Egyházi élet

Asztrik, Kalocsa első érseke 1000 és 1012 között

/Asrik, Aszkrik, Ascherik, Aserik, Ascerius, Anastasius/

(Franciaország,?, 1012 után)

Életéről, tevékenységéről hiányosak az adatok. Életrajzát feldolgozó különböző források egymásnak sokszor ellentmondó adatokat tartalmaznak. A névhasználatban is sok a bizonytalanság. Egyesek Anasztáz esztergomi érsekkel azonosítják, mivel a bambergi székes-egyház 1012-es felszenteléséről szóló tudósítás Aschericus Ungarorum archiepiscopus-ként említette, azaz a magyarok érsekének, és mint olyan azonos Anasztáz esztergomi érsekkel. (A Magyar katolikus lexikon és a Magyar életrajzi lexikon Anasztáznak is nevezi, de az esztergomi érsekséget nem köti személyéhez, a Korai magyar történeti lexikon előbb esztergomi, majd kalocsai érseknek nevezi.) Udvardy József kimutatta, hogy a korabeli források, egy kivételével Asztriknak, illetve az Asztrik név különböző névváltozataival említik. Viták vannak az érseksége körül is. Egyes vélemények szerint Asztrik először kalocsai püspök lett, majd, a Hartvik legenda szerint, a megvakult Sebestyén esztergomi érsek helyére került. Három év múlva Sebestyén visszanyerte szemvilágát, kormányzásra ismét alkalmassá válva visszakerült az esztergomi érseki székbe, Asztrik, megtartva érseki címét, visszatért Kalocsára. A valóság kiderítése érdekében vissza kell térni I. István király egyházszervező tevékenységéhez, amelynek első lépése az egyházmegyei szervezet megtervezése volt, amit az egy-házmegyék kiépítése követett. A tervezés stádiumában még csak néhány egyházmegye, köztük a kalocsai, létezett. A Dunától keletre, délkeletre lévő országrészben létrehozandó egyházak számára a térítő és szervezőmunka irányítására Kalocsa székhellyel alakult meg 1000-ben az érsekség. Az újonnan megalakult érsekségnek az egyházi tartománya még nem épült ki. Nem voltak szuffragáneus püspökségei, a csanádi, az erdélyi és a bihari egyházmegyék csak 1030-ban illetve azt megelőzően alakultak meg. Ezért a kalocsai egyházfőt hol püspöknek, hol érseknek nevezték. Asztrik neve először Szent Adalbert életrajzában tűnt fel. A később vértanúhalált szenvedett prágai püspök kíséretébe tartozott, ejus clericus-ként említették. Elkísérte Prágába, majd vissza Rómába. A prágai egyház hívására Adalbert visszatért Prágába, ahonnan hamarosan ismét menekülnie kellett. Adalbert a Prága melletti Brevnovban kolostort alapított, melynek apátjául Anasztázt (és nem Asztrikot) nevezte ki. A Prágát ismét elhagyó Adalberttel együtt Asztrik is visszatért Rómába, ahonnan 996 májusában ismét Csehországba indultak a mainzi érsek hívására, akinek a prágai püspök suffragáneusa volt. Az út Magyarországon vezetett keresztül. Itt Asztrik megismerkedett Géza fejedelem kereszténységet támogató politikájával. Feltehetőleg, Vajkot, a későbbi Istvánt is ismerte. Csehországban Adalbert ellenfelei megölték Adalbert négy testvérét, aminek hírére Prága helyett Lengyelországba mentek. A Posnantól nyugatra lévő Meseritz nevű lengyel helyiségben Adalbert kolostort alapított 996 végén vagy 997 elején, melynek apátjául Asztrikot nevezte ki. Térítés közben, 997. ápr. 23-án Adalbertet megölték. A Lengyelországban is bizonytalan sors elé néző szerzeteseket Asztrik apát és Radla (Sebestyén, a későbbi esztergomi érsek), Adalbert iskolatársa Magyarországra vezette 998-ban. István jó szívvel fogadta a szerzeteseket, akiknek Pécsváradon monostort alapított, és rájuk bízta a déli országrész térítését. A 999-ben megszervezett pécsváradi apátság első apátja Asztrik lett. Asztrik bekapcsolódott I. István király egyházszervező munkájába.
Az ország nyugati, dunántúli részein a már korábban Magyarországra jött, Esztergomban lakó Domonkos érsek térített. A déli országrész térítésének meggyorsítására alapította meg István király a kalocsai érsekséget 1000-ben, amelynek első érseke Asztrik lett. Még 1000 őszén István Asztrik érseket Rómába küldte. A római küldetésnek kettős célja volt. Egyrészt pápai jóváhagyást szeretett volna az egyházszervezői munkára, másrészt a pápától kapott korona elejét vette a nyugati (német-római birodalmi) illetve keleti (bizánci) feudális függőségnek. Asztrik útja sikeres volt. II. Szilveszter pápa jóváhagyta a valamennyi nyugati metropolitától független magyar egyházszervezetet élén az esztergomi érsekkel, és koronát küldött Istvánnak, amely Magyarország számára a politikai függetlenséget is biztosította. Asztrik jól alkalmazkodott korának változó viszonyaihoz. Megállta helyét az ellenséges közegben térítő hitsorsosai között akár Lengyelországban, akár Csehországban. Otthonosan mozgott a pápai udvarban, ahol elérte István számára a legkedvezőbb döntéseket. Itthon tevékeny résztvevője volt egyházi vonalon I. István király országalapító munkájának. Neve túlterjedt az ország határain is. A 45 meghívott érsek és püspök között Asztrik is jelen volt 1012. május 6-án a bambergi székesegyház felszentelésén. A II. Henrik császár jelenlétében végzett szentelési ceremónia keretében Asztrik érsek szentelte fel az altemplom előtti mellékoltárt szent Hilarius, Remigius és Vedastus tiszteletére. A kalocsai főszékesegyházban a század elején végzett ásatáskor Foerk Ernő egy érintetlen kőkoporsót talált az első székesegyház falmaradványai között. A koporsóban lévő maradványokról eleinte azt gondolták, hogy azok Asztrik érseké, de a későbbi, alaposabb antropológiai vizsgálatok kimutattak, hogy a maradványok nem Kalocsa első érsekéé, hanem Győri Saul (1192-1202) érseké.
Zichy Gyula (1923-1942) érseksége alatt, 1938. jún. 26-án a főszékesegyház déli tornyának falán egy vörös márványból készült domborművet helyeztek el Kalocsa első érseke tiszteletére. A koronát tartó és térdeplő Asztrikot ábrázoló dombormű szövege: „KALOCSA ELSŐ ÉRSEKE – ASTRIK – Ő HOZTA A PÁPÁTÓL 1000-BEN SZENT ISTVÁNNAK A KIRÁLYI KORONÁT”. A dombormű Bory Jenő alkotása és Falusi M. faragta. Asztrikot ábrázolja a főszékesegyház szentélye bejáratának bal oldalán a Szent István szobor talpazatán lévő dombormű, melyet Izsó Miklós szobrászművész készített fehér márványból 1864-ben. A dombormű azt a jelenetet ábrázolja, amikor Asztrik átadja a koronát Istvánnak. A főszékesegyház 1910-es restaurálásakor került a dombormű jelenlegi helyére. A Szent István király úton 1999-2000-ben kialakított sétáló utca szoborpanteonjának első szobra Asztrikot ábrázolja. Benedek György szobrászművész készítette bronzból az életnagyságnál valamivel nagyobb szobrot. A szobor kb. 165 cm magas, durván megfaragott gránittömb alapzaton áll. Az alapzaton „ASZTRIK ÉRSEK” felirat található Az alapzat négy oldalán lévő egy-egy bronz táblán Kalocsa kilencven elhunyt érsekének neve (Asztriktól Dankó Lászlóig) olvasható. A szobor előtt lévő tábla felirata: „ASZTRIK (1000-1012) KALOCSA ELSŐ ÉRSEKE, AKI A KORONÁT HOZTARÓMÁBÓL SZENT ISTVÁNNAK” A szobor esti megvilágításáról a talapzat négy sarkánál a földbe süllyesztett négy fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. aug. 19-én avatták fel.

Asztrikról két alkalommal neveztek el közterületet. Először 1938. márc. 21-én a mai Sörös Imre utcát nevezték el Asztrik érsek utcának. Az utca teljes hossza 1948. febr. 17-ig viselte nevét, amikor az utcát két részre osztották. Az utca eleje a mai Haynald Lajos utcáig továbbra is Asztrik érsek utca maradt az 1950-es évek elejéig. Az utca többi része Mónus Illés utca lett. Másodszor Kalocsa Város Tanácsa 1984. aug. 9-én, a Dózsa tér nevét Asztrik térre változtatta.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája, Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. A kalocsai Dózsa György Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskola jubileumi évkönyve. Szerk. Pénzes Pál. Kalocsa, 1970. Korai magyar történeti lexikon. Főszerk. Kristó Gyula. Bp., 1994. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 3. kiad. 1. köt. Bp., 1981. Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. 1. köt. Bp., 1993. Pintér Imre: Ascherik érsek főpapi sírja és az első főszékesegyház Kalocsán. In: Technika. A magyar mérnökök lapja. 1942. 8. sz. 286-287. p. Pintér Imre: A kalocsai főszékesegyház. Bp., 1942. Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln, 1991. Utcanév-kutatások.

Batthyány József, gróf, esztergomi bíboros-érsek, hercegprímás
1760 és 1766 között kalocsai érsek

(Bécs, Ausztria, 1727. január 30. – Pozsony, Pozsony m. 1799. október 23.)

Kalocsa művelődés-történetének egyik legnagyobbika a magyar történelemben nagy szerepet játszó Batthyány-család hercegi ágából származott. (Grófi címe az édesapja által megszerzett birodalmi grófi címből ered.) Édesapja a magyar kancellária tanácsosa, kancellárja, 1751-től az ország nádora volt. Batthyány József tanulmányait Nagyszombatban végezte. Egyházi szolgálatba lépett. Gyorsan haladt az egyházi ranglétrán, amiben családja tekintélyén túl személyes kvalitásai is közrejátszottak. 1752-ben esztergomi kanonok, majd szombathelyi, 1755-től pozsonyi prépost lett. 1759-ben erdélyi püspökké nevezte ki Mária Terézia. 1760 áprilisában elhunyt Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek. Alig egy hónap múlva, máj. 22-én a királynő Batthyány Józsefet nevezte ki a megüresedett érseki székbe. Sem Kalocsán, sem az egyházmegyéjében, elődei minden erőfeszítései ellenére sem talált még rendezett viszonyokat. A város normális működéséhez szükséges szabályozott földesúri jogviszonyt Csáky Imre érsek rendezte a várossal, a céhek is megkezdték működésüket. Folyt a tanítás az elemi iskolában és a szemináriumban, de nem volt olyan iskola, ami utánpótlást adott volna a szemináriumnak vagy a világi értelmiségnek. Az egyházmegyében csak negyvenöt plébánia működött, az alig húsz éve újjászervezett káptalan anyagi bázis nélkül az érsek támogatására szorult.
A Kalocsára 1761. máj. 21-én bevonuló Batthyány érseknek sok tennivalója akadt. Először az 1733-ban alapított, és azóta az egykori vendégfogadóból átalakított épületben működő szeminárium új épületének építését fejezte be. Az épületet, amelyben ma a Művelődési Központ működik, előde, Klobusiczky Ferenc érsek kezdte építeni 1757 januárjában. Batthyány érsek fejezte be az építkezést, és a berendezést is ő biztosította. Az elkészült épületet 1764. aug. 15-én adták át rendeltetésének. A szeminárium régi épülete sem maradt sokáig üresen. Az épület a mai Gyermekotthon Szent István király úti szárnyának déli részén állt. Még Csáky Imre érsek építtette vendégfogadónak. Északi szomszédja az elemi iskola, déli szomszédja pedig az érseki gyógyszertár volt. A szeminárium átköltözése után az épületben gimnáziumot akart alapítani Batthyány érsek. Ezzel is mérsékelni akarta a művelődési szempontból is hátrányos egy-házmegye elmaradását. A gimnázium alapító oklevelét, amelyben a piarista rendre bízta a tanítást, és 15 ezer forintos alapítványt tett a gimnázium műkötetésére és fenntartására, 1765. jún. 12-én adta ki. A városban működő elemi iskola és az érseki gyógyszertár vezetésére is a piaristákat kérte fel. A patikát vagyonjogilag is a piaristáknak adta. A gimnázium első igazgatója, Zsigmondovics Illés 1765. júl. 25-én érkezett Kalocsára, a tanítás nov. 1-én megkezdődött. Batthyány érsek a következő évben a gimnázium mellé konviktust építtetett. A papnevelde, a gimnázium és az egyházmegyei papság tan-könyv- és könyvszükségletének kielégítésére 1766-ban megvásárolta Royer Ferenc esztergomi nyomdáját és Kalocsára hozta. A nyomda vezetésével, amit két év múlva nekik is adott, szintén a piaristákat bízta meg. Ez a nyomda volt Kalocsa első nyomdája, 1817-ig működött. A Duna jeges árja 1768-ban majdnem teljes egészében elöntötte Kalocsát. Néhány év múlva, 1770-ben, 1771-ben és 1772-ben a Duna ismét kiáradt. Batthyány József rávette a vármegyét, hogy az ismétlődő árvizek megakadályozására a Duna bal partján Hartától Foktőig töltést emeljen. A korábban épített, nem ki-elégítő védelmet nyújtó töltést az előbb említett árvizek teljesen tönkre tették. Batthyány érsek fejezte be a főszékesegyház építését. Noha 1754-ben felszentelték és használatba vették, még nem volt teljesen kész. A belső díszítés, a stukkók és a képek elkészítésére, a tornyok befejezésére és az öt harang beszerzésére több mint 23 ezer forintot fordított. Kalocsai működésének végére esik az érseki kastély építésének megkezdése. A kastély építése 1775. máj. 24-én kezdődött, de a befejezése a következő érsekre, Patachich Ádámra maradt, mivel Mária Terézia 1776. jan. 1-én Batthyány Józsefet esztergomi érsekké nevezte ki. Batthyány József érsek nevét méltán lehet Haynald Lajoséval és Kunszt Józsefével együtt említeni, azon érsekek sorában, akik a legtöbbet tették Kalocsa szellemi felemelkedéséért. Esztergomi érsekként is folytatta azt a tudományt és a művelődést támogató tevékenységet, amit Kalocsán elkezdett. Kalocsa Város Önkormányzata 1993. júl. 1-én a Rosty köz nevét (eléggé méltatlanul) Batthyány József utcára változtatta. Az 19992000-ben a Szent István király úton kialakított sétáló utca szoborpanteonjának harmadik szobra Batthyány Józsefet ábrázolja. Székó Gábor szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 140 cm magas oszlopszerű talapzaton áll.
A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „BATTHYÁNY JÓZSEF (1760-1766) A GIMNÁZIUM ALAPÍTÓJA” A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszó-ró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. aug. 19-én avatták fel.

Művei: 1. Panegyricus divo Ladislao regi Hungariae apostolico dictus… Bécs, 1746. 2. Carmen dno Ludovico e comitibus de Batthyán, regni Hungariae palatino. Pozsony, 1746. 3. Exercitatio academico de conciliis altero juris eclesiastici fonte… Bécs, 1757. 4. Sermo dum pallium archiepiscopale suscepit… Nagyszombat, 1776. (magyarul is) 5. Kanzelrede… Pozsony, 1783. 6. Hirtenbrief… Hely n., 1787. 7. Dictio in sessione dietali 5. martii 1791. Pozsony. (magyarul és németül is) 8. Egyéb országgyűlési beszédei. Pest, 1795.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája, Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. A Jézus-társasági kalocsai érseki fő-gymnásium értesítője az 1895-1896. iskolai évre. Kalocsa, 1896. Katona István: A kalocsai érseki egyházmegye története. Ford. Takács József. Kézirat. Kalocsa, 1967. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 1. köt. 3. kiad. Bp., 1981. Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. 1. köt. Bp., 1993.   Magyarország bibliographiája 1712-1860. 1-4. köt. Összeáll. Petrik Géza. Hasonmás kiad. Bp., 1968. 1. köt. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1-8. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1987-1988. 1. köt. Utcanév-kutatások.

Csák Ugrin, kalocsai érsek

(? – Muhi, 1241. ápr. 11.)

A honfoglalás kori Szabolcs vezértől származó Csák nembéli Bás ispán fia volt. 1217-ben a királyi kancellária vezetőjévé nevezte ki II. András király. kancellári tisztségét 1219-ig, kalocsai érsekké történt kinevezéséig viselte. 12301235 között ismét királyi kancellár volt. II. Andrással részt vett 1217-ben a király által vezetett keresztes hadjáratban. 1218-ban megüresedett a kalocsai érseki szék. A kalocsai és a bácsi káptalan 1219 elején Csák Ugrint választotta meg érseknek. II. András eredménytelen szentföldi keresztes háborúja után Ugrin más magyar egyházfőkkel és főnemesekkel 1222-ben ismét a szentföldre akart indulni, de terve nem valósult meg. II. Andrással nézeteltérése támadt a király fia, Béla herceg házasságának tervezett felbontása miatt. Ugrin Béla herceg oldalára állva tájékoztatta III. Honorius pápát Béla herceg házasságának tervezett felbontásáról, amit II. András kezdeményezett. Ugrin érsek közvetítette a pápai békekezdeményezést, amely nyomán elsimult az első viszály II. András és Béla herceg között. A délvidéki eretnekmozgalmak felerősödése miatt Ugrin figyelme egyre inkább egyháztartománya vallási ügyei felé fordult. Fő feladatának tekintette a Balkánon egyre terjedő bogumil eretnekmozgalmak felszámolását. E célból 1224-ben elfoglalta és az érseki joghatóság alá vonta Boszniát, a sói és a macsói bánságot, később Pozsega várát. Az eretnekség felszámolására keresztes háborút is hirdetett, amely csak terv maradt. Az eretnekek megtérítésére állandó egyházi szervezetet kívánt létrehozni, ezért 1229-ben pápai engedéllyel megalapította a szerémi püspökséget, melyet a kalocsai érseki tartományhoz csatolt. Az országos politika és az eretnekmozgalmak elleni küzdelem mellett saját egy-házmegyéje ügyeivel is foglalkozott. A bácsi érseki székhelyen ispotályt állított fel. A kalocsai érsekeknek a bácsi székhely megalapítása óta többnyire Bácsban volt a székhelyük, az első székvárosuk, Kalocsa pedig hanyatlásnak indult. Először Győri Saul érsek (1192-1202) lépett fel a hanyatlás megállítására, de a következő érsekek is sokat tettek Kalocsa felemelkedéséért. Csák Ugrin érseksé-ge alatt, 1230 körül készült el a francia hatást mutató román stílusú háromhajós és egy kereszthajós második kalocsai székesegyház, melyet 1210 körül kezdtek építeni. A templom építése idején működött Kalocsán az a szobrász-templomépítő műhely, mely tagjai részt vettek más magyarországi templomok építésében is. A kalocsai káptalan hiteles helyi tevékenysége Csák Ugrin érseksége alatt kezdődött (1233).
Az 1230-as évek végén ismét a boszniai eretnekek megtérítésén fáradozott, de hamarosan komolyabb veszély fenyegette az országot. Egyre gyakoribbakká váltak a tatár veszedelemről szóló híradások. IV. Béla Pest környékére gyűjtötte össze csapatait a tatárok ellen. Csák Ugrin is odavezette csapatát. 1241. márc. 17-én a király tilalma ellenére megtámadta a portyázó tatárokat. Csapa-tát a tatárok tőrbe csalták, az érsek csak üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A magyar hadsereg márc. 23-án indult a tatárok ellen, majd a Sajó melletti Muhinál tábort vertek. Az április 11-én virradóra kezdődő muhi csata elején a magyar csapatok egyik vezérévé választott (a másik vezér Kálmán herceg, IV. Béla fia volt) Csák Ugrin csapatai visszaszorították a támadó tatárokat, akik ismét támadásba lendültek. Csák Ugrin vitézül harcolva kapott halálos sebet. „Egyéniségének nagysága mellett mindenki kicsinek érezte magát, amíg élt, mindenki benne bízott, mert ahol nagy és nehéz feladatokat kellett megoldani, ő mindig ott volt.”  írta róla Rogerius, a szemtanú, a csata leírója. A Szent István király úton 19992000-ben kialakított sétáló utca második szobra Csák Ugrint ábrázolja katonaként, kezében karddal. Halassy Csilla szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 140 cm magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „CSÁK UGRIN (1219-1241) A MÁSODIK SZÉKESEGYHÁZ ÉPÍTŐJE, HŐSI HALÁLT HALT A MUHI CSATÁBAN”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. aug. 19-én avatták fel.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája  Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa tegnap és ma. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Bp. Akad. K. 1994.  Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes 3. kiad. 1. köt. Bp., 1981. Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln, 1991.

Csáky Imre, gróf, körösszegi és adorjáni, kalocsai érsek

(Szepesvár, 1672. okt. 28. – Nagyvárad, 1732. aug. 28.)

Csáky Miklós József esztergomi érsek (1747-1751 között kalocsai érsek) bátyja. Csáky István országbíró és második felesége, Melith Klára fia. Szülei korán elkötelezték a papi pálya iránt. Már tíz éves korában, 1682. aug. 5-én papként vették fel a kassai káptalani iskolába. Négy hó-nappal korábban I. Lipót király apáttá nevezte ki. Kassai tanulmányait 1688-ban fejezte be, majd Bécsben, a Pázmáneumban folytatta tanulmányait, ahol 1693-ban bölcselettudori címet szerzett és a király egri kanonokká nevezte ki. 1694 őszén Rómában is tudorrá avatták. Ez alkalomból kiadott egy értekezést és írt egy kis melodrámát verses formában, ami a rabláncaiból szabadult Magyarországról szól. Az 1695-ben Rómában megjelent mű egy példánya bécsi cs. udvari könyvtárban található. 1695 nyarán visszatért Magyarországra, és 1696. máj. 1-től kassai plébános lett, jún. 2-án pedig I. Lipót király kinevezte tapolcai apáttá. 1699-ben Bécsbe költözött, és a vármegyék ügyeinek intézésére ala-kult bizottság tagja lett, megkapta a novii címzetes püspöki címet és kinevezték királyi tanácsossá. 1701-ben átkerült a m. kir. kancelláriára. 1702-ben először esztergomi kanonoknak, majd dec. 10-én kinevezték váradi püspöknek és bihari örökös főispánnak. A Bécsben élő Csáky családi és egyházi birtokait Rákóczi kormánya lefoglalta. Az 1708-as pozsonyi országgyűlésen a békekötés mellett foglalt állást. 1710. jún. 1. egyszerre több megbízást kapott. I. József király kinevezte kalocsai érseknek, az egri püspökség adminisztrátorának, pozsonyi prépostnak, Heves- és Külső Szolnok, valamint Bács vármegye főispánjának. Az újabb egyházi megbízatásai mellett továbbra is megtartotta a váradi püspökséget is, amelynek már megkezdte az újjászervezését. Támogatta a ferenceseket, jezsuitákat, premontreieket és a pálosokat. Debrecenben letelepítette a piaristákat és fölépítette a Szent Anna templomot. Tíz új plébániát szervezett, a görög katolikusoknak iskolát nyitott. 1717. júl. 12-én III. Kár-oly király javaslatára XI. Kelemen pápa bíborossá nevezte ki. Pozsonyba költözött, ahol préposti lakot épített. Udvartartásában a magyar nyelvet használták, hivatalos levelezését is magyar nyelven folytatta. Kedvelte és támogatta a művészeteket. Udvarában két zenekar és énekesek is voltak. 1737-ben, halála után öt évvel egy Szepesváralján megrendezett cigány hegedűversenyt egykori udvari zenésze, Barna Mihály cigányhegedűs nyerte. 1720-ban 62 képből álló képtárat vásárolt. 1721 tavaszán részt vett egyik öccsével, Péterrel a pápaválasztási konklávén, ahol néhány szavazatot kapott. A Habsburgok nőági örökösödésének szószólója volt. 1723-ban kinevezték szentgotthárdi apátnak, majd a helytartótanács tanácsosának, a következő évben pedig a hétszemélyes tábla bírájának, továbbá Szepes és Bihar vármegyék főispánjának. Halála után a debreceni Szent Anna templomban temették el.

Annak ellenére, hogy kalocsai érsekként nem tartózkodott Kalocsán, jelentős érdemei voltak abban, hogy Kalocsán és környékén, a hosszú háborús évtizedek után létrejöttek a további fejlődést biztosító viszonyok. 1713. jan. 15-én a várossal kötött szerződésben rendezte a várossal a földesúri jogviszonyt. A szerződés intézkedett a jobbágyok által teljesítendő terhekről, a robot pénzbeli meg-válthatóságáról, a városiasodás és a vagyonbiztonságot célzó intézkedések bevezetéséről. A város bérbe vette az érsekség tulajdonában lévő, a török időkben elnéptelenedett falvak határát és más határrészeket, amik túlnyomóan Kalocsától keletre feküdtek: Csertő (Öregcsertő, Kiscsertő), Mégy (Alsómégy, Homokmégy), Drágszél, Hillye, Negyven, Kistelek, Kisülés és Halom. Későbbi bérletek: Csorna, Erek (Alsóerek, Felsőerek), Tény (Kistény, Öregtény), Résztelek, Keserűtelek, Szarvas, Ba-nyasziget, Győrtelek, Kőégető és Bóvár. Ezeken a határrészeken és pusztákon alakultak ki később a kalocsai szállások. 1717-ben engedélyt adott 30 magyar és szlovák (tót) családnak, hogy Miske pusztára (1724-től Miske község) települjenek. Nevéhez fűződik a főszékesegyház építésének 1719 beli kezdése. 1720-ban Uszódra, Ordasra és Géderlakra (Lak) katolikusokat telepített és megszervezte a plébániákat. 1722-ben Hajósra érkezett az a 25 német család, akiket Svábföldről toborzott az elnéptelenedett érseki birtokok betelepítésére. Az 1720-as évtizedben a város visszakapta a középkorban megszerzett, de a török hódoltság idején elveszített mezővárosi kiváltságokat. Ismét vásárokat tarthatott, 1720-tól évi három napot, 1731-től évi négy napot. Megalakult és megerősödött a városi önkormányzat. 1721-ben megkezdődött az anyakönyvezés a városi plébánián. Csáky érsek a Széchényi Pál érsek által emeltetett vár körüli töltéseket megerősítette, és gyeptéglákkal boríttatta be. Létrehozta az érsekuradalom központjának alapjait a mai Szentsarok városrészben.

Művei: 1. S. Ladislaus bis Rex, sive Hungariae et sui moderator, Josepho I. dicatus Viennae 1690 in Basilica S. Stephani nomine I. Nationis Hung. panegyrice laudutus. Viennae [Bécs], 1690. 2. Emblema Caroli VI. Romanorum imper. Tyrnaviae [Nagyszombat], 1716. 3. Domus Austriacae Cunae sive… Viennae [Bécs], 1716. 4. Carmen genethlicum ad recenter natam Mariam Theresiam principem. Viennae [Bécs], 1717. 5. Allocutio, quam nomine tatuum et ordimun regni diaetaliter congregatorum… suae Majestati Viennae in audientia publica 3. julii 1722. dixit. Posonii [Pozsony], 1722. 6. Úr teste napi predikaczió, melyet… Debreczen piaczán 1724. mondott. Kassa, 1724. 7. Horologium principum. Jaurini [Győr], 1742.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. 2. köt. Bp. 1996. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Elektronikus dok. Bp. [2000].

Grősz József, kalocsa érseke

(Féltorony, Moson m. 1887. december 9. – Kalocsa, 1961. október 3.)

Kalocsa egyik sorsfordulójának érseke az egykori Moson megyei Féltoronyban (ma az Ausztriához tartozó Halbturm) született egy öt gyermekes földműves család legidősebb gyermekeként. A féltoronyi elemi iskolás évek után 1898-ban Győrbe került, hogy a gimnáziumi tanulmányokhoz szükséges magyar nyelvtudást tökéletesen elsajátítsa. 18991907 között végezte el a győri bencés gimnáziumot, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. A sikeres érettségi után a lelkészi hivatást választotta. Széchenyi Miklós győri püspök a kitűnő képességű Grősz Józsefet a bécsi Pázmáneumba küldte tanulni. A bécsi teológiai évek után 1911. júl. 11-én szentelték pappá. Rövid vidéki (Farád, Oroszvár) káplánkodás után Várady Lipót Árpád győri püspök, a későbbi kalocsai érsek maga mellé vette, levéltárosi és iktatói munkakört bízott rá. 1914-ben, a Kalocsára került Várady L. Árpád utóda, Fetser Antal püspök, elődeihez hasonlóan, nagyra értékelte Grősz József tehetségét és tevékenységét. 1921-ben püspöki titkár-rá, 1924-ben irodaigazgatóvá nevezte ki. Javaslatára a pápa 1928. dec. 7-én segédpüspökké nevezte ki. Később kinevezték kanonoknak, rábízták az egyházmegyei katolikus iskolák felügyeletét és egy-házmegyei szegényügyi biztossá nevezték ki. A harmincas évek elején az Actio Catholicát szervezte a győri egyházmegyében. Gyakran helyettesítette a betegeskedő Fetser püspököt, annak halála után káptalani helynökké választották. Az új püspök, Breyer István beiktatása után általános helynök lett. Mike János szombathelyi püspök lemondása és nyugalomba vonulása után, 1936-ban a pápa a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzójává, 1939. júl. 10-én megyéspüspökévé nevezte ki. Új egyházmegyéjében az egyházi szervezet megerősítésén fáradozott. Plébániákat, lelkészségeket és kisszemináriumot alapított.
Kalocsai érsekké történő kinevezésében, valószínűleg, közrejátszott az 1941-ben visszacsatolt Muravidéken kifejtett egyházszervező tevékenysége, ahol 1941. máj. 20-tól apostoli kormányzó lett. 1942-ben elhunyt Zichy Gyula kalocsai érsek. Utóda, Glattfelder Gyula csanádi püspök még a beiktatás előtt meghalt. Ilyen előzmények után XII. Pius pápa Grősz Józsefet nevezte ki kalocsai érseknek, akit 1943. július 10-én oktattak be tisztébe. Érsekké történt kinevezése mellett a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója maradt 1944. március 25-ig. Bácska 1941-es visszacsatolásával az 1923-ban létrehozott bácskai apostoli kormányzóság visszakerült a kalocsai főegyházmegyéhez. A jugoszláv fennhatóság alatt működő Budanovic Lajos apostoli kormányzó helyett a visszacsatolt bácskai terület egyházi vezetésével Ijjas József érseki biztost, későbbi kalocsai érseket bízták meg. Ijjas József helyzetét nehezítette a Bukovinából a Bácskába telepített közel háromezer székely család sorsa (akiknek hamarosan tovább kellett vándorolni Tolnába és Baranyába). A hadi helyzet gyors változása miatt Grősz érseknek nem sok tennivalója akadt Bácskában, ahol az egyházi igazgatás tekintetében is 1944 decemberében visszaállt a háború előtti állapot. Grősz József érsek, Kalocsa nyilas polgármesterének kiürítési parancsai és a német katonai vezetés utasításai ellenére, a főegyházmegye főpapságával együtt a helyén maradt. Kalocsán várta be a szovjet csapa-tok október 31-i érkezését. A 46. gárdahadsereg 31. lövészhadteste előőrseinek parancsnoka tisztelgő látogatást tett az érseknél. Grősz érsek diplomáciai érzékét dicséri, hogy a mindenkori szovjet városparancsnokokkal olyan viszonyt tudott kialakítani, aminek következtében Kalocsa az átlagosnál kevesebbet szenvedett a szovjet katonaság túlkapásaitól.
A háború befejezése után az ismét kisebbé vált főegyházmegye helyreállításán dolgozott, és mint a magyar katolikus egyház második (gyakran első) embere, politikai téren az egyház védelmén munkálkodott. A magyar katolikus egyházi vezetők elleni koncepciós perek második áldozata lett. Míg 1950. augusztus végén a katolikus egyház nevében ő írta alá az egyház és az állam közötti megegyezést, alig tíz hónap multán kihirdették az ellene indított per ítéletét: 15 évi börtönbüntetés. Az ítéletet a börtönévek követték, majd 1955 nyarától először Püspökszentlászlón a Mecsekben, azután a Szolnok melletti Tószegen tartották házi őrizetben. 1956 májusában a püspöki kar kérésére az Elnöki Tanács amnesztiájával szabadult. 1956. máj. 19-én foglalta el ismét az érseki széket. Teljes rehabilitálása, Dankó László kalocsai érsek kezdeményezésére, 1990. máj. 18-án történt meg. Kalocsa Város Tanácsa 1990. máj. 17-én post mortem Kalocsa Város Díszpolgára címmel tüntette ki. 1993. júl. 1-én Kalocsa Város Önkormányzata Grősz Józsefről nevezte el a Csupó Imre utca Szent István király út és Petőfi Sándor utca közötti szakaszát.  A Szent István király úton 1999-2000-ben kialakított sétáló utca szoborpanteonjának hetedik szobra Grősz Józsefet ábrázolja. Kő Pál szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely körülbelül 140 centi magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „GRŐSZ JÓ-ZSEF (1943-1961) A VÁROS VÉDELMEZŐJE, KONCEPCIÓS PER ELITÉLTJE”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek szobrával együtt 2000. augusztus 19-én avatták fel.

Műve: Grősz József kalocsai érsek naplója,  1944 1946. Sajtó alá rend. Török József. Bp. 1995.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája  Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Grősz Jó-zsef kalocsai érsek naplója, 1944-1946. Bp. 1995. Magyarország történeti kronológiája. 1-4. köt. Főszerk. Benda Kálmán. Bp., 1982. 3-4. köt. Negyedszázad. Szerk. Csáky Lajos. Kecskemét, 1970. Utcanév-kutatások. Összeáll. Asbóth Miklós. Nagy Lajos Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény.

Haynald Lajos, bíboros, kalocsai érsek

(Szécsény, Nógrád m. 1816. október 3. – Kalocsa, 1891. július 4.)

Édesapja Haynald István, a Forgách grófok házitanítója és édesanyja, apja második felesége, Jüttner Franciska váci származású polgárleány volt. A család harmadik gyermekeként született Lajos korán megismerkedett a tudományokkal. Öt éves korában tanította meg édesapja írni-olvasni. Hamarosan klasszikusokat olvasott és megismerkedett a latin nyelv alapjaival is. Édesapjával sokat barangolt a környéken. E barangolások során ismerkedett meg a botanikával. A szécsényi elemi iskolába 18211823 között járt. Gimnáziumi tanulmányait Vácon (1823-1826), Pesten (1826-1828) és Esztergomban (1828-1830) végezte. A mindvégig jeles eredménnyel végzett gimnáziumi évek után a pozsonyi Emericanum papnevelde növendéke lett. Pozsonyban két évig tanult, majd újabb két éven keresztül a nagyszombati líceumban filozófiai tanulmányokat folytatott. Tanulmányait Bécsben folytatta. 1833 és 1837 között a Pázmáneumban teológiát tanult, de közben a bécsi egyetem előadásait is látogatta. Tanulmányozta a siketnémák oktatását, csillagászati, magyar köz- és magánjogi előadásokat hallgatott. A gyermekkorában megkedvelt botanika is vonzotta, megismerkedett Frenzl Ede neves botanikussal, aki bevezette a növényvilág rejtelmeibe. Szabad idejében nyelveket tanult, zongorázott és ismerkedett Bécs képzőművészeti emlékeivel.
Teológiai tanulmányai befejezése után továbbra is Bécsben maradt, az Augustinumban folytatta tanulmányait, ahol 1841-ben a hittudományok doktorává avatták. Közben 1839. okt. 15-én Esztergomban pappá szentelték. Bécsből hazatérve 1841 őszén a pesti Lipótvárosban, majd az év végén a budavári plébánián lett segédlelkész. Ebben az időben lett munkatársa az újonnan induló Religio és Nevelés című folyóiratnak. 1942 őszén az esztergomi pap-nevelde tanárává nevezték ki. 1846 májusában Kopácsy prímás titkára lett. Mielőtt új beosztását elfoglalta volna két hónapos nyugat-európai tanulmányúton nevelőintézeteket és szemináriumokat tanulmányozta. Járt Németországban, Belgiumban, Angliában és Franciaországban. Titkári működése alatt az Augsburger Allgemeine Zeitung levelezője volt és Heider Kirchenlexion magyar vonatkozású szócikkeit írta. 1847 végén prímási irodaigazgatónak nevezték ki. A szabadságharc kitörése után hű maradt a magyar alkotmányhoz, de az 1849. ápr. 14-i függetlenségi nyilatkozatot nem engedte kihirdetni az egyházmegye templomaiban, amiért a magyar kormány elmozdította hivatalából. A szabadságharc bukása után visszakerült irodaigazgatói állásába.
1851. szept. 15-én segédpüspöknek nevezte ki Ferenc József az idős és beteg Kovács Miklós erdélyi püspök mellé. Feladata lett volna az ellenzéki Erdély megrendszabályozása. Formai okok miatt késett a kinevezés római megerősítése, így püspöki székét csak Kovács Miklós halála után, 1852. okt. 15-én foglalta el. Az egyházmegye intézményekben nagyon szegény volt, ezért egyik legfontosabb teendőjének tartotta a hiányzó intézmények pótlását. Püspökségének 12 éve alatt közel 400 ezer forintnyi alapítványt hozott létre erre a célra. Az egyházmegyében tett látogatásai során ismét hódolt régi szenvedélyének, a botanikának. Gyűjtötte, rendszerezte a növényeket. Növénygyűjteményét nemcsak saját gyűjtésével, hanem vásárlásokkal is gyarapította. A 300 ezer lapból álló gyűjteményt és a botanikai könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárára hagyta. Halála előtt egy évvel a gyűjtemény és a könyvtár, amely 1914-ig a világ harmadik legnagyobb ilyen jellegű könyvtára volt, további gondozására 1.200 forintos alapítványt tett. Botanikai tevékenységének elismerése gyanánt számos virágtalan és virágos növény (pl. Potentilla Haynaldiana, Gentiana Haynaldiana, Draba Haynaldiana, Cytisus Haynaldii stb.) és egy nemzetiségnév (Haynaldia villosa) őrzi nevét. Erdélyi püspökségének az 1860 októberében kiadott októberi diploma nyomán keletkezett belső válsága vetett véget. Haynald továbbra is az alkotmányosság oldalán állt, elkerülhetetlennek tartotta az uniót Erdéllyel. Az udvar egyelőre nem óhajtotta az uniót. A magyar országgyűlésre nem hívták meg az erdélyi követeket, Erdélyben külön országgyűlést hívtak össze 1861. nov. 4-re. Haynald értelmetlennek és jogellenesnek tartotta a külön országgyűlés összehívását. Az udvar annak ellenére, hogy nagyra értékelte Haynald 1849-es kiállását és hűségét a trónhoz, egyre türelmetlenebb lett a szándékait keresztező főpappal szemben. Felszólították, hogy mondjon le tisztéről. Haynald 1863. dec. 31-én megírta lemondó levelét, amelyben leszögezte, hogy a politikai támadásokkal szemben tiszta a lelkiismerete, jobbító szándéka nem egyezett az udvaréval. A pápa megpróbált közvetíteni, de az udvar hajthatatlan maradt, és a pápa kárpótlásként 1864. szept. 22-én kinevezte Haynald Lajost karthágói érseknek, aki 1865-től véglegesen Rómába költözött. Idő-közben Európában és a monarchiában is nagyot változott a politikai helyzet. A kiegyezést követően a magyar kormány javasolta a királynak, hogy Lonovics József halálával megürült kalocsai érseki szék-be Haynald Lajost nevezze ki. Ferenc József 1867. ápr. 5-én kalocsai érsekké nevezte ki. Kinevezésével életének új korszaka kezdődött. Újból részt vett az országos politikában. a közös ügyeket tárgyaló delegációk magyar felének szinte állandóan tagja, több esetben elnöke volt. Több alkalommal közvetített a bécsi udvar és a Vatikán között. Gyakran felszólalt a főrendiházban. Közben 1868 márciusában a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli és az MTA igazgató tanácsa tagjává választotta. Sűrű közéleti szereplése miatt viszonylag keveset tartózkodott Kalocsán, ami nem jelentette azt, hogy nem figyelt a székvárosában történtekre. Érseksége alatt érte el a kalocsai művelődésügy és tudományos élet fénykorát. Kinevezése után megkezdte a kalocsai oktatási intézetek fejlesztését, illetve más intézmények alapítását. Elsőként megnyitotta 1868. jún. 7-én a Szent Kereszt Kórházat, amelynek létesítésére még 1849-ben Nádasdy Ferenc érsek alapítványt tett. 1869 elején három hónap alatt építtette fel a gimnázium Úri (ma Hunyadi) utcai szárnyát. Augusztus és szeptember folyamán Henszlmann Imre régésszel ásatásokat végeztetett a főszékesegyház déli oldalán. Az ásatások nyomán kerültek elő az első templom alapjainak maradványai. Az iskolaév kezdetén a zárdában két évfolyamos tanítónőképző és polgári leányiskola indult. 1870 nyarán a zárdában megkezdték a tanítónőképző és az internátus épületének építését. 1873. október 15-én megnyílt a zárdában a 40 gyermeket befogadó árvaház, amelyet Haynald Lajos érsek alapított. 1876-ban a gimnáziumban megalapította a csillagdát, a későbbi Haynald Obszervatóriumot.
A kor színvonalán álló műszerekkel felszerelt obszervatórium 1878-ban kezdte meg működését. Érseki megbízásából Angster József pécsi orgonakészítő megkezdte a főszékesegyház orgonájának építését. Az orgona 1878 decemberében készült el. A zárdában két évfolyamos polgári iskolai tanítónőképző és óvónőképző indult. 1880-ban felépült a kisszeminárium (ma Belvárosi Általános Iskola) épülete. A gimnázium és a Stephaneum további bővítése miatt lebontották a Belvárosi Elemi Iskola épületét és helyébe a Szentháromság utcán (ma Szent István király út) felépíttette az iskola új emeletes épületét (ma Viski Károly Múzeum) 1885-ben.
Számos közéletei és egyházfői teendői mellett hódolt a bécsi tanulmányai alatt kialakult művészetszeretetének is. Több művészeti és tudományos társaság választotta tagjává (Academia dei Nuovi Lincei, Róma; San Luca művészeti akadémia, Róma; Institut Egyptien; palermói tud. ak.; St. Ceciliai Akadémia, Róma; Filharmóniai Társaság, Bp. stb.) Szoros barátság főzte a korszak két legnagyobb magyar művészéhez, a festő Munkácsi Mihályhoz és a zeneszerző Liszt Ferenchez, akikkel többször találkozott. Mindketten vendége volt Kalocsán. Liszt Ferenc három alakalommal (1882, 1884, 1885), Mun-kácsy Mihály pedig egy alaklommal (1884) volt az érsek vendége. Szerepe volt a magyar Afrika-kutatás fellendítésében is. Az 1877-ben kalocsai székhellyel megalakult Magyar Afrika Társulat elnöke volt. A társulat szervezését II. Lipót belga király kérésére Haynald Lajos végezte. 1879. máj. 12-én a pápa bíborossá nevezte ki. Kalocsán Haynald Lajosról kétszer neveztek el utcát. 1900. nov. 8-án az Úri utca kapta a Haynald utca nevet, amit az 1950-es évek elejéig viselt, akkor változtatták az utca nevét a Hunyadi János utcára. Második alkalommal a Bacsó Béla utca kapta 1988. okt. 26-án a Haynald Lajos utca nevet. A Szent István király úton 19992000-ben kialakított sétáló utca szoborpanteonjának hatodik szobra Haynald Lajost ábrázolja. Hunyadi László szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 140 cm magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „HAYNALD LAJOS (1867-1891) BÍBOROS, A CSILLAGVIZSGÁLÓ ÉS AZ ARBO-RÉTUM ALAPÍTÓJA”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek szobrával együtt 2000. augusztus 19-én avatták fel.

Művei: 1. Theses ex universa theologia… Bécs, 1840. 2. Epistolae pastorales … ad clerum saecularem et regularem dioecesis. Kolozsvár, 1852. 3. Felsőházi beszéde az erdélyi unió tárgyában. (Klny. a Pesti Hírnökből) Pest, 1861. 4. Emlékbeszéd … Bartakovics Béla egri érsek gyászünnepélye alkalmából. Eger, 1873. 5. Parlatore Fülöp. Emlékbeszéd… Bp., 1879. (németül is) 6. A szentírási mézgák és gyanták termőnövényei. Bp., 1880. 7. Ceratophillum pentacanthum. (Klny. a Magyar Növénytani Lapokból) Kolozsvár, 1881. 8. Castanea Vesca. I. Solum in quo in Hungaria crescit. II. Incolatus eius in Hungaria. Kalocsa, 1881. 9. Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungariae. 1-3. Kalocsa, 1882-1885. 10. Emlékbeszéd gróf Károlyi István a sz. István-társulat elnöke fölött. Kalocsa, 1882. 11. Emlékbeszéd dr. Frenzl Ede, a m. t. akadémia kültagja felett. Bp., 1885. 12. Emlékbeszéd Boissier Péter Edmund, a m. t. akadémia kültagja felett. Bp., 1889 Munkatársként közrem. Kirchenlexikon. Freiburg, 1847, Kerner: Flora exsiccata Austro-Hungariae (?).

Cikkei, tanulmányai az alábbi lapokban jelentek meg: Religio és Nevelés, Jelenkor (1841), Augsburger Allge-meine Zeitung (1845), Magyar Állam 1871, 1872, 1886), Földrajzi Közlemények (1877), Magyar Nö-vénytani Lapok (1881)

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája, Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Haynald Lajos dr. bíboros kalocsai érsek emlékezete. 1816-1916. In: Kalocsai Néplap 1916. szept. 30. 1-6. p. Horváth Adolf: Haynald Lajos, a magyar florisztika legbőkezűbb mecénása. In: Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 49-54. p. Lakatos Andor: Haynald Lajos közéleti és politikai tevékenysége. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 1995/3-4. 97-150. p. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 1. köt. 3. kiad. Bp., 1981. Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., 1993. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 4. köt. Szittyai Dénes: Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek élete. In: A Jézus-társasági kalocsai kath. érseki főgimnázium értesítője az 1914-1915. iskolai évről. Kalocsa, 1915. 3-43. p.: az 1916-1917. iskolai évről. Kalocsa, 1917. 3-65. p. Szujkó-Lacza Júlia: Haynald Lajos (1816-1891) botanikai hagyatéka a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában. In: Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 55-68. p. Török József: Haynald Lajos bíboros emlékezete. In Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 5-9. p. Utcanév-kutatások.

Kunszt József, kalocsai érsek, a kalocsai oktatásügy egyik legkiválóbb támogatója

(Zubrohlava, Árva m. 1790. június 28. — Pest, Pest m. 1866. január 5.)

Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait Komáromban, Esztergomban, Budán és Nagyszombatban végezte. Esztergomban lett papnövendék. 1810-1813 között a bécsi Pázmáneumban teológiát tanult. 1813-ban szentelték pappá. Felszentelése után rövid ideig Drégelypalánkon volt segédlelkész. 1814-ben Esztergomba helyezték, ahol az érseki iroda levéltárosa, majd szentszéki jegyző lett. 1820 novemberében a Pázmáneum alkormányzójaként Bécsbe került. 1830. júl. 17-én a pozsonyi társaskáptalan kanonokává nevezték ki. Rövid időre Pozsonyba költözött, majd 1832 májusában a Pázmáneum kormányzójaként tért vissza Bécsbe. 1833-ban címzetes apát, 1836-ban esztergomi kanonok, 1840-ben főesperes, 1844-ben prépost lett. Kormányzósága alatt alakult meg 1839-ben a Pázmáneumban az önképző magyar irodalmi iskola, amely 1848-ig működött. Közben a későbbi II. Ferenc József nevelője is volt. Kopácsy József esztergomi hercegprímás 1845-ben vicarius generalissá nevezte ki, és Esztergomba költözött. Kopácsy érsek halála után, 1847 szeptemberében káptalani helynökké választották. 1848-ban phárosi választott püspöknek, 1850. máj. 30-án kassai püspöknek nevezték ki. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek halála (1851) halála után, 1852. máj. 15-én kalocsai érsek lett.

Érseki kinevezése után jelentős iskolafejlesztési munkába fogott Kalocsán. Az 1856-os tanítóképzési reform nyomán megszűnt érsekújvári tanítóképző intézetet Kalocsán szervezték újjá. Kunszt érsek adott helyet az intézetnek és vállalta az iskola fenntartási költségeit. A kalocsai tanítóképző intézet 1856 okt. 4-én kezdte meg működését 11 növendékkel, akik száma a tanév végére 13-ra emelkedett. 1860 előtt határozta el Kunszt József a gimnázium átszervezését és egy új nevelőintézet létesítését leányok számára. Az elhatározások megvalósítására 1860-ban került sor. A kalocsai gimnáziumot, amely az 1850-es években 4 osztályos algimnáziumként működött, az anyagi gondokkal küzdő piarista rend irányította. Kunszt érsek kivette az irányítást a piaristák kezéből és a Kalocsára hívott jezsuitákra bízta, egyben kötelezte őket, hogy az intézetet 8 osztályos főgimnáziummá fejlesszék. Ezzel, a második alapításnak is beillő, aktussal kezdődött a gimnázium újabb fénykora. Tanárai között országos és európai hírű tudósok voltak (Angehrn Tivadar, Fényi Gyula, Tóth Mike stb.), a diákjai büszkék voltak, hogy olyan gimnázium tanulói lehettek, amelyet az ország legjobb gimnáziumai között tartották számon a 19. század utolsó negyedében. Az iskola irányításának megváltozásával megváltozott a nevelés szelleme is. A piaristák által bevezetett magyaros, nemzeti jellegű nevelést az aulikus, udvarhű szellemű nevelés váltotta fel. Még az új tanév beindulása előtt bővítették a gimnázium épületét és felújították a rendházat. A gimnázium mellett az érsek új intézetet, a Szent István király nevelőintézett (röviden Stephaneum) is alapított.
Kunszt érsek 1857-ben, egy marienbadi látogatása alkalmával megismerkedett a cseh iskolanővérek tevékenységével. Akkor fogalmazódott meg benne konkrétan egy Kalocsán nőnevelő intézet kalocsai alapításának gondolata, amellyel már korábban is foglalkozott. A következő év őszén öt fiatal magyar leányt küldött a cseh nővérekhez tanulmányútra, hogy ők öten az új kalocsai intézetben működjenek. 1860 áprilisában beadvánnyal fordult a budai Helytartótanácshoz a kalocsai nőnevelő intézet engedélyezése ügyében. Az intézet vezetőjéül Franz Mária Teréz főnökasszony kérte fel, aki 1860. szeptember elején érkezett Kalocsára 12 társával (köztük az öt magyar apácajelölttel) együtt. Az időközben felépült intézet falai között az elemi iskolai oktatás október 3-án kezdődött 385 bejáró és 42 bentlakó leánytanulóval. Az intézet, amelyben fennállása alatt a leányok számára létesített szinte valamennyi iskolatípus működött (óvoda, elemi iskola, polgári iskola, óvónőképző, tanítónőképző, polgári iskolai tanítónőképző), a Mi-asszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Intézete nevet viselte. Kunszt József élete során több mint egy millió forintot fordított jótékonysági és oktatási célokra. A kalocsai zárda fenntartására 100 ezer forintos, a Stephaneum céljaira 200 ezer forintos alapítványt hozott létre. A Magyar Nemzeti Múzeumnak 10 ezer forintot, és 1863-ban régi műkincseket ajándékozott. A király valóságos belső titkos tanácsosi címmel, a Lipót császári lovagrend és a Szent István rend nagykeresztjével tüntette ki, és kinevezte a hétszemélyes tábla segédbírájává. A kalocsai képviselőtestület 1900. nov. 8-án a zárdát északról és nyugatról határoló utcákat (Zárda köz, Zárda tér) Kunszt érsek utcának nevezte el. A Kunszt érsek utca nevét az 1950-es évek elején Micsurin utcára változatták. Az utcát 1971. december 23-án két részre osztották. A mai Szentháromság tér és az Érsekkert bejárata közötti rész neve Dózsa tér, majd 1984. augusztus 9-től Asztrik tér lett. Az utca másik része Micsurin utca maradt, amelyet a városi tanács 1988. okt. 26-án Kunszt József utca névre változtatott. A Szent István király úton 1999-2000-ben kialakított sétálóutcán felállított hét kalocsai érsek szobra közül az ötödik Kunszt József érseket ábrázolja. Nagy Sándor (N. S.) szobrászművész készítette a körülbelül 120 centiméteres, teljesalakú bronzszobrot, mely körülbelül 140 centi magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „KUNSZT JÓ-ZSEF (1854-1866) ISKOLAALAPÍTÓ”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. augusztus 19-én avatták fel.

Művei: 1. Wohlthätigkeit des christlichen Priesterhums für die gesammte Menchheit. Pozsony, 1816. 2. Kunszt József kassai megyés püspök körlevele megyéje minden híveihez. Kassa, 1850. 3. Sermo pastoralis per … episcopum Cassoviensem occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis die VI. octobris MDCCCLI. ad clerum dioecesanum habitus. Esztergom, 1851. 4. Kunszt József kalocsai érsek körlevele megyéje minden híveihez székfoglalása után. Kalocsa, 1852. 5. Sermo pastoralis … occasione canonicae suae in sedem archi-episcopalem introductionis die XV. Junii anno MDCCCLII. ad clerum dioecesanum habitus. Kassa, 1852.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája  Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p.  Hang Ferenc: Kalocsai szellemi omnibusz. 2. kiad. Kalocsa, 1897. XII. p. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes 3. kiad. 1. köt. Bp., 1981. Miasszonyunkról nevezett kalocsai iskolanővérek története. 1860-1900. Írta az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. 3-20. p. Petróczi Ernőné: A kalocsai római katolikus tanítóképző története. Szakdolgozat. Pécs,  1997 26-27. p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 7. köt. Utcanév-kutatások.

Nádasdy Paulai Ferenc, gróf, kalocsai érsek, gróf Nádasdy Ferenc (1708-1783) horvát bán dédunokája

(Bécs, 1785. március 3. – Kalocsa, 1851. július 22.)

Szülei gr. N. Mihály főajtónálló és gr. Colloredo M. Teréz voltak. Gimnáziumi tanulmányait Komáromban és Bécsben végezte, Nagyszombatban 1802-től teológiát tanult. 1807. márc. 7-én pappá szentelték, majd a következő hónapban Drégelypalánkra került. Először plébános lett, majd 1811-től kerületi alesperes Esztergomi kanonoknak 1816. okt. 4-én nevezték ki, a következő évben megkapta a c. szekszárdi apáti címet. A pesti központi papnevelő intézet rektorává 1819-ben nevezték ki. 1820. okt. 6-án barsi főesperes lett és kinevezték a királyi tábla főpapjává. 1823. márc. 7-én váci püspök lett. Püspöksége alatt 1827-ben belső titkos tanácsosnak, 1837-ben a hétszemélyes ítélőtáblai közbírónak nevezték ki. 1838. szept.5-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatójává választotta. 1845. máj. 15-én a király kalocsai érsekké nevezte ki, beiktatása szept. 24-én volt. Az forradalom kitörésekor Bécsben lábadozott, ahonnan csak június közepén tért vissza Kalocsára. (Előző évben szemműtéten esett át.) Bécsből máj. 5-én főpásztori levelet küldött az egyházmegye papságának, amelyben örömmel üdvözölte a „szabadság új hajnalának” beköszöntését. Más főpapokkal ellentétben, a kalocsai egyházmegyében minden esetben kihirdette a magyar kormány rendelkezéseit. Az ország rangidős főpapjaként (Hám János esztergomi érsek pápai megerősítése még nem érkezett meg.) 1848. aug.1-re Pozsonyba nemzeti zsinatot hívott össze, ami végül nem történt meg.
E cselekedetéért 1849 elején, amikor a császári csapatok átmenetileg megszállták Kalocsát, bujkálnia kellett. A kalocsai nemzetőrséget több alkalommal támogatta pénzügyileg, 1848 októberében 1000 forinttal, 1849 februárjában 300 forinttal. Áldozott a szabadságharc oltárán is. 1848 júniusában a magyar kormány támogatására 2 mázsa ezüstöt adományozott. Az 1849. jún. 25-én Kalocsát végleg elfoglaló császári sereg 20 ezer forint hadisarcot vetett ki a városra, amit Nádasdy érsek fizetett ki. Ő tekinthető a kalocsai kórház alapítójának. Már 1848 elején felvette a kapcsolatot az irgalmas rend tartományi főnökével egy Kalocsán felállítandó irgalmas-kórház alapítása ügyében. 1849-ben kelt végrendeletében összesen 83 ezer forintos alapítványt léte-sített kórház és egyéb jóléti intézmények felállítása és működtetése céljára. Különböző alapítványokra 223 ezer forintot költött

Művei: 1. Dicsőséges szent István Magyarország első királyának és apostolának tiszteletére intézett beszéd, melyet a nemes Magyar nemzetnek nemzeti jeles ünneplése alkalmatosságával Bécsben a tiszt. p. kapuczinusok templomában Kis Asszony havának 23. napján 1812. eszt. mondott. Bécs, 1812. 2. Sermo inauguralis. Theresiopoli [Szabadka], 1846. 3. Gróf Nádasdy Ferencz Kalocsai érsek körlevele, melyet beiktatása alkalmával a hívekhez intézett. Szabadka, 1846. 4. Epistolae pastorales … ad clerum regularem et saecularem. Szabadka, 1849.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalo-csa, 1998. 42-210. p. Bárth János: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez. In: Cumania 3. Szerk. Horváth Attila. Kecskemét, 1975. 229-244. p. Joó Gábor: A felnőttvédelmi szociális gondoskodás fejlődésének története Kalocsán. Kézirat. Kalocsa, 1984. In: Nagy Lajos Városi Könyvtár. Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. 9. köt. Bp. 2004. Religio. 1848. első félév. 221. 433. p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Elektronikus dok. Bp. [2000].

Patachich Ádám, báró, kalocsai érsek

(Zajezda, Horvátország, 1717. febr. 18. – Kalocsa, 1784. júl. 19.)

Károlyváros melletti családi birtokon született. Szülei báró Patachich Miklós és Patachich Prudentia, nagybátyja Patachich Gábor kalocsai érsek volt. Középiskolai tanulmányait Zág-rábban végezte, bölcseleti tanulmányait Grazban kezdte, majd Bécsben már papnövendékként folytatta. Bölcseleti záróvizsgájáért babért és aranyláncot kapott. Rómában, az Apollinaris kollégiumban végezte teológiai tanulmányait. Teológiai tanulmányai mellett verseléssel is foglalkozott. 1739-ben Syracusius Acrotophorius néven felvették a római Árkádia társaságba. Római tanulmányai befejeztével nagybátyja, Patachich Gábor kalocsai érsek révén családi birtokára, Verbovec faluba került plébánosnak. Rövid plébánoskodás után 1740-ben ábrányi apátnak, majd 1741. ápr. 21-én zágrábi kanonoknak nevezték ki. 1743. máj. 15-én megkapta a Somogy megyei kaposfői Szent Benedek prépostság javadalmát. 1751. júl. 30-án c. novi püspöknek és kancelláriai tanácsossá nevezte ki Mária Terézia. A királynő 1759. aug. 29-én nagyváradi püspöknek nevezte ki. A püspöki kinevezéssel együtt megkapta a Bihar megyei főispánságot is. Ugyanez év dec. 23-án Mária Terézia valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Nagyváradi püspöki udvarában színházat és zenekart is működtetett. A zenekar vezetője 1762-ig Michael Haydn osztrák zeneszerző, Joseph Haydn öccse volt. Utána öt éven keresztül a német Karl Ditters (Dittersdorf) vezette a zenekart, mely távozása után feloszlott. Új püspöki palotát építtetett Franz Anton Hillebrandt tervei alapján. Az 1764-es pozsonyi országgyűlésen Szent István királyról tartott beszédet, mely nyomtatásban is megjelent.
Egyházi és politikai tevékenysége mellett az irodalommal is foglalkozott. Pietro Metastasio Isacco figura del. Redentore című oratóriumát latinra fordította, amely szintén megjelent nyomtatásban. Nagyváradon töltött évei alatt gyűjtötte össze a több mint 10 ezer kötetes magánkönyvtárát, amelyből a mai kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár alapjait vetette meg. A könyvtár megszervezését könyvtárosa Mariosa Jakab végezte, aki Kalocsára is elkísérte. Az esztergomi érseknek kinevezett Batthyány József utódául 1776. márc. 8-án, visszamenőleg jan. 1-től kalocsai érseknek nevezte ki a királynő. Beiktatása okt. 27-én volt a hajósi kastélyban. Patachich Ádám folytatta előde, Batthyány József érsek által megkezdett érseki kastély építését, majd a Nagyváradról magával hozott könyvtára számára felépíttette a kastély keleti szárnyát. Rendezte és állandó jellegűvé tette a kalocsai káptalan tagjainak javadalmazását, létszámukat király-női engedéllyel 10 főre emelte. A káptalan tagjai számára ő építette a kanonoki házak egy részét. A nagyszeminárium számára átengedte a később nyaralóvá kiépített Glaser-kertet, amely a mai Széchenyi lakótelep helyén volt. 1777-ben a budai egyetem királyi tanácsának elnökévé, 1779-ben pedig a királyi tanügyi igazgatótanács élére nevezte ki a királynő Patachich Ádámot, aki kinevezésével a magyar oktatásügy egyik irányítója lett. Ebben a minőségében nagy gondot fordított az egyházi iskolák és az egyházi zene fejlesztésére. 1778-ban a királynőtől megkapta a Szent István Lovagrend nagykeresztjét. Kinevezését követően keveset tartózkodott Kalocsán. Résztvevője volt II. József császár és a pápa között folyó tárgyalásoknak.
1784 tavaszán köszvényes bántalmai miatt visszatért Kalocsára. Halála előtt kelt végrendeletében a káptalani könyvtárral egyesítette 17 ezer kötetre gyarapodott magánkönyvtárát, és ezt a könyvtárat a kalocsai érsekségre hagyott. A könyvtár a mai Főszékesegyházi Könyvtár, melynek egyik terme a „Patachich terem” (Bibliotheca Patachichiana) nevet viseli ma is. A római Árkádia társaságban felvett nevét, a Syracusius Acrotophorius-t használta írói álnévként. A Szent István király úton 19992000-ben kialakított sétáló utca negyedik szobra Patachich Ádámot ábrázolja. Bocskai Vince szobrászművész készítette a kb. 125 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 135 cm magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „PATACHICH ÁDÁM (1776-1784) A FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR ALAPÍTÓJA”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek szobrával együtt 2000. augusztus 19-én avatták fel.

Művei: 1. Divi Ladislai Hungariae regis panegyricus, coram antiquissima ac celeberrima universitate Viennensi dictus dum in metropolitana D. Stephani proto-martyris basilica incl. natio hungarica, ejusdem sancti tutelaris sui annuam memoriam recoleret. Bécs, 1734. 2. Divus Stephanus primus Hungariae rex, coronatus apostolus, principum christianorum corona, dum equestris sancti Stephani ordo quam august, … Maria Theresia recens instituit, primam sub ipsis regni Hungariae comitiis patroni sui ageret solennitatem in insigni collegiata S. Martini ecclesia panegyrica dictione celebratus Posonii 20. augusti 1764. Pozsony, 1764. 3. Nos Adamus, Dei  Apost. sedis gratia episcopus M. Varadiensis etc, omnibus dioeceseos nostrae parochiae salutem in Domino sempiternam. Ad gratiosum S. Exc. episcop. mandatum Ladisl. Dobay. Hely nélkül, 1772. 4. Homilia, quam habuit Colocae die 17. Nov. anno 1776. cum ecclesiam eandem metropolitanam primo accessit et auctum archicapitulum suum ac seminarium tradiris super dote perpetua literis stabilivit. Kalocsa, 1776. 5. Allocutio Quam A. e lib. baronibus P. de Zajezda, metropolit Colocensis,  Bachiensis ecclesiarum archi-episcopus ad regiae academiae Budensis adolescentes habuit dum eosdem ad recens erectam eandem academiam introduceret anno 1777. Buda, 1777. 6. Rede an die adeliche Jugend, da diese … in die neu errichtete Erziehungsstiftung eingeführet worden, den 13. November im Jahr 1777. Buda, 1777. 7. Eucharisticon magnae Mariae Theresiae aug. romanorum imperatrici viduae apost. Hungariae reginae dum secundis regni vicennalibus rem Hungariae literariam, universitatem Budensem regiam nobilium academiam Theresianam VII. Karl Jul. constabiliret doplomatisque firmaret. Buda, 1780. német nyelven: Buda, 1780. 8. Deutsche Uebersetzung der Rede, welche Se Exzellenz der Herr Erzbischof von Colocza Freyherr von Patachich bey der königl. hohen Schule zu Ofen den 25. Junii 1780. Buda 1780. 9. Carmen quo Mariae Theresiae Augustae Romanorum imperatricis Hungariae reginae apostolicae secunda vicenalia cecinit Syracusius Acrotophorius. Buda, 1780. 10. Hálaadó beszéd, melly nagy Mária Theresiának, midőn országának 40. esztendejében Magyarország tudományait Budán lévő tudományok mindenességét kir. Teresiai nemeseknek gyülekezetét Sz. Jakab havának 25. napján állatná és függő pecsétes levelekkel erősí-tené, mondattatott a Zajezdai szab. urak közül való P. Á. ő excellentiájától. Nagyvárad, 1780. 11. Libertas necessitati adsricta, sive contractuum a voluntate in necessitatem desinentium materia in capite ordinate digesta, quam… universitate Viennensi publice discutiendam proposuit… Bécs, év nélkül. Kéziratai: Analecta poetica. Homilia. 1776. Giulii Aegidii Mariae S. J., Tractatus Canonisticus de Testamentis et Successione ab intestato, cui accessit Dissertatio  de Matrinomiis tam ab Haereticis inter se quam a Catholiciis cum haereticis in Hollandia celebratis… 1738-1739.

Kiadatlan verseinek kéziratai a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban találhatók.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa tegnap és ma. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Katona István: A kalocsai érseki egyházmegye története. Latin eredetiből ford. Takács József. Kézirat. Kalocsa, 1967. Eredeti kiad. Kalocsa, 1800. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. 2. kiad. Bp., 1982. Magyarország bibliographiája 1712-1860. 1-4. köt. Összeáll. Petrik Géza. Hasonmás kiad. Bp. 1968. 3. köt.  Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 10. köt. Új magyar irodalmi lexikon. 1-3. köt. Főszerk. Péter László. Bp. 1994. 3. köt.

Sörös Imre, katolikus pap, érseki könyvtáros

(Dunaföldvár, Tolna m. 1817. október 13. – Dunapataj, Pest m. 1887. május 17.)

A Főszékesegyházi könyvtár egykori könyvtárnoka forradalmi meggyőződéséért és szabadságszerető eszméiért nem csak állását veszítette el, hanem hosszú börtönbüntetést is szenvedett. Gimnáziumi tanulmányait részben a kalocsai piarista gimnáziumban végezte. Tanulmányait a pesti egyetemen és a központi papneveldében folytatta. Folyékonyan beszélt németül, franciául, olaszul és angolul. 1842. aug. 17-én szentelték pappá. Rövid gakovai káplánkodás után a pesti Religio és Nevelés című folyóirat segédszerkesztője lett. 1845-ben felmentését kérte e tiszte alól, egy nyugalmasabb vidéki káplánságot kért, hogy a következő évben esedékes teológiai doktorátusára fel tudjon készülni. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek a vidéki káplánság helyett a Főszékesegyházi Könyvár könyvtárnokává nevezte ki, majd Sörös Imre 1846-ban megszerezte a teológiai doktorátust Kalocsai tartózkodása alatt sokat tett a kalocsai olvasáskultúráért. Elnöke lett a Nagyszemináriumban Szent Ágoston Egylet néven működő önképzőkörnek és az 1847. dec. 7-én megalakult Kalocsai Olvasó Egyletnek, amit a szabadságharc leverése után a hatóságok betiltottak. Sörös a forradalom és a szabadságharc alatt egyre jobban radikalizálódott, forradalmi magatartása közismertté vált. 1849 márciusában a császári katonasággal Kalocsára jött császári biztos az érsektől Sörös Imre elmozdítását és elfogását követelte. Az érsek kényszerűségből elbocsátotta Sörös Imrét, de az osztrák megszállás megszűnte után visszakerült állásába. 1849. jún. 21-én a székesegyházban mondta el híres forradalmi prédikációját. Júl. 25-én Kalocsa végleges osztrák megszállás alá került, és Sörös Imrének menekülnie kellett. Jankovác (Jánoshalma) környékén és szülővárosában, Dunaföldváron bujdosott. Az év végén onnan írt levelet az érsekségnek visszatérése ügyében. A Kalocsára visszatérő Sörös Imrét elfogták és bíróság elé állították. Tíz éves börtönbüntetésre ítélték, amiből hetet le is töltött Kufstein várában.
1856. júl. 12-én legfelsőbb kegyelemben részesült és szabadon bocsátották. Kiszabadulása után a kalocsai érsektől állást kért. Kunszt József érsek nem helyezte vissza a könyvtárba, hanem Jankovácra nevezte ki káplánnak. 1867-ben Dunapatajra került adminisztrátornak, és ott élt haláláig. A 48-as pártiságáról híres, református többségű mezővárosban a katolikus papot több száz ember kísérte utolsó útjára. Kalocsán viszonylag későn neveztek el róla utcát, amiben közrejátszhatott az is, hogy kalocsai tevékenységét nem nagyon ismerték. 1971. dec. 23-án a Városi Tanács a Mónus Illés utca nevét Sörös Imre utcára változtatta.

Művei: 1. Theses ex aniversa theologia, quas in r. universitate Hungarica consequenda… Buda, 1846. 2-3. Az egyház egységéről szent Ciprián után; A pap kötelessége társalkodását illetőleg. In: Munkálatok. Pest, 1840. (cikkek)

Források: Bárth János: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez. In: Cumania 3. Historia. Kecskemét, 1975. 229-246. p. Cziráky Gyula: Duna-földvári album. Dunaföldvár, 1896. Juventus gymnasii Colocensis apud Scholas pias e studiis secundi semestris in classes relata. (A kalocsai piarista gimnázium értesítője.) Pest, 1829. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 12. köt. Utcanév-kutatások.

kisjáczi Szeles Lajos, lelkész

(Ordas, Pest-Pilis-Solt m. 1812. április 12. –Komárom, Komárom m. 1852.)

Családja hosszú időn keresztül a református egyház és a vármegye szolgálatában állt. A család Nyitra megyéből származott. Nemesi előnevét a megyében lévő Kisjác településről kapta. A 17. század első felében a család átköltözött Pest, illetve Fejér megyébe. Kecskemét volt a törzsfészkük, ahol áttértek a katolikus vallásról a reformátusra. Férfitagjai a dunamelléki református egyházkerületben, Kecskeméten és Nagykőrösön végeztek egyházi szolgálatot. Szeles Lajos édesapja, Szeles Sámuel maga is lelkész volt. Fia születése idején Ordas lelkipásztora volt. Szeles Sámuelt és két fiát, Lajost és Józsefet Pest-Pilis-Solt vármegye 1840-be iktatta be nemesi kataszterébe. Szeles Sámuel később Kiskunlacháza lelkipásztora lett, 1845-ben megyei táblabíróvá választották. Fia, Lajos a pesti piarista gimnázium diákja volt 1821-1824 között, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. Jogi tanulmányait 1830-ban kezdte meg a sárospataki kollégiumban. Sikeres joggyakorlat és kiváló záró-vizsga után 1835. ápr. 11-én letette az ügyvédi vizsgát. Pesten nyitott ügyvédi irodát, ahol egy ideig Kossuth Lajossal közösen dolgozott. Az ügyvédeskedést a negyvenes évek végéig folytatta. Közben apostagi birtokán is gazdálkodott. A forradalom után az első népképviseleti országgyűlési választásokon a dunapataji választókerületben indult képviselőjelöltként. Június 28-án a 2.457 leadott érvényes szavazatból 1.488-at kapott. Ellenfele, Nagy Ignác kalocsai ügyvéd 969 szavazatot kapott. Nagy Ignácot három nappal korábban, jún. 25-én a keceli választókerületben már képviselővé választották, de jelölték a dunapataji választókerületben is. Szeles Lajos aktívan részt vett az országgyűlés munkájában. Tagja lett az István főherceg nádor helytartót ünnepélyesen meghívó küldöttségnek. Törvényjavaslatot is benyújtott a községi jegyzők ügyében, amit három nap múlva visszavont. Követte az országgyűlést Debrecenbe, ahol 1849. jan. 25-én az Országos Honvédelmi Bizottmány kormánybiztossá nevezte ki a solti járás területére. Fő feladata a járás és a dunai révek védelme lett. 1849. febr. 11-én tartott Kalocsán népgyűlésen tartottak, ahol Ács Károllyal, a Solt Járási Választmány igazgatási bizottmány elnökével megszervezték az u. n. sárközi mozgó nemzetőrséget. A mozgó nemzetőrség tulajdonképpen népfelkelő gerillacsapat volt. A mozgó nemzetőrség febr. 28-án Foktőnél három ágyú 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Március közepén a sárközi mozgó nemzetőrség létszáma 2-3.000 fő volt, közöttük a kalocsai kispapok Bende József teológiai tanár vezetésével. Kémekkel figyeltette a megszállt Pestet, és gátolta az ottani császári csapatok élelmezését. A császáriakkal való harc során visszavonult Szentesre, majd csapataival ápr. 2-án visszafoglalta a járást. Leváltotta a császáriakat kiszolgáló helyi és megyei vezetőket, és újjászervezte a forradalmi közigazgatást. 1849. máj. 11-én megválasztották Pest-Pilis-Solt vármegye másodalispánjává. A szabadságharc bukása után elfogták, több mint tíz hónapot volt vizsgálati fogságban. Bűnéül rótták fel a törvényhozásban való részvételét és kormánybiztosi tevékenységét. 1851. okt. 7-én halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de az uralkodói kegyelem a halálos ítéletet 10 évi várfogságra változtatta. A komáromi vár kazamatáiban halt meg fogolyként.

Források: Szabó Attila: Szeles Lajos, kisjáczi. In: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanach-ja. Szerk. Pálmány Béla. Bp. 2002. Tímár Kálmán: Ács Károly, nagy idők tanúja. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 18. 2. p. Tímár Kálmán: Sárköz első országgyűlési képviselői. In: Kalocsai Népszava 1947. május 28. 2. p.

Tomori Pál, kalocsai érsek 1523 és 1526 között

(?, 1475 körül  Mohács, Baranya m. 1526. augusztus 29.)

Családja boszniai eredete vitatott, de tény, hogy a család IV. László királytól 1279-ben kapott Abaúj megyében birtokadományokat. Az egyik adományfalu, Tomor után nevezték a családot Tomorinak. Tomori Pál, valószínűleg, gondos nevelésben részesült, hiszen folyékonyan írt és olvasott latinul. Hajlama a katonai pálya felé vonzotta. A kor szokása szerint serdülő ifjúként a tekintélyes Bornemissza Jánoshoz szolgálatába állt, hogy a katonai mesterséget elsajátítsa. Később is Bornemissza familiárisaként tevékenykedett. Bornemissza mellett nemcsak a hadi mesterséget sajátította el, hanem a gazdasági és a pénzügyek intézésében is kellő jártasságra tett szert, amiért 1501-ben az erdélyi sóbányák kamarásává nevezték ki, és többször megbízták a szászok és a székelyek adójának behajtásával. A szászokkal jó viszonyt alakított ki, 1503-ban fegyverrel védte őket a rájuk támadó székelyek ellen. Később 1515-ben az erdélyi szászok és Eperjes városa között támadt viszályt szüntette meg mindkét fél megelégedésére. A székelyekkel való kapcsolata ellentmondásos volt. Több alkalommal került velük fegyveres összetűzésbe. A szászok elleni székely támadás visszaverése után három évvel, 1506-ban ismét szembekerült a székelyekkel. Az egyébként adómentes székelyeknek a trónörökös születésekor minden székely férfinak egy-egy ökröt kellett ajándékoznia (ökörsütés). II. Lajos születésekor a székelyek vonakodtak a kötelező ökör-ajándékot beszolgáltatni. A behajtást Tomorira bízták, aki fegyverrel kényszerítette a székelyeket az ökrök átadására. 1505-ben a koronára visszaszállt Fogaras várát II. Ulászló Bornemissza Jánosnak adományozta, aki Tomori Pált nevezte ki a vár kapitányának.
Erdélyben nagy tekintéllyel rendelkező Tomori szolgáltatásait Szapolyai János erdélyi vajda is többször igénybe vette. Híre a királyi udvarba is eljutott. 1512 tavaszán diplomáciai küldetést bízott rá a király. A török portához küldte a törökökkel kötött fegyverszüneti szerződés körül támadt zavar elhárítására. Küldetése Bajazid szultán halála miatt nem járt teljes sikerrel, a király elégedett volt teljesítményével. 1514-ben a parasztháború leverésében jelentős szerepe volt. Bornemissza János először a Száleresi Ambrus vezette parasztsereg leverésével bízta meg, ami több kísérlet után a paraszthadak fegyverletételével ért véget. Utána Szapolyai János erdélyi vajda a Lőrinc pap által vezetett bihari paraszthadak ellen küldte. Egy évvel később nevezték ki a szintén királyi munkácsi vár várnagyának és az erdélyi kamarák ispánjának. Korabeli források szerint részt vett az országgyűléseken is, nem tárgyaló küldöttként, hanem inkább a rend fenntartójaként. Az 1519-es országgyűlésen, amelynek fő feladata volt a nádorválasztás, a köznemesség Szapolyai Jánost szerette volna megválasztani. A fegyveres köznemesek átvonultak Budára, hogy így adjanak nyomatékot kívánságuknak. A vár kapitánya, Bornemissza János Tomorira bízta a vár védelmét, aki a nemesek közé lövetett és megrohanta őket. A kemény fellépés hatására a köznemesek meghátráltak, az országgyűlés Báthory Istvánt választotta nádornak. Az állami szolgálat nemcsak az előmenetel szempontjából, hanem pénzügyileg is hasznos volt Tomori számára. A közel húsz év alatt, melyet királyi szolgálatban töltött, tekintélyes vagyont gyűjtött. Részben rokonaitól, részben más birtokosoktól tekintélyes nagyságú birtokokat vásárolt, királyi birtokadományokat is kapott, 1517-ben II. Lajostól, két unokatestvérével együtt pallosjogot is kapott. Házassági törekvései nem jártak sikerrel. Két alkalommal szándékozott megházasodni, először Putnoki Sárát, majd egy jómódú özvegyasszonyt jegyzett el, de mindkét menyasszonya az esküvő előtt elhunyt. A kettős gyász megrendítette Tomorit, aki elhatározta, hogy egyházi pályára lép. Hogy eredeti, választott katonai hivatásától ne szakadjon el teljesen, a horvátországi végvárak védelmében fontos szerepet játszó várnai perjelséget szándékozott megszerezni, amely éppen üresedésben volt. A perjelséget nem ő, hanem II. Lajos egyik udvaronca kapta meg. Az ismételt kudarc végképp elkeserítette Tomorit és 1520 júliusában Illokon belépett a ferences rendbe. Újoncidejéek letöltése után a rend esztergomi kolostorába került és ott élt visszavonultan. A 16. sz. eleji feudális anarchiába süllyedő országra halálos veszedelmet jelentett a mindjobban teret nyerő török birodalom.
A fenyegetettségre Nándorfehérvár 1521. aug. 29-i eleste figyelmeztette az ország vezetőit. Az egymással viaskodó főnemesség nem volt hajlandó áldozatot vállalni az ország védelmére. Az ország védelmének összefogására, irányítására alkalmas hadvezér nem volt, az országgyűlés ellentmondásos határozatokat hozott (adókivetés, de a főnemességet mentesítette a bandériumállítás, a nemességet a nemesi felkelés kötelezettsége alól), amelyek nem hoztak eredményt. Az adók nem folytak be, zsoldossereget nem szerveztek. Ilyen körülmények között merült fel a gondolat, hogy Tomori Pálra bízzák az ország védelmének megszervezését. Tomori, szerzetesi fogadalmára hivatkozva, visszautasította a felkérést. Azután, kompromisszumos megoldásként, az üresedésben lévő kalocsai érseki székbe szándékoztak kinevezni (főpapként szervezhette volna egyházmegyéje és egyben az ország védelmét), de ő azt is visszautasította. II. Lajos király a pápától kért segítséget, hogy a pápa bírja rá Tomorit az érseki szék elfogadására. Végül, VI. Hadrian pápa 1523. febr. 4-én kalocsai érsekké nevezte ki Tomorit és kötelezte az érseki szék elfoglalására. Tomori engedett a pápai parancsnak. Közben, egyre fenyegetőbb hírek jöttek Törökországból, mely szerint a szultán hatalmas hadsereget szervez, hogy végső csapást mérjen Magyarországra. A hírek hallatán II. Lajos áprilisban országgyűlést hívott össze, ahol elhatározták egy zsoldos hadsereg felállítását és Tomorit kinevezték a Délvidék főkapitányává és a felállítandó zsoldos hadsereg fővezérévé. Tomori hozzálátott a zsoldos hadsereg szervezéséhez és az érseki katonaság felkészítéséhez, többek között folytatta a Váradi Péter érsek által megkezdett várerősítési munkákat Kalocsán. Május végén már 10 ezres sereggel vonult a délvidékre. Csapatai, a délvidéki bandériumokkal kiegészülve, augusztus elején Nagyolaszi közelében három csatában megverte Ferhád ruméliai pasa, Bali nándorfehérvári bég seregeit és a segítségükre siető szávai török flottát. Szeptemberben hozzáfogott a két évvel korábban széthullott végvári rend-szer és a dunai naszádos flotta újjászervezéséhez. A zsoldos hadsereg szervezéséhez megígért pénz egyre lassabban csordogált, hamarosan nem jutott pénz a sereg összetartására, noha Tomori az érseki jövedelmek (20-22 ezer forint) nagyobbik részét a védekezésre költötte. Ezért, két alkalommal, 1525 és 1526. január elején le is mondott a főkapitányi tisztéről (mindkét alkalommal, újabb ígéretek után, a helyén maradt). Április végén a török hadsereg elindult Isztambulból Magyarország ellen. A hír hallatára II. Lajos király a magyar hadsereg fővezérévé nevezte ki Tomori Pált. A lassan gyülekező királyi sereg július második felében indult a délvidéken tartózkodó Tomorihoz. A haditanácsban nem volt egyetértés. A többség a közeledő török hadsereggel való ütközet mellett volt. Tomori, aki ismerte a magyar hadsereg gyengeségét, tapasztalatlanságát, ellenezte az ütközetet. A parancsnoklás kérdése sem volt tisztázott. Névleg Tomori volt a fővezér, de a csapotok mozgását, a hadműveleteket egy bizottság irányította. A csatára 1526. augusztus 29-én Mohács mellett került sor. A 25 ezer fős magyar hadsereg, kezdeti sikerek után, megsemmisítő vereséget szenvedett a 75-80 ezres török hadaktól. Tomori Pál vitézül harcolva esett el a csatában, amely után levágott fejét a szultán diadaljelként körülhordatta. A csatában magyar részről elesett még 6 főpap, számos főúr, néhány ezer lovas és mintegy 10 ezer gyalogos katona. II. Lajos király menekülés közben a Csele patakba fulladt.

Kalocsán számos emlék őrzi Tomori Pál nevét. 1900. nov. 17-én a képviselőtestület a Szent János utca nevét Tomori Pál utcára változtatta. Az utca az ötvenes évek elejétől 1956 őszéig a Rákosi Mátyás utca nevet viselte. A Csajda fürdő nevét 1933. jún. 26-án Tomori fürdőre változtatták. 1945-ben kapta vissza eredeti nevét. Tomori Pál bronzszobrát, amelyet Füredi (Führer) Richárd szobrász-művész készített, 1938. jún. 12-én avatta fel páter Zadravecz István a nagyszeminárium (ma Művelő-dési Központ) előtt. A szobrot a hetvenes évek közepén, a Művelődési Központ kialakításának idején áthelyezték a Tomori utcába, a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolával szemben lévő parkba, ahonnan 1998 nyarán helyezték vissza eredeti helyére.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete és levelei. Bp., 1881. (Klny. a Századok 1881. évfolyamából. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. 2. kiad. Bp., 1982. Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza 1000-1526. Köln, 1991. Utcanév-kutatások.

(Összeállította: Asbóth Miklós. Akkori Nagy Lajos Városi, Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár ma Kalocsai Kultúrális Központ és Könyvtár. Helyismereti Gyűjtemény)