Közélet

Ács Károly, köztisztviselő, költő, műfordító, népköltészeti kutató, nyelvészeti szakíró, földbirtokos

(Kisbankházapuszta (Pereg község mellett), Pest m. 1824. július 14. – Bp., 1894. március 1.)

Középbirtokos családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kunszentmiklóson, bölcseleti és jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. Az 1843-ban befejezett jogakadémiai tanulmányok után Pesten joggyakornok volt. Az ügyvédi vizsgát 1845-ben tette le, majd 1845. máj. 6-án a pilisi járás tb. esküdtjének választották meg. 1848. máj. 8-án első szolgabíró lett Vácon. A szabadságharc kitörése után, 1849 januárjában az előretörő császári csapatok elől Kalocsára menekült. Főként Kalocsán és Kecelen tartózkodott. Az 1849. febr. 11-én tartott kalocsai népgyűlésen része volt az u. n. mozgó nemzetőrség megszervezésében mint a Solt Járási Választmány igazgatási bizottmány elnöke. A mozgó nemzetőrség febr. 28-án Foktőnél három ágyú 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Március közepén a Sárközi mozgó nemzetőrség létszáma 2-3.000 fő volt, közöttük a kalocsai kispapok Bende József teológiai tanár vezetésével. 1849. márc. 12-én Pest vár-megye vármegyei főjegyzővé választotta meg Ács Károlyt, majd máj. 14-én a pilisi járás főszolgabírójává választották. A szabadságharc bukása után tíz hónapig bujdosott, majd elfogták és Pestre vitték. 1852. máj. 5-én kötél általi halálra ítélték, amit kegyelemből hatévi vérfogságra változtattak. Fogságát Josefstadtban töltötte le, ahol a börtönben nyelvtanulással foglalkozott. 13 nyelvet tudott. Nagyon jó volt a nyelvérzéke, 2-3 hónap alatt tanult meg egy nyelvet. Szabadulása után Pesten Seltenreichné leánynevelő intézetében a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Később különböző biztosítási társaságoknál lett vezető tisztségviselő. 1861-ben és 1865-ben a szentendrei választókerületben ország-gyűlési képviselővé választották. Az 1880-as évek végén visszavonult a közélettől és ráckevei birtokán élt. Végrendeletében vagyona egy részét Ráckeve községre hagyta egy gazdasági iskola felállítására, a Magyar Tudományos Akadémiára 18 ezer koronát hagyott.

Művei: 1. Virágok a román (oláh) népköltészet mezejéről. Pest, 1857. 2. Magyar, német és cseh-tót beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 3. Magyar, német, román (oláh) beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 4. Magyar, német és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 5. Magyar, német, olasz, román (oláh), cseh-tót és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. (az utóbbi négy nyelvkönyv németül is megjelent) 6. Biztosítsd javaidat. Arad, 1862. 7. Még három román nép-ballada. Pest, 1871.

Költeményei, cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Athenaeum (1842), Vasárnapi Újság (1856, 1859), Magyar Sajtó (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858), Kalauz (1858), Nővilág (1857-1858), Napkelet (1860), Hon (1865), Igazmondó (1871).

Források: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp. 1939. Magyar életrajzi lexikon 1-4. köt Szerk. Kenyeres Ágnes. 1. köt. 3. kiad. Bp. 1981. Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti füzetek 4.) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 1. köt. Tímár Kálmán: Ács Károly, nagy idők tanúja. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 18. 2. p.

dr. Brandtner György, kalocsai ny. főjegyző

(Kalocsa, 1857. – Bp. 1904. szept. 9.)

Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. Kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Önkéntesként állt be a hadseregbe, ahol a német nyelv elsajátítása végett a tiroli hegyi vadászoknál szolgált. Tiroli évei alatt ismerkedett meg a haladás és a korszerű gazdaság eszméivel, amiket hazatérte után szülővárosában, Kalocsán próbálta a gyakorlatba átültetni. Leszerelése után, 1879-ben visszatért Kalocsára, és Gajári Ödön főjegyző, későbbi országgyűlési képviselő mellé került jegyzőnek. Hamarosan helyettes főjegyzővé választották, majd Gajári 1884-es országgyűlési képviselővé választása után, 1885. máj. 25-én Kalocsa főjegyzője lett. A kalocsai községi tisztviselői kar első embereként hozzálátott a tiroli tartózkodása alatt megismert új gondolatok helyi adaptálásához. Törekvései három fő területre terjedtek ki. Városrendezés és szociális ellátás területén városi, gazdasági téren a magántőkét kívánta módosítani tervei megvalósításához. Bizonytalan volt a törvényszék sorsa. Javaslatára a régi városháza és négy szomszédos épület telkét biztosította a képviselőtestület az új törvényszéki épület felépítéséhez. Ezzel megszűnt a kalocsai törvényszék áttelepítésének veszélye. Városiassá változtatta a főutca képét, aszfaltjárdát építtetett és a járdák mellé ő ültettette a ma is meglévő fasorokat. Javaslatára alakították ki a temetői főutat. Fejleszteni kívánta a közlekedési infrastruktúrát. Villamos vasúti összeköttetést javasolt a kalocsai vasút-állomás és az uszódi hajóállomás között. Szociális tevei között szerepelt a szegényügy kezelése, a kiskorúak gondozása és a „gyámolító intézet” (szociális otthon) létrehozása. Nagyszabású gazdasági tervei részben megvalósultak, részben csak tervek maradtak. Kezdeményezésére alakult meg 1893. okt. 19-én a Kalocsai Gőztéglagyár Rt, melynek igazgatója is lett. Tervei alapján jött létre az első kalocsai jéggyár. Gazdasági tervei finanszírozására alakította meg 1898. júl. 11-én a Kalocsai Közgazda-sági Bank Rt-t, mely legnagyobb vállalkozásának, Kalocsa 1902-es villamosításának pénzügyi alapját biztosította. Megvalósulatlan tervek maradtak a konzervgyárra és a községi tejszövetkezetre vonatkozó elképzelései. Dinamikus képzelőerejével megelőzte korát. Terveit sokan ellenezték, a megvalósultak létrehozása sok energiáját emésztette fel. Érzékeny idegrendszerét megviselte a sok vitával járó küzdelem, egészségi állapota megromlott. A képviselőtestület 1902. júl. 22-én 6 havi betegszabadságra küldte megromlott egészsége helyreállítására. A házi gondozás eredménytelen maradt, egészsége nem javult Közben elmeállapota is megbomlott, Lipótmezőre, zárt intézetbe kellett szállítani. Ott érte a halál.

Holmeyer Ferenc, nyomdász, Kalocsa második nyomdájának egyik alapítója

(Pest, Pest m. 1823. december 1. – Kalocsa, 1889. május 28.)

Szülei Hollmeyer András és Hauer Anna voltak. Tizenkét éves sem volt, amikor 1835. ápr. 15-én nyomdásztanoncként került Landerer Lajos pesti nyomdájába. Itt ismerkedett meg későbbi kalocsai üzlettársával Malatin Antallal, aki már 1833. nov. 1-én került a Landerer nyomdába. Felszabadulása után, 1840 áprilisában, a korabeli gyakorlatnak megfelelően külföldi vándorútra indult. Főleg német nyelvterületen vándorolt: Ausztria, Svájc és Németország városaiban tökéletesítette mesterségbeli tudását. Leghosszabb ideig Offenbachban tartózkodott: 1841. november elejétől 1844. ápr. 22-ig. 1844 nyarán visszatért Magyarországra, a pesti Landerer és Heckenast nyomdában lett gépmester, ahol Malatin Antal 1841 óta szedőként dolgozott. 1848. márc. 15-én a szabad magyar sajtó első termékeit, a Nemzeti dalt és a 12 pontot Malatin Antal szedte ki és Holmeyer Ferenc nyomtatta. A forradalmi magyar kormány bankjegynyomdájának gép-mestere volt Holmeyer 1849 januárjáig, amikor a jegynyomda a kormánnyal együtt Debrecenbe költözött. Utána visszakerült a Landerer és Heckenast nyomdához, ahol 1857-ig dolgozott. Az 1856. dec. 15-én önállósult Malatin Antal 1857. ápr. 17-én szerződést kötött Holmeyer Ferenccel egy Kalocsán felállítandó nyomdára. A cégbejegyzésük száma 32.739 volt. Még abban az évben berendezték a nyomdát az egykori piarista nyomda helyiségében a Fő utcán, amely a mai Kalocsai Gyermekotthon helyén volt. A nyomda berendezésében és megindításában Ábrahámffy János érsekuradalmi ügyész támogatta a két nyomdászt. Később a Malom utcában vásároltak egy épületet, amelybe telepítették a nyomdát. Az épületben ma az Egyesített Szociális Intézmény egyik részlege működik. 1882 augusztusában megszüntették az üzletközösséget. Holmeyer Ferencé maradt a Malom utcai ház a nyomdával, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított. Holmeyer Ferenc leányát, Laurát 1872. nov. 12-én feleségül vette Werner Ferenc kalocsai könyvkötő, aki Holmeyer halála után átvette a nyomda vezetését, és 1890-ben saját Úri utcai házába költöztette. A ház ma már nincs meg, helyén a Nagy Lajos Városi Könyvtár Hunyadi utcai épülete melletti park található. 1948 márciusában a kalocsai Ipartestület nagy-termének falán a két kalocsai nyomdász emlékére elhelyezett emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Malatin Antal             Holmeyer Ferenc
1820-1905                       1823-1889

