Oktatás, nevelés

Ács Károly, köztisztviselő, költő, műfordító, népköltészeti kutató, nyelvészeti szakíró, földbirtokos

(Kisbankházapuszta (Pereg község mellett), Pest m. 1824. július 14. – Bp., 1894. március 1.)

Középbirtokos családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kunszentmiklóson, bölcseleti és jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. Az 1843-ban befejezett jogakadémiai tanulmányok után Pesten joggyakornok volt. Az ügyvédi vizsgát 1845-ben tette le, majd 1845. máj. 6-án a pilisi járás tb. esküdtjének választották meg. 1848. máj. 8-án első szolgabíró lett Vácon. A szabadságharc kitörése után, 1849 januárjában az előretörő császári csapatok elől Kalocsára menekült. Főként Kalocsán és Kecelen tartózkodott. Az 1849. febr. 11-én tartott kalocsai népgyűlésen része volt az u. n. mozgó nemzetőrség megszervezésében mint a Solt Járási Választmány igazgatási bizottmány elnöke. A mozgó nemzetőrség febr. 28-án Foktőnél három ágyú 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Március közepén a Sárközi mozgó nemzetőrség létszáma 2-3.000 fő volt, közöttük a kalocsai kispapok Bende József teológiai tanár vezetésével. 1849. márc. 12-én Pest vár-megye vármegyei főjegyzővé választotta meg Ács Károlyt, majd máj. 14-én a pilisi járás főszolgabírójává választották. A szabadságharc bukása után tíz hónapig bujdosott, majd elfogták és Pestre vitték. 1852. máj. 5-én kötél általi halálra ítélték, amit kegyelemből hatévi vérfogságra változtattak. Fogságát Josefstadtban töltötte le, ahol a börtönben nyelvtanulással foglalkozott. 13 nyelvet tudott. Nagyon jó volt a nyelvérzéke, 2-3 hónap alatt tanult meg egy nyelvet. Szabadulása után Pesten Seltenreichné leánynevelő intézetében a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Később különböző biztosítási társaságoknál lett vezető tisztségviselő. 1861-ben és 1865-ben a szentendrei választókerületben ország-gyűlési képviselővé választották. Az 1880-as évek végén visszavonult a közélettől és ráckevei birtokán élt. Végrendeletében vagyona egy részét Ráckeve községre hagyta egy gazdasági iskola felállítására, a Magyar Tudományos Akadémiára 18 ezer koronát hagyott.

Művei: 1. Virágok a román (oláh) népköltészet mezejéről. Pest, 1857. 2. Magyar, német és cseh-tót beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 3. Magyar, német, román (oláh) beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 4. Magyar, német és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 5. Magyar, német, olasz, román (oláh), cseh-tót és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. (az utóbbi négy nyelvkönyv németül is megjelent) 6. Biztosítsd javaidat. Arad, 1862. 7. Még három román nép-ballada. Pest, 1871.

Költeményei, cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Athenaeum (1842), Vasárnapi Újság (1856, 1859), Magyar Sajtó (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858), Kalauz (1858), Nővilág (1857-1858), Napkelet (1860), Hon (1865), Igazmondó (1871).

Források: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp. 1939. Magyar életrajzi lexikon 1-4. köt Szerk. Kenyeres Ágnes. 1. köt. 3. kiad. Bp. 1981. