Kinyó (Kósza) Zsolt 2015. július 09-én meglobogtatta Kalocsa Város zászlaját az Elbrusz csúcsán 5642 méter magasságban.
Zsoltnak nem ez az első ilyen expedíciója, hisz aki ismeri tudja, hogy már sok hasonlóban volt része. (Kilimandzsáró 5895m, Kék kör 2500 km 50 nap alatt, El Camino 4000km…) Ő az az ember, akinek mindegy, hogy vízszintesen vagy függőlegesen kell sétálni, a lényeg, hogy úton lehessen és bizonyíthassa a világnak, hogy ha az ember kitűz egy célt maga elé, akkor az legyen bármilyen nehéz is, akiben van hit, az valóra tudja váltani álmait.
Zsolt idei álma az Elbrusz megmászása volt. Sokan azt gondolnák, hogy 5642 méter egy könnyed sóhaj, de sajnos ez az út is bizonyította, hogy a hegy néha áldozatokat követel. De kezdjük az elején. Budapestről indult egy kis csoport július 1-én délelőtt. Első állomás Isztanbul volt, ahol több mint 10 órát kellett várakozni a csatlakozásra. Onnan éjszaka indultak tovább Oroszországba. Még pár óra buszozás, mire elérték az Elbrusz lábánál található Terskol települést. Ott pihentek pár órát, de még aznap elkezdték az akklimatizálódást és felsétáltak kb. 3000 méter magasságba, majd vissza a szállásra. A következő 1-2 nap is akklimatizációs túrákról szólt, amiket különböző magasságokban ejtettek meg. A szállás ekkor már 4000 méteren volt. Az első csúcstámadást vasárnapra tervezték. Éjfélkor indultak neki az 5642 méteres magasságnak, de a csoportból volt aki visszafordult, így Zsolt is egészségügyi okokból, nem érezte teljesen jól magát így nem kockáztatott. Pár nap pihenő és újabb akklimatizálódás után csütörtökön újból nekivágtak a csúcsnak Török Zsolt kísérővel. Az időjárás szép napsütéses időt jósolt, ennek ellenére 70 km/h széllel kellett megküzdeniük. Volt ahol négykézláb mászva tudtak csak haladni.
Nem sokkal a csúcs előtt vissza akarták őket fordítani, mert egy fiatalembernek elszakad a biztonsági kötele és sajnálatos módon a mélybe zuhant. Nem volt könnyű ezek után azt mondani, hogy mégis folytatják, de ha már addig eljutottak, akkor nem lehet feladni. A szél úgy kavarta a havat, hogy alig lehetett 1-2 métert látni és a gerincen igen veszélyes volt így haladni, de okosan, megfontoltan, méterről méterre haladtak Zsolték tovább, mígnem dél körül elérték Európa tetejét vidáman, mosolyogva és teljesítve a kitűzött célt.
Gratulálunk Kinyó Zsoltnak a teljesítményéhez, és úgy gondolom Kalocsa Város lakói is méltán lehetnek büszkék a fiatalemberre, aki a város zászlaját eljutatta 5642 méter magasságba bizonyítva ezzel, hogy lehetetlenek nincsenek. Zsolt célja útjaival az, hogy inspirálja az embereket arra, hogy mozogjanak, hogy ne a számítógép előtt éljék le az életüket, ne csak képeken lássák a világot, hanem vegyenek erőt és vágjanak neki, hisz nem kell ahhoz szuper képességekkel rendelkezni, hogy megmásszunk egy hegyet, csak erő és kitartás kell hozzá. Persze kellő felkészülés nélkül senki ne vágjon neki egy 4000 méter feletti hegy megmászásának, de vannak Magyarországon is csodálatos helyek. Egy kellemes séta, egy kitűzött cél megvalósítása, de csupán csak a mozgástól felszabaduló adrenalin jótékony hatással van szervezetünkre a mindennapi stressz levezetéséhez.