„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
Tisztelt Ünneplő Közönség, Tisztelt Kúlai Vendégeink!
1848. március 15.-én, Petőfi Sándor Nemzeti Dala egy új korszakot nyitott meg a magyar nemzet történelmében..
Az ipari forradalom hatására az Európai társadalmak gyökeres változásokon mentek keresztül. A feudalizmus kora lejárt, helyén polgári alapokon nyugvó államok alakultak. Jól látták ezt haladó gondolkodású nemeseink, és értelmiségi fiataljaink. Tudták, ez a korszakváltás nem fog megállni az országhatárnál.
A Reformkor több mint 20 éven keresztül előkészítette a változásokat. A magyar társadalomban modernizációs folyamatok mentek végbe, és olyan nagy történelmi személyiségek emelkedtek ki, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos; Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, akik tetteikkel, vélemény nyilvánításaikkal, irányt szabtak az eseményeknek.
1848 február 22-én kitört a párizsi forradalom, és ennek híre forradalmi hullámot indított be Európában.
A Pilvax kör tagjai elérkezettnek látták az időt! Március 12-re Irinyi József megfogalmazta a 12 pontot, 13-án pedig Petőfi Sándor megírta a Nemzeti Dalt. Ekkor érkezett a bécsi forradalom híre. Petőfiék az azonnali cselekvés mellett döntöttek.
Másnap, 15-én reggel a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban gyülekeztek. Petőfi itt elszavalta a Nemzeti dalt, majd a 15- 20 fős csoport az orvosi egyetem felé vette az irányt. Petőfi az egyetem udvarán ismét elszavalta versét. A Landerer nyomdánál az emberek kezükben a kinyomtatott verssel, együtt szavaltak a költővel. Délután 3-kor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a Városházához vonult az akkorra már több mint 10 ezres tömeg, és a városi tanáccsal elfogadtatták követeléseiket. Semmiféle ellenállásba nem ütköztek, a forradalom első napja vér és erőszak nélkül zajlott le.
Jókai e-képen írt március 15.-ről:
„Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet, hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel”
Batthyány Lajos vezetésével megalakult az első független magyar kormány.
Mindeközben a bécsi udvar rendezte sorait, és a rebellis magyarok megleckéztetésére készült. A kormány fegyveres ellenállásra szólított. Vajdaságban a szerbek fellázadtak, és a magyar lakosság ellen támadtak. Fegyveres harc bontakozott ki az egész országban.
A békés forradalom már a múlté, a fiatal magyar szabadságot orosz segítséggel vérbe fojtották!
Kedves Gyerekek, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Legtöbb magyar ember Március 15-ét tartja a legszebb ünnepünknek. Nemzeti identitásunk, összetartozásunk alappillére ez a nap. Ilyenkor a magyar emberek büszkén tűzik fel mellükre a nemzetiszínű kokárdát, és valamilyen módon igyekeznek a forradalom eseményeiről megemlékezni.
Az 1848-as hősök áldozata sajnos nem volt elég ahhoz, hogy Magyarország szabad országgá váljon. Így visszatekintve a történelem útvesztőin át, csoda is lett volna, ha ez elsőre sikerül a magyar nemzetnek. Annyi nagyhatalmi érdek, annyi háttéralku rejtőzött a felszín alatt, hogy az így elért eredmény is hatalmas sikernek számított. Nem véletlen az 1848-49-es szabadságharc népszerűsége, ettől az időtől fogva a magyar népnek volt egy pozitív emléke, amelyből reményt és erőt lehetett meríteni bármilyen nehéz sors is jutott osztályrészül.
A fiatalabb korosztály talán nem is tudja, de Március 15-én nem mindig ünnepeltünk ilyen önfeledten. Néhány évtizede, az én ifjúkoromban, ez a nap nem volt Nemzeti Ünnep. Az iskolában megemlékeztünk a forradalomról, irodalmi összeállítással, kokárdával, a Nemzeti Dallal. Az iskolákon kívül viszont nem lehetett ünnepségeket tartani. A 70-es 80-as években már fölütötte a fejét egy – egy próbálkozás, de a rendőrség gumibottal jobb belátásra bírta az ünnepelni vágyókat. Akkoriban az egyik nemzeti ünnepünk április 4-én volt, amikor is megünnepeltük, hogy a német megszállók helyére szovjet megszállók érkeztek. Másik piros betűs ünnepnapunk november 7.-e volt, amikor is az oroszok nagy októberi szocialista forradalmát ünnepeltük. Mi diákok, nem kerestük a miérteket. Hittünk abban, ami a tankönyveinkben le volt írva, meg amit a tanáraink mondtak. Az én korosztályom tudtán kívül szenvedő alanya volt a történelemhamisításnak.
Az 1848-as szabadságharc ünneplését 1951-ben tiltották be. Kerülni szerettek volna minden alkalmat, amikor attól kell tartani, hogy az emberek erőt merítenek 48 emlékéből. A félelem nem is volt hiábavaló, ahogy 1956 október 23-án egy békés tüntetésből rendszer ellenes harc bontakozott ki. A tüntetés a Petőfi szobornál kezdődött, ahol Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti Dalt. A tömeg reakciója olyan volt, mint 1848 március 15-én. Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak kezdetében, de sajnos a végzetében is hasonló volt az 1848-ashoz. A régi módszerrel, az oroszok behívásával sikerült leverni, és utána az 1849-eshez hasonló brutális megtorlás következett.
A szabadságvágyat csak elnyomni tudták, a 48-as eszmék felszínre törésére, 32 évet kellett várni. 1988, március 15-én, ma 30 éve a tiltás, és a megelőző letartóztatások ellenére, mintegy 15 ezren tüntettek Budapesten.
A nemzetközi politikai szintéren is változások zajlottak. A régi mondás ismét beigazolódott: Semmi nem tart örökké: A Szovjetunió vasszigorral fenntartott egysége megtörni látszott. Bátor fiatalok, úgy ahogy 1848-ban a márciusi ifjak, felismerték a lehetőséget és kiszabadították a palackból a magyar szabadság szellemét. Vakmerően skandálták, „Ruszkik haza, Ruszkik haza”, pedig akkor mintegy százezer orosz katona állomásozott hazánk területén. A tüntetésen készült fényképekről mindannyiunk számára Ismerős arcok néznek ránk.
Egy év múlva 1989 március 15-én már százezer ember tüntetett Budapesten.
Megtörtént a rendszerváltás, mert a változást akarók hite nagyobb volt a hatalmon lévők hiténél.
Bekövetkezett az, amire 1848-as hőseink annyira vágyakoztak, amiért oly sokan életüket áldozták. Magyarország szabad ország lett. A 48-ban megfogalmazott 12 pont irányelvei szinte teljes mértékben megvalósultak.
Tisztelt emlékezők!
Mintegy 30 éve béke, és szabadság honol a Kárpát-medencében. A magyar történelemben még ilyenre nem volt példa.
Nem tudok szabadulni egy furcsa gondolattól! Ha most, Petőfi Sándor valamilyen csoda folytán életre kelne, mit szólna mihozzánk 21. századi utódaihoz?
Elégedett lenne-e azzal, ahogyan az ölünkbe pottyant szabadsággal sáfárkodunk. Mit szólna ahhoz, ahogyan élünk, amilyen boldogok vagyunk, és ahogyan a hazánkra gondolunk?! Mit szólna ahhoz, ahogyan egymással bánunk, ahogy egymásról beszélünk, ahogy egymással szemben állunk!? És mit szólna ahhoz, hogy oly sokan közülünk elmennek, és külföldön keresnek boldogulást?!
Szabadok vagyunk, de boldogok nem! Békétlenség férkőzött közénk. Hiányzik az összetartás, széthúzóak lettünk! Pártoskodásra pazaroljuk energiáinkat!
Ilyennek képzelte Petőfi a SZABADSÁGOT??? Ezért áldozta föl fiatal életét?
Félek tőle, hogy csalódott lenne! Félek tőle, hogy nem ezt a szabadságot szánta nekünk! pkkujlkuhjkhkjh
Nem azért adta az életét sok ezer társával együtt, hogy magyar legyen magyarnak farkasa! Hogy az idegen megszállóktól megszabadulva, egymás torkának essünk, és a politikai elit szembefordítson egymással szomszédokat, barátokat, rokonokat!
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, már megint! Változás indult be a Világban, változik Európa, és valószínű, hogy ez a változás sem áll meg az országhatárnál.
Példát kell vennünk 1848-as hőseinkről! Össze kell fognunk, kompromisszumokat kell, hogy kössünk, a sérelmeinket félre kell, hogy tegyük! Nincs más választásunk, mert különben ez a mostani történelmi vihar el fog bennünket söpörni!
Aki most, ebben a helyzetben az „oszd meg és uralkodj” elvét vallja, azt kockáztatja, hogy a történelem szemétdombjára fog kerülni.
Széchenyi Istvánt azt mondta:
„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen“.
Egyet viszont nem szabad elfelejteni:
Az egység, az összefogás felelőssége, mindig a hatalmon lévők lehetősége!
És megint az furcsa gondolat jut eszembe: Ha a költő visszatér, mit fog mondani nekünk: Lehet, hogy csak ennyit:
„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket,
éljen a Magyar Szabadság, az összefogás, és a megbékélés!