedülálló kultúrát hagyományoztak az utókornak.
Tisztelt Ünneplők!
Szent István tudatosan, sziklára építette országát. Egy olyan sziklára, amely a kereszténység minden értékével fenn- és egyben tartja ezt az országot, nemzetünket!
Egy erős, keresztény államot alapított.
Döntéseivel végérvényesen és megkérdőjelezhetetlenül kijelölte helyünket Európában! Döntései helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Magyarország még ma is egységes nemzetállamként van jelen, Európa szívében.
Első, szent királyunk hosszú távra biztosította államunk függetlenségét. Az általa lerakott szilárd alapoknak köszönhetően a történelem zivataros századaiban, az idegen uralmak elnyomása alatt, a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is képesek voltunk megőrizni szabadságvágyunkat, a törekvésünket az önrendelkezésre, a függetlenségre.
1000 éve Szent István Európát választotta, mint ahogy ezt a döntést mi magyarok 2003. április 12-i népszavazással újra szentesítettük. Bár az Európai Unió tagjává váltunk, de Magyarország maradt és lesz mindig a hazánk!
Volt idő, amikor irigyeltük a Nyugatot, most együtt élünk vele, de talán mind gyakrabban vetődik fel bennünk: „mi nem ilyen lovat akartunk!”
Ha szétnézünk a nagyvilágban, az Európai Unió vezető országaiban, azt látjuk, hogy a rosszul értelmezett, szinte korlátlan személyes szabadság és szolidaritás, közösséget nem ismerő individualizmus, a keresztény szellemi, erkölcsi gyökerek megtagadása, a nemzeti önfeladás, a migráció káoszhoz, kiszolgáltatottsághoz vezet.
Sokan szeretnék, ha mi is erre az útra lépnénk.
Halljuk meg szent királyunk fiához intézett üzenetének figyelmeztetését:
„Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.”
Nekünk tehát, akik a keresztény hitre támaszkodva, a rendet, a családot, a nemzetet, a biztonságot és a nyugalmat helyezzük mindennapjaink középpontjába, nincs más dolgunk, mint a Szent Istváni úton továbbmenni, még akkor is, ha ezért támadnak bennünket, vagy ha maradinak tartanak.
A magyar nemzet az államalapítás óta eltelt időben a mostaninál sokkal súlyosabb válságokat is megélt, de mindegyikből győztesen került ki, mert olyan hagyományokkal, nyelvvel, kultúrával és életszemlélettel rendelkezik, amelyre a jelent és a jövőt is lehet, sőt kell építeni.
Ki kell tartanunk, össze kell fognunk és tovább haladni ezen az úton azon nemzetállamokkal, akik értékrendje azonos a miénkkel!
Nekünk nem szabad letérnünk erről a kijelölt útról. Nem szabad elvágni keresztény gyökereinket, meg kell őrizni hagyományainkat, a ránk hagyott örökséget, hiszen csak így tudunk olyan országot, olyan várost építeni, ahol jó felnőni, jó élni, ahol mindenki biztonságos otthonra lelhet.
Tisztelt Ünneplők!
Közhelynek tűnhet a közmondás: „egységben az erő”, de talán soha nem volt annyira fontos a magyarság egységének megléte, mint manapság. Egység nélkül a nemzetállam megmaradása, szuverenitásának megőrzése elképzelhetetlen.
Ha megértjük, hogy Szent István királyunk érték- és nemzetteremtő munkáját egymással összefogva kell folytatnunk, akkor valóban közös ünnepünk lesz augusztus 20-a, országunk születésének napja!
Ha értékeinket felismerjük, közösen kimunkáljuk és felmutatjuk, ha elfogadjuk és elismerjük egymás az országért, a városért végzett munkáját, majd akkor és csak akkor, képesek leszünk a valódi, közös ünnepre.
Arra az ünnepre, amely a magyarok ünnepe, amely városunkról, az itt élő emberekről szól, amely arra a gondolatrendszerre, értékrendre épül, melyet Szent István hagyott ránk, és amely csak közös akarattal őrizhető meg, adható tovább és csak akkor gyarapítható, ha mindenki tudása legjavát adja hozzá!
Gondolataimat Kossuth Lajos szavaival szeretném zárni:
„ A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz!”
Hajrá, Magyarország!
Hajrá Kalocsa!
Dr. Filvig Géza
Kalocsa város polgármestere
