Kalocsa a 20. század első felében

 A 20. század első évtizedéig újabb területeken építkeztek. Megkezdődött a Bürgerkert, a Szénáskert és a Szőlőhegy beépítése. Országos munkáslakás-építési akció keretében az egykori tyúkmajor területén felépült 48 lakóház az érsekuradalomban dolgozó cselédek, béresek számára. A 19. század utolsó évtizedétől kezdődtek meg a nagyobb arányú középítkezések, melyeknek egy része üzleti célokat, másik része hivatali, hatósági és közcélokat szolgált. Először a bankok építkeztek. A Kalocsai Takarékpénztár 1890-ben, a Sárközi Takarékpénztár 1894-ben épített új székházat a város főutcáján. Az előbbiben ma a Piros Arany Szálloda, az utóbbiban a Kereskedelmi és Hitelbank kalocsai fiókja működik. 1897-ben készült el a törvényszék (ma börtön) épülete és nyílt meg a Tanítók Háza (ma a Kossuth Lajos utcai kollégium). 1904-05-ben elkészült a mai Szent István Gimnázium főutcai szárnya. A város is építkezett. 1908-ban készült el az emeletes városi bérház, amelyben ma a Belvárosi Patika működik. Az új városháza 1911-12-ben készült el. Mindkét épületet Petrovácz Gyula tervezte, akit családi kötelékek fűztek Kalocsához, és több kalocsai épület építésében, illetve átépítésében vett rész. Tervei alapján épült a Kalocsai Keresztény Munkásegylet székháza (ma az Iszkra Mezőgazdasági Kft központja). Foerk Ernővel közösen tervezték és irányították a főszékesegyház rekonstrukcióját 1910-12-ben, amely nyomán elnyerte a templom mai formáját.

Az első világháború, az 1918/19-es forradalmak és a háborút követő trianoni békeszerződés nyomán a város fejlődése tovább lassult. A város költségvetése hosszú éveken keresztül állandó hiánnyal küszködött. Az érsekuradalom elveszítette birtokainak nagyobbik részét, minek következtében az egyház nehezebben tudta biztosítani intézményei működéséhez szükséges pénzeszközöket. A pénztelenség ellenére volt fejlődés. A két világháború között készült el a Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomás épülete (1920), a Margit Malom bővítése (1922-1924), a polgári fiúiskola épülete (19224-1925) a kórház új épületei (1926-1939), a rokkanttelepi gazdasági iskola épülete (1926), a Csajda fürdő (1927), a mai Városi Sporttelep elődje, a Levente Egyesület sportpályája (1927), a külföldi kölcsönből épült vágóhíd (1929) és az ONCSA lakótelep (1942-1943). Az ipari fejlődést néhány kisebb cég alapítása jelentette. A Kalocsán folyó paprikanemesítés nyomán a harmincas években vált világhírűvé a kalocsai fűszerpaprika. A kalocsai születésű Horváth Ferenc (1894-1971) vegyészmérnök Kalocsán nemesítette ki az 1920-as évek végén az első csípősségmentes fűszerpaprika fajtát. A köztermelésben a csípősségmentes paprika a harmincas évek elején vált általánossá. Gábor Lajos festőművész kezdeményezései nyomán indult világhódító útjára a kalocsai népművészet a harmincas évek második felében. Kezdeményezésére alakult meg 1931-ben a Földműves Ifjúsági Egyesületben a népművészeti osztály, amelynek vezetője is lett. Az osztály keretében tanulták meg a kalocsai és a környékbeli lányok, asszonyok a ma ismert kalocsai népművészet elemeit. Itt alakult ki az a bedolgozói rendszer, amelyen keresztül évtizedeken át születtek a kalocsai népművészet termékei. Gábor Lajos javasolta a mezőkövesdi Matyó Ház mintájára a kalocsai Népművészeti Ház létrehozását. Az állami és megyei támogatással létrehozott házat 1936-ban adták át. Művésztársával, Rökk Károly festőművésszel és sok paraszt mesteremben közreműködésével építette át a kalocsai vasútállomás kalocsai népművészeti motívumokkal díszített épületét. A második világháború pusztításai elkerülték Kalocsát. Annál nagyobb pusztítást végzett 1941 februárjában az Apostag közelében gátszakadást okozó dunai jeges árvíz, amely február 19-én érte el a várost.

/Az összefoglaló Asbóth Miklós helytörténész munkája./