„Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – súgtam magamnak, –
csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem.
– Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.”
Radnóti Miklóstól idéztem ma január 27-én a Holokauszt nemzetközi világnapján.
Radnóti Miklóstól, aki egyike volt annak a megközelítőleg 6 millió zsidónak, akik áldozattá váltak a nácizmus ideológiája okán.
Áldozattá, égő áldozattá; ismerté téve a holokauszt fogalmát a ma embere számára.
A holokauszt kifejezés mindannyiunkban szavakat hív elő:
– gázkamra, koncentrációs tábor, Zyklon B. , krematórium, gettó, sárga csillag, Hitler, Himmler, Eichmann, Rudolf Höss, ….szavak és nevek melyeket senkinek nem kell megmagyarázni, mert a történelem egy sötét időszaka miatt mindenki emlékezetébe bevésődött.
„A zsidókat a végleges megoldás folyamán, keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben kell vezetni a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyaték útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető. A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni.”
E néhány sort az 1942-es Wannsee-i konferencia jegyzőkönyvéből idéztem. A zsidók megkülönböztetése már korábban megkezdődött, de sorsuk ekkor pecsételődött meg:
Veszélyesek, kiirtandók. Az eszköz: a koncentrációs tábor, a gázkamra, a krematórium.
A módszert már kipróbálták: 1941 szeptemberében orosz és lengyel hadifoglyokat gázosítottak el az Auschwitzi koncentrációs tábor 11-es blokkjának alaksorában. Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. A németek igyekeztek eltüntetni a tömeggyilkosság bizonyítékait, ezért az áldozatok számáról a mai napig nincsenek pontos adatok.
Az Auschwitzi haláltábort 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg.
„Ha tudom, mi az az Auschwitz, akkor nincs az a hatalom, amely belekényszeríttet volna abba a vonatba. De nincs az a földi hatalom, amely elhitette volna velem, hogy létezik egy ilyen Auschwitz”
Emlékezett egy magyar túlélő az 1961-es Jeruzsálemben zajló Eichmann- perben.
A Holocaust emléke ma is figyelmeztet arra, hogy a szélsőséges ideológiák, a kirekesztő gondolatok és az ezekhez kapcsolódó erőszakos tettek hova is vezethetnek. Soha nem szabad elfelejtenünk, hiszen emberségünk példája éppen abban a humánumban kell, hogy legyen, hogy figyeljünk egymásra, segítsük az elesetteket, ismerjük meg és tegyük magunkévá a toleranciát, a türelmes és elfogadó együttélés fogalmát, hiszen nem szabad, hogy megismétlődjön a kor, melyben „ember embernek farkasa”.
Egy Radnóti idézettel kezdtem megemlékező gondolataimat, engedjék meg, hogy azzal is fejeztem be.
„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”
Kinyóné Lakatos Melinda
alpolgármester