Kultúra

Dargay Lajos, szobrász (1942 – 2018)

Magyar Iparművészeti Főiskolán félbehagyott tanulmányok után 1972-ben az egri Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. 1962 és 1967 között Vilt Tibor és Schaár Erzsébet tanítványa volt. 1991: Pollock-Krasner Foundation (New York) ösztöndíja. 1967-ben Párizsba utazott, ahol Schöffer Miklós műtermében a mester tanítványaként, később munkatársaként dolgozott, majd a hetvenes évek első felében a dél-franciaországi Les Arcsban és Párizsban tevékenykedett. Hazatérve néhány éves egri tanárkodás után 1983-ban Kalocsára hívták, ahol a Schöffer Múzeum igazgatójaként dolgozik, szervezi a modern művészeti szemináriumokat. Kezdetben hagyományos szobrokat alkotott, portrékat mintázott, majd a magyarországi kinetikus-kibernetikus művészet megalapozójává vált. Műveit szakmai-műszaki alaposság, pontos kivitelezés jellemzi. A mozgásra, fényre, tiszta konstrukcióra épülő kompozícióinak legfontosabb jellemzője a megszerkesztett rend és a művek virtuális terének kiterjesztése. Szobrászai tevékenysége mellett grafikai műveket is alkotott. Kalocsán, 2018. december 20. hunyt el.

Egyéni kiállításai: 1973-74: Museo d’Arte Moderna, Milánó; 1975: KLTE, Debrecen; 1978: UNESCO-palota, Párizs; 1982: Gárdonyi Géza Színház, Eger; 1983: Kultúrcentrum, Kaposvár, 1984: Tópart Galéria, Bolgárlelle; 1986: Művelődési Ház, Eger; Józsefvárosi Galéria; 1989: Kecskeméti Képtár (kat.), Kecskemét; 1990: Megyei Könyvtár, Eger; Kircheim unter Teck, Rathaus (D); 1998: Ernst Múzeum, Budapest (Műcsarnok).

Válogatott csoportos kiállításai: 1985: Centro Documentazione Edizioni Artein, Róma; 1989: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1993: Xantus J. M., Győr.

Művei közgyűjteményekben: Collections des Beaux-Arts, Escadeuvre; Kecskeméti Képtár, Kecskemét; Museo d’Arte Moderna Fondazione Pagani, Milánó; Vármúzeum, Eger.

Köztéri munkák: Kibernetikus fénytorony (krómacél, üveg, 1978, Eger).

Gábor Lajos, festőművész

(Szakmár-Résztelek, 1886. október 7. — Budapest, 1947. január 25.)

