Kalocsa Város Önkormányzata és a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár augusztus 20-a alkalmából ünnepséget tartott az Országzászló emlékműnél.
A Kecskeméti Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis díszőrsége felvonulása után Lakatosné Jambrik Ibolya Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem című versét mondta el.
Az ünneplő közönséggel dr. Bálint József, Kalocsa polgármestere osztotta meg gondolatait (mint mondta, utoljára ebben a minőségében – utalva a közelgő önkormányzati választásokra).
„Tisztelt ünneplő közönség, kedves kalocsaiak!
Újra összehozott bennünket a közös múlt, Szent István király soha el nem halványuló alakja és az új kenyér családi otthont idéző illata; köszöntöm Önöket Nemzetünk legszentebb ünnepén. … Augusztus 20-án, amikor közös múltunkra, nagy tetteket végrehajtó elődeinkre gondolunk, minden magyar ember szíve együtt dobban egy szebb és reményteljesebb jövőért. … A történelmünk során számos uralkodó váltotta egymást a trónon, de a magyar nép emlékezete csak azt őrizte meg, azt építette be tudat- és hagyományvilágába, akit tisztelt és szeretett. Kevés királyunkkal esett ez meg.
Szent István történelmi tettet hajtott végre, amikor kijelölte országunk és nemzetünk helyét itt, a Kárpát-medencében. Ő teremtette meg a jövő lehetőségét számunkra. Ő élt a kor adta lehetőséggel, bár ezek a lehetőségek mindenki más számára is adottak voltak. István király élete a haza életének csak egyetlen pillanata volt. De jelentős pillanat! Az egész nemzet életét és sorsát meghatározta négy évtizedes uralkodása alatt. Államot alkotott, ezáltal megpróbálta biztosítani nemzete megmaradását, megálmodott egy országot és volt bátorsága meghozni egy olyan döntést, amellyel Magyarországot és vele minden lakóját a keresztény Európához csatolta.
Történelmi tettének üzenete, hogy megalkuvás nélkül vállalta az ország jelenéért és jövőéért vívott harcot, küzdelmet. Kijelölte az irányt, hitt benne és követte azt. Tudta, hogy ez az egy út van, és bár számos kétkedő próbálta őt elbizonytalanítani, mindvégig kitartott az elvei mellett.
Őt nem a hadjáratai, nem a csatákban aratott győzelmei tették naggyá, hanem az alkotó tevékenysége, a közigazgatást szervező munkája és teremtő gondoskodása. Nem az állandó összeütközések lehetőségét fürkészte, sokkal inkább biztonságot és békét akart teremteni országa minden lakosának. István király annak idején az állam létrehozását úgy képzelte el, hogy a magyarok számára törvényeket alkot, olyan törvényeket, amelyek meghatározzák az élet feltételeit. A rend és az igazság, az önmaga által is betartott jó és igaz törvények híve volt. Tisztában volt azzal, hogy az állam nem működhet nyugodtan és zavartalanul a szükséges bizalom nélkül. Tudta, hogy a bizalmatlanság mindenekelőtt a félelemből fakad, és nagyon komoly ára van, hiszen bomlasztó elemként képes kikezdeni a közösséget. Ezért István is minduntalan az egység létrehozásán fáradozott.
Augusztus 20. az összetartozás ünnepe. Az összetartozásé, amely nemcsak az ezeréves közös múltunkra, közös gyötrelmeinkre és közös sikereinkre, hanem az előttünk álló közös jövőre is vonatkozik. Arra a jövőre, amelyet bár sokfélék vagyunk, mi, magyarok, együtt építünk.
Szent István királyunk életműve nem más, mint a magyar államiság. Amely nem csak vér és harc által született meg, hanem bölcsesség, kitűnő politikai és diplomáciai érzék által is.
Hölgyeim és uraim, kedves kalocsaiak!
Mondhatnánk, hogy mindez csak múlt és történelem. De ha körbenézünk a világunkban, megállapíthatjuk, hogy ez a történelem sok tekintetben aktuális üzeneteket hordoz.
István nyomdokán haladva a különbözőségek párbeszédét, az empátia, az önirónia és a bölcsesség térnyerését kell elősegítenünk, mert ez a jövő felé vezető helyes út. Augusztus 20-a évről évre emlékeztet minket arra, hogy úgy kell élnünk és dolgoznunk, olyan országot, várost és közösséget kell magunk köré teremtenünk, amely nem tér le az ezer éve kijelölt útról.
István hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Megrendíthetetlen hite vezette munkájában, mely nyomán alakja példaként állt a későbbi korok nemzedékei előtt, s áll előttünk ma is. István rendkívül fontosnak tartotta a hit megőrzését, mely erőt ad a keresztény élethez, a reményhez, a szeretethez, a megbocsátáshoz, és akár az újrakezdéshez is.
Ha az ő példáját követjük, idővel elmondhatjuk majd, hogy olyan városban élünk, ahol nem ellenségek, csak másképp gondolkodó emberek vannak. Ahol közös jövőnk párbeszéd eredménye, ahol gáncsoskodás helyett valódi építés és fejlesztés zajlik, ahol az emberek arról beszélgetnek, hogy mit és hogyan kellene jobban tenni, nem pedig arról, hogy ki vagy mi ellen kell küzdeni.
Kívánom, hogy nagy királyunk eszmeisége ott legyen a jövőben is minden, a városért tenni akaró országgyűlési képviselő és városvezető szívében, és tekintsék valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát, mert Kalocsa városa nem hitbizomány.
Kívánom, hogy ott csengjenek a fülekben István király intelmei, melyet fiához, Imre herceghez intézett, melynek egy sora így szól:
„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Úgy gondolom, ez nem világnézeti kérdés, hiszen abban sokfélék vagyunk. Mindez a közös nevező kérdése, azon dolgoké, amelyekből nincs sok, de éppen ezért különösen fontosak a számunkra, hiszen ezek azok, amelyekben mindannyian egyetértünk, egyet kell, hogy értsünk. Hiszen tudjuk, hogy a közös jövőt csak közös alapra lehet építeni, a közös múltra, és ami még fontosabb, közös értékekre és közösen kitűzött célokra.
Hiszem és bízom benne, hogy egy valódi közösség ezer év távlatából is képes meghallani Szent István üzenetét és erőt tud meríteni belőle, mint már oly sokszor történelmünk során. Hiszen bármit hozott is az elmúlt ezer esztendő, sokszor újrakezdtük, a magyar állam mindig talpra állt. … Közös felelősségünk Szent István nyomdokain haladva, ápolni a múltat, tervezni és építeni a jövőt, és kívánom, hogy mindezt békével és bölcsességgel tegyék.
Kalocsa város költségvetése erős és stabil, jöhetnek a fejlődést megalapozó fejlesztések, amelyek Kalocsát oda helyezik ahol a térségben a helye.
Ehhez a munkához kívánok minden honfitársamnak, minden kalocsainak jó egészséget és sok sikert!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!” – zárta ünnepi gondolatait dr. Bálint József polgármester.
A beszéd után Kalocsa Város Önkormányzata, intézmények, egyesületek, pártok, társadalmi szervezetek helyezték el koszorúikat a szobornál, az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.