Negyvennyolc idusán Malatin s Holmeyer, a társ,
ők szedték a szabad sajtónak első kiadását.
Centenárjukat hálával őrzi e márvány.
A magyar nyomdai munkásság
Kalocsa és járása iparosai
Kalocsa város közönsége

(Az épületben ma a kalocsai Porcelánfestő Üzem működik.) Ugyanakkor az Ipartestület előtti Szent János teret Malatin térnek, a Hunyadi utca végén lévő Szent György teret Holmeyer térnek nevezték el. A Malatin tér ma is megvan. A Holmeyer teret Obermayer Ernő paprikakutató halála után, 1970-ben Obermayer térre változatták.

Források: Ir.: J. Gy.: Egy ötven éves jubileum Kalocsán. In: Kalocsai Néplap. 1885. ápr. 23. 139. p. Kalocsa történeti kronológiája. Összeáll. Asbóth Miklós. Nagy Lajos Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény. A kalocsai könyvnyomtatás története 1765-1950. A Viski Károly Múzeum időszaki kiállítása 1995. máj. 30. – dec. 31. Rend. Romsics Imre. Tímár Kálmán: Hollmayer Fe-renc. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 25. 3. p. Utcanév-kutatások.

Malatin Antal, nyomdász, Kalocsa második nyomdájának egyik megalapítója

(Gödöllő, Pest m. 1820 – Kalocsa, 1905. október 6.)

A pesti piaristáknál járt gimnáziumba. A gimnáziumi évek után, 1833. nov. 1-én a Landerer nyomdába került szedőtanoncnak. Itt ismerkedett meg későbbi üzlettársával, Holmeyer Ferenccel, aki 1835-ben került a nyomdába. Felszabadulása után külföldi vándorútra indult, melynek Ausztria, Csehország, Svájc, Elzász és Németország voltak az állomásai. 1841-ben visszatért Pestre és a Landerer nyomdában helyezkedett el szedőként. Keze alól került ki Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és a Frankenburg Adolf által szerkesztett Életképek. A nyomda épületében lakó Kossuth Lajost közeli barátság fűzte Malatin Antalhoz. 1841-ben, Lajos napkor a nyomda négy szedője Kiss Ferenc, Prohászka Ferenc, Hertz János és Malatin Antal az alábbi verssel köszöntötte Kossuth Lajost:

“Írj betűt — összeszedem s trónt építek észnek, erőnek:
Pajzst az igaz, törvényt a gonosz élete fölé.
Légy Alakítva — ható; Jók Oltalmazva Szeretve
Mondhassák: elvünk képviselője te vagy.”

1848. márc. 15-én, a sajtó felszabadításakor Malatin Antal szedte ki harmadmagával a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A nyomtatás Holmeyer Ferenc irányításával történt. Valószínűleg, Kossuth Lajoshoz fűződő barátsága is közrejátszott abban, hogy a kormány által felállított új bankjegynyomda fő-szedőjévé nevezték ki. Követte a kormányt 1849 januárjában Debrecenbe, május végén vissza Pest-re, majd 1849. júl. 1-én Szegedre. Szedőként közreműködött 1849. aug. 11-én Kossuth Lajos lemondó nyilatkozatának kinyomtatásában. Haynau haditörvényszék elé állította, de felmentették. A szabadságharc bukása után visszament a Landerer nyomdába. 1856. dec. 15-én önállósult és 1857. ápr. 17-én szerződést kötött Holmeyer Ferenccel a Kalocsán felállítandó Malatin Antal és Holmeyer Ferenc nyomdára. A cégbejegyzésük száma 32.739 volt. Még abban az évben berendezték a nyomdát az egykori piarista nyomda helyiségében a Fő utcán, amely a mai Kalocsai Gyermekotthon helyén volt. A nyomda berendezésében és megindításában Ábrahámffy János érsekuradalmi ügyész támogatta a két nyomdászt. Később a Malom utcában emeletes épületet építettek, amelynek földszintjére telepítették a nyomdát. Az épületben ma az Egyesített Szociális Intézmény egyik részlege működik. 1882 augusztusában megszüntették az üzletközösséget. Holmeyer Ferencé maradt a Malom utcai ház a nyomdával, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított, amely 1898-ig működött. 1898 januárjában nyugalomba vonult, és eladta nyomdáját Werner Ferencnek, egykori cégtársa, Holmeyer Ferenc vejének, aki összevonta az apósától örökölt nyomdával, amely akkor már az Úri (ma Hunyadi) utcában működött. Malatin Antal síremléke a kalocsai temetőben található. A Malom utcai nyomdáról kapta nevét a Malom utca Kossuth Lajos utcától a Kígyó utcáiig húzódó szakasza, amely a Nyomda utca nevet viselte 1900. nov. 8-ig. 1948 márciusában a kalocsai Ipartestület nagytermének falán a két kalocsai nyomdász emlékére elhelyezett emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Malatin Antal             Holmeyer Ferenc
1820-1905                       1823-1889