Várossy Gyula érsek ösztöndíjával került a budapesti Képzőművészeti főiskolára, ahol Balló Ede tanítványa volt. Első bemutatkozása 1913 márciusában volt a budapesti tavaszi tárlaton, ahol három portréját állították ki. Utána rendszeresen jelentkezett a Műcsarnok kiállításain. Elsősorban portrékat festett. Nagyobb szabású kalocsai bemutatkozása 1926 decemberében volt, a városházán Rökk Károly kalocsai építész-festő és Glock (később Galánthay Glock) Tivadar tábornok képeinek társaságában 38 képét állították ki. A festészet mellett érdekelte a kalocsai és a Kalocsa környéki népművészet is. Tanácsára 1929 júliusában a Vasárnap délután félnégykor című magyar tárgyú UFA filmben 75 kalocsai népviseletbe öltözött pár is szerepelt. A külföldön Világmelódia címen forgalmazott film egyes külső felvételeit Hajóson forgatták. 1931-ben megkezdte a kezdetleges bedolgozói rendszerben készült kalocsai népművészeti termékek gyűjtését és forgalmazását. Megszervezte a Kalocsai Föld-míves Ifjúsági Egyletben a népművészeti osztályt, amelynek vezetője lett. Itt gyakorlott népművészek irányításával tanulták a fiatalok a népművészeti termékek készítését. A városi tanács engedélyezte az itt készült termékeken a kalocsai címer mint védjegy alkalmazását. A népművészeti termékek árucikké válása mellett szerette volna összegyűjteni és a jövő számára megőrizni a kalocsai népművészet tárgyi emlékeit. Ilyen szándéktól vezérelve javasolta egy városi múzeum létrehozását, amelyet 1932. június 2. a városháza földszintjén nyitottak meg. A múzeumnak Gábor Lajos lett a vezetője, továbbá egy Kalocsa környéki tájház létrehozása is szerepelt a terveiben. Javaslatára vásárolták meg és alakították ki a mezőkövesdi matyó ház mintájára 1935-ben a Béres (ma Tompa Mihály) utcában a kalocsai Népművészeti Házat. A harmincas évek második felében megélénkülő kalocsai idegenforgalom érdekében a vasútállomás épületét, ahova Budapestről az u. n. filléres vonatok befutottak, kalocsai népművészeti motívumokkal díszítve átépítették. A tervezést Gábor Lajos, az építési munkákat Rökk Károly építész-festő végezte. Az építkezésnél számos környékbeli, az egykori szállásokon élő mesterembert, pingáló asszonyt foglalkoztattak. Az 1937 novemberétől 1938 júniusáig tartó átépítés folyamán alakult ki nagyjából az épület mai formája (1983 nyara és 1985 júliusa között jelentős felújításon esett át az épület). Gábor Lajos nemcsak gyakorlati tevékenységével segítette elő a kalocsai népművészet kiteljesedését, hanem írásaiban is a megőrzésére törekedett. Ilyen céllal indította el a Magyar népművészet című népművészeti, néprajzi és szépirodalmi folyóiratát is 1939. március 1-én. A folyóiratnak, amelynek felelős szerkesztője Gábor Lajos, főmunkatársa Draskóy Ferenc volt, 1944. október 1-én jelent meg utolsó száma. A kalocsai városi tanács 1971. december 23-án a Kinizsi Pál utca és a Meszesi út között épülő, a mai Árendás városrész egyik utcáját Gábor Lajos utcának nevezte el. 1997. június 2-án, a Városi Múzeum megnyitásának hatvanötödik évfordulóján részteleki szülőháza falán emléktáblát helyezett el a Kalocsai Múzeumbarátok Köre, emlékezve a múzeum egyik alapítójára és igazgatójára.

Művei: 1. Csaba vezér unokái. Világháborús emlékezések. Kalocsa, 1932. (2. kiad. Kalocsa, 1933.) 2. Kalocsa és vidéke népművészete. Kalocsa, 1932. (2. kiad. Kalocsa, 1937.) 3. Kalocsa-vidéki népművészet és népszokások. Kalocsa, 1937. (2. kiad. Kalocsa, 1937. 3. bőv. kiad. Kalocsa, 1938.)

A novellák könyve című antológiában (Bp., 1932) novellái jelentek meg.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Bács-Kiskun megyei sajtóbibliográfia. 1-2. köt. Összeáll. Birck Edit. Kecskemét, 1986. 1. köt. 389-390. p. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 10. köt. Bp., 1992. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 3. kiad.  1. köt. Bp. 1981. Magyar könyvészet. 1921-1944. 1-7. köt. Szerk. Komjáthy Miklósné. Bp., 1980-1992. 3. köt. 678. p. 5. köt. 466. p. 7. köt. 514. p. Művészeti lexikon. 1-4. köt. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 2. kiad. 2. köt. Bp., 1981. Utcanév-kutatások.

Kiss István, festőművész (1945 -)

1945-ben született Dunapatajon. Kalocsán érettségizett a Szent István Gimnáziumban. Baján tanítói, a szegedi Tanárképző Főiskolán rajz-magyar szakos tanári oklevelet szerezett.
Családjával Kalocsán él. A Belvárosi Általános Iskola és a Hétszínvirág Művészeti Alapiskola rajztanára volt.

Munkáival 1975 óta szerepel kiállításokon. 2000 karácsonyára könyv jelent meg eddigi munkáiról.

“Kiss István nem hagyja magát a holnapra elmúló divatokkal befolyásolni. Olyan alkotásokat hoz létre különböző technikákkal, amelyek tartós értékeket képviselnek, akár hangulatot jelenít meg, akár tárgyi motívumot fejez ki.

Akvarell, linómetszet, domborítás, absztrakt alkotás gazdag alkotókészségről tanúskodik. A képek hangulata megmutatja a lélek apró rezdüléseit, finomságát, gazdagságát. ” – írta róla dr Szíj Rezső művelődéstörténész.

Kiss István alkotásait Kalocsán a Műterem Galériában (48-asok tere 1. emelet 20.) lehet megtekinteni és megvásárolni.
Nyitva tartás: szerda, péntek: 10-12; 15-17 óráig
Telefonszám: +36 (20) 491 53 53

Holmeyer Ferenc, nyomdász, Kalocsa második nyomdájának egyik alapítója

(Pest, Pest megye 1823. december 1. – Kalocsa, 1889. május 28.)

Szülei Hollmeyer András és Hauer Anna voltak. Tizenkét éves sem volt, amikor 1835. április 15-én nyomdásztanoncként került Landerer Lajos pesti nyomdájába. Itt ismerkedett meg későbbi kalocsai üzlettársával Malatin Antallal, aki már 1833. november 1-én került a Landerer nyomdába. Felszabadulása után, 1840 áprilisában, a korabeli gyakorlatnak megfelelően külföldi vándorútra indult. Főleg német nyelvterületen vándorolt: Ausztria, Svájc és Németország városaiban tökéletesítette mesterségbeli tudását. Leghosszabb ideig Offenbachban tartózkodott 1841. november elejétől 1844. április 22-ig. 1844 nyarán visszatért Magyarországra, a pesti Landerer és Heckenast nyomdában lett gépmester, ahol Malatin Antal 1841 óta szedőként dolgozott. 1848. március 15-én a szabad magyar sajtó első termékeit, a Nemzeti dalt és a 12 pontot Malatin Antal szedte ki és Holmeyer Ferenc nyomtatta. A forradalmi magyar kormány bankjegynyomdájának gépmestere volt Holmeyer 1849 januárjáig, amikor a jegynyomda a kormánnyal együtt Debrecenbe költözött. Utána visszakerült a Landerer és Heckenast nyomdához, ahol 1857-ig dolgozott. Az 1856. december 15-én önállósult Malatin Antal 1857. április 17-én szerződést kötött Holmeyer Ferenccel egy Kalocsán felállítandó nyomdára. A cégbejegyzésük száma 32.739 volt. Még abban az évben berendezték a nyomdát az egykori piarista nyomda helyiségében a Fő utcán, amely a mai Kalocsai Gyermekotthon helyén volt. A nyomda berendezésében és megindításában Ábrahámffy János érsekuradalmi ügyész támogatta a két nyomdászt. Később a Malom utcában vásároltak egy épületet, amelybe telepítették a nyomdát. Az épületben ma az Egyesített Szociális Intézmény egyik részlege működik. 1882 augusztusában megszüntették az üzletközösséget. Holmeyer Ferencé maradt a Malom utcai ház a nyomdával, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított. Holmeyer Ferenc leányát, Laurát 1872. november 12-én feleségül vette Werner Ferenc kalocsai könyvkötő, aki Holmeyer halála után átvette a nyomda vezetését, és 1890-ben saját Úri utcai házába költöztette. A ház ma már nincs meg, helyén a Nagy Lajos Városi Könyvtár Hunyadi utcai épülete melletti park található. 1948 márciusában a kalocsai Ipartestület nagytermének falán a két kalocsai nyomdász emlékére elhelyezett emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Malatin Antal Holmeyer Ferenc

1820-1905  1823-1889

Negyvennyolc idusán Malatin s Holmeyer, a társ,
ők szedték a szabad sajtónak első kiadását.
Centenárjukat hálával őrzi e márvány.
A magyar nyomdai munkásság
Kalocsa és járása iparosai
Kalocsa város közönsége

(Az épületben ma a kalocsai Porcelánfestő Üzem működik.) Ugyanakkor az Ipartestület előtti Szent János teret Malatin térnek, a Hunyadi utca végén lévő Szent György teret Holmeyer térnek nevezték el. A Malatin tér ma is megvan. A Holmeyer teret Obermayer Ernő paprikakutató halála után, 1970-ben Obermayer térre változtatták.

Források: Ir.: J. Gy.: Egy ötven éves jubileum Kalocsán. In: Kalocsai Néplap. 1885. ápr. 23. 139. p. Kalocsa történeti kronológiája. Összeáll. Asbóth Miklós. Nagy Lajos Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény. A kalocsai könyvnyomtatás története 1765-1950. A Viski Károly Múzeum időszaki kiállítása 1995. máj. 30. – dec. 31. Rend. Romsics Imre. Tímár Kálmán: Hollmayer Ferenc. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 25. 3. p. Utcanév-kutatások.

Malatin Antal, nyomdász, Kalocsa második nyomdájának egyik megalapítója

(Gödöllő, Pest megye 1820 – Kalocsa, 1905. október 6.)

A pesti piaristáknál járt gimnáziumba. A gimnáziumi évek után, 1833. november 1-én a Landerer nyomdába került szedőtanoncnak. Itt ismerkedett meg későbbi üzlettársával, Holmeyer Ferenccel, aki 1835-ben került a nyomdába. Felszabadulása után külföldi vándorútra indult, melynek Ausztria, Csehország, Svájc, Elzász és Németország voltak az állomásai. 1841-ben visszatért Pestre és a Landerer nyomdában helyezkedett el szedőként. Keze alól került ki Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és a Frankenburg Adolf által szerkesztett Életképek. A nyomda épületében lakó Kossuth Lajost közeli barátság fűzte Malatin Antalhoz. 1841-ben, Lajos napkor a nyomda négy szedője Kiss Ferenc, Prohászka Ferenc, Hertz János és Malatin Antal az alábbi verssel köszöntötte Kossuth Lajost:

“Írj betűt — összeszedem s trónt építek észnek, erőnek:
Pajzst az igaz, törvényt a gonosz élete fölé.
Légy Alakítva — ható; Jók Oltalmazva Szeretve
Mondhassák: elvünk képviselője te vagy.”

1848. március 15-én, a sajtó felszabadításakor Malatin Antal szedte ki harmadmagával a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A nyomtatás Holmeyer Ferenc irányításával történt. Valószínűleg, Kossuth Lajoshoz fűződő barátsága is közrejátszott abban, hogy a kormány által felállított új bankjegynyomda főszedőjévé nevezték ki. Követte a kormányt 1849 januárjában Debrecenbe, május végén vissza Pest-re, majd 1849. július 1-én Szegedre. Szedőként közreműködött 1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos lemondó nyilatkozatának kinyomtatásában. Haynau haditörvényszék elé állította, de felmentették. A szabadságharc bukása után visszament a Landerer nyomdába. 1856. december 15-én önállósult és 1857. április 17-én szerződést kötött Holmeyer Ferenccel a Kalocsán felállítandó Malatin Antal és Holmeyer Ferenc nyomdára. A cégbejegyzésük száma 32.739 volt. Még abban az évben berendezték a nyomdát az egykori piarista nyomda helyiségében a Fő utcán, amely a mai Kalocsai Gyermekotthon helyén volt. A nyomda berendezésében és megindításában Ábrahámffy János érsekuradalmi ügyész támogatta a két nyomdászt. Később a Malom utcában emeletes épületet építettek, amelynek földszintjére telepítették a nyomdát. Az épületben ma az Egyesített Szociális Intézmény egyik részlege működik. 1882 augusztusában megszüntették az üzletközösséget. Holmeyer Ferencé maradt a Malom utcai ház a nyomdával, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított, amely 1898-ig működött. 1898 januárjában nyugalomba vonult, és eladta nyomdáját Werner Ferencnek, egykori cégtársa, Holmeyer Ferenc vejének, aki összevonta az apósától örökölt nyomdával, amely akkor már az Úri (ma Hunyadi) utcában működött. Malatin Antal síremléke a kalocsai temetőben található. A Malom utcai nyomdáról kapta nevét a Malom utca Kossuth Lajos utcától a Kígyó utcáiig húzódó szakasza, amely a Nyomda utca nevet viselte 1900. november 8-ig. 1948 márciusában a kalocsai Ipartestület nagytermének falán a két kalocsai nyomdász emlékére elhelyezett emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Malatin Antal Holmeyer Ferenc

1820-1905  1823-1889

Negyvennyolc idusán Malatin s Holmeyer, a társ,
ők szedték a szabad sajtónak első kiadását.
Centenárjukat hálával őrzi e márvány.
A magyar nyomdai munkásság
Kalocsa és járása iparosai
Kalocsa város közönsége

(Az épületben ma a kalocsai Porcelánfestő Üzem működik.) 1948. február 17-én az Ipartestület előtti Szent János teret Malatin térnek, a Hunyadi utca végén lévő Szent György teret Holmeyer térnek nevezték el. A Malatin tér ma is megvan. A Holmeyer teret Obermayer Ernő paprikakutató halála után, 1971-ben Obermayer térre változtatták.

Források: Kalocsa történeti kronológiája. Összeáll. Asbóth Miklós. Nagy Lajos Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény. A kalocsai könyvnyomtatás története 1765-1950. A Viski Károly Múzeum időszaki kiállítása 1995. máj. 30. – dec. 31. Rend. Romsics Imre. Malatin Antal kalocsai nyomdász életéből. In: Kalocsai Néplap. 1905. okt. 15. 2-3. p. Tímár Kálmán: 1848 két nyomdászhőse. In: Kalocsa és Járása. 1948. febr. 28. 1. p. Tímár Kálmán: Kossuth Lajos és Malatin Antal. In: Kalocsa és Járása. 1948. jan. 31. 4. p. Utcanév-kutatások. V. I.: A legöregebb élő magyar nyomdász. In Kalocsai Néplap. 1901. jan. 27. 6. p.

Rökk Károly, festő, akvarellista, építész

(Budapest, 1891. június 1. – Zamárdi, Somogy megye 1970. augusztus 15.)

Építésznek készült, majd az I. világháború elején megsebesült és orosz hadifogságba esett. Mint hadifogoly Moszkvában és Szibériában, Krasznojarszkban, Abakanban kezdett el festeni. Az akabani középiskolában rajztanár volt. Szibériai tartózkodása alatt megnősült. Abakani tanár kolléganőjét vette el feleségül. Orosz feleségével együtt tért vissza Magyarországra 1922-ben, Kalocsán telepedtek le. Megélhetését a Mácsay Lászlóval közösen nyitott tervezőiroda és építési vállalkozás biztosította. Számos kalocsai épület tervezése, építése és átépítése fűződik nevéhez. 1929-ben tervei szerint építették át az egykori kaszinó épületét (ma ifjúsági ház a Petőfi S. utcában), és ő építette a Stefánia Szövetség kalocsai székházát (az egykori zöldkereszt a Petőfi S. utcában) a Katona István utcában. A Szent Imre templomot Möller István műegyetemi tanár tervei szerint építette 1931-ben. A vasútállomás mai formájára való átépítését 1937-ben Gábor Lajos festőművész tervei alapján végezte. Az OTP egykori, azóta elbontott épületét (ma a Polgári Bank épülete áll a helyén) átépítette, mielőtt a Kalocsai Egyházmegyei Takarékpénztár a kisszeminárium épületéből, ahol addig működött, oda költözött volna. Tervei szerint készült az 1947 decemberében felavatott kalocsai szovjet hősi emlékmű, amit 1985-ben, a Szabadság tér rendezése miatt elbontottak. Kalocsán továbbra is festett. Számos kiállításon vett részt. 1923 márciusában a Nemzeti Szalonban állították ki az Oroszországban készült kb. 100 akvarelljét. Utána rendszeresen állított ki a Nemzeti Szalonban. 1926-tól Kalocsán gyakran rendeztek kiállítást képeiből, utoljára 1965-ben volt kollektív kiállítása. Festészete a tájképfestészetben teljesedett ki, amivel több díjat is nyert. A második világháború után a Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kalocsai szakaszmérnökség építésvezetője lett. Onnan ment nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben aktív tagja volt a kalocsai Katona István Társaságnak.

Források: Ir.: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. Kézirat. Kalocsa, 1993-. Bedő Rudolf: Rökk Károly 1915-1922 között készült moszkvai és szibériai vízfestményei és rajzai. In: Művészettörténeti Értesítő. 1964. 4. sz. 287-294. p. Bozsó Ferenc: Kalocsa nevezetes emberei. In: Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Kézirat. Kalocsa, 1971. 234-278. p. Házavatás a kalocsai Kaszinóban. In: Kalocsai Néplap 1929. máj. 29. 3. p. Kalocsai vállalkozó kapta meg a kalocsai vasútállomás átépítési munkálatait. In: Kalocsai Néplap. 1937. nov. 6. 2. p. Megkezdték az eperföldi templom építését. In: Kalocsai Néplap 1931. nov. 21. 1-2. p. Művészeti lexikon. 1-4. köt. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 4. köt. Bp. 1968. 181. p. Sági Jenő ny. vízügyi mérnök szóbeli közlése. Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged, 1988. 525. p. A Stefánia Szövetség kalocsai fiókjának új otthona. In: Kalocsai Néplap 1929. máj. 4. 3. p.

(Összeállította: Asbóth Miklós. Akkori Nagy Lajos Városi, Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár ma Kalocsa Kultúrális Központ és Könyvtár. Helyismereti Gyűjtemény)