Negyvennyolc idusán Malatin s Holmeyer, a társ,
ők szedték a szabad sajtónak első kiadását.
Centenárjukat hálával őrzi e márvány.
A magyar nyomdai munkásság
Kalocsa és járása iparosai
Kalocsa város közönsége

(Az épületben ma a kalocsai Porcelánfestő Üzem működik.) 1948. febr. 17-én az Ipartestület előtti Szent János teret Malatin térnek, a Hunyadi utca végén lévő Szent György teret Holmeyer térnek nevezték el. A Malatin tér ma is megvan. A Holmeyer teret Obermayer Ernő paprikakutató halála után, 1971-ben Obermayer térre változatták.

Források: Kalocsa történeti kronológiája. Összeáll. Asbóth Miklós. Nagy Lajos Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény. A kalocsai könyvnyomtatás története 1765-1950. A Viski Károly Múzeum időszaki kiállítása 1995. máj. 30. – dec. 31. Rend. Romsics Imre. Malatin Antal kalocsai nyomdász életéből. In: Kalocsai Néplap. 1905. okt. 15. 2-3. p. Tímár Kálmán: 1848 két nyomdászhőse. In: Kalocsa és Járása. 1948. febr. 28. 1. p. Tímár Kálmán: Kossuth Lajos és Malatin Antal. In: Kalocsa és Járása. 1948. jan. 31. 4. p. Utcanév-kutatások. V. I.: A legöregebb élő magyar nyomdász. In Kalocsai Néplap. 1901. jan. 27. 6. p.

Nagy Ignác, kalocsai törvényszéki alelnök, Kecel 1848-as országgyűlési képviselője

Rapolti (?, 1802 – Bp., 1883. november 27.)

Családja eredetileg Szatmár megyéből származott, 1830-ban igazolta nemességét Pest megyében. Édesapja, Nagy György 1848 előtt már egy negyedszázada működött Kalocsán az érsekuradalom jószágkormányzójaként. Nagy Ignác neje Oláh Berta, gyermekei Géza, Ilona és Endre voltak. Az 1840-es évek első felében Kalocsa főjegyzője volt (1846-ig). 1848 tavaszán az első népképviseleti országgyűlési választáson a dunapataji választókerületben (Kalocsa is ide tartozott) indult jelöltként, bár 988 szavazatot kapott, alulmaradt Szeles Lajossal szemben. A keceli választókerületben három nappal korábban már megválasztották országgyűlési képviselőnek. Parlamenti tevékenysége nem volt jelentős, 1849. április elején családi ügyeinek intézésére eltávozást kért az országgyűléstől, melynek üléseire már nem tért vissza. Ennek ellenére a szabadságharc bukása után elítélték, de 1850-ben amnesztiát kapott. Szabadulása után Kalocsán először a város szolgálatában állt, majd bíróként dolgozott. Halála után Kalocsán temették el. A Nagy család kúriája Eperföldön, a mai Egyesített Szociális Intézmény helyén volt. Édesapja 1829-ben, az eperföldi telekosztások idején vásárolta az első telkét, majd felvásárolta a szomszédos házhelyeket is. A családi kúriát 1833-ban építette. A kúria volt Nagy Ignác lakhelye is. Nagy Ignác halála után, 1889-ben Lichtensteiger Ferenc c. püspök megvásárolta a kúriát és a hozzá tartozó kertet a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek számára, akik részben nyaralóként, részben szanatóriumként (Szent Szív Otthon) használták. A telek előtt húzódó utca neve (a mai Hősök útja középső harmada) 1900 nov. 17-ig Nagy Ignác köze volt, akkor a városi képviselőtestület Róna utca névre változtatta.

Források: A Miasszonyunkról nevezett kalocsai iskolanővérek története. 1860-1900. Írta az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. 85. p. Országgyűlési Könyvtár adattára. Tímár Kálmán: Sárköz első képviselői. In: Kalocsai Népszava 1947. máj. 28. 2. p. Utcanév-kutatások.

(Összeállította: Asbóth Miklós. Akkori Nagy Lajos Városi, Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár ma Kalocsa Kultúrális Központ és Könyvtár. Helyismereti Gyűjtemény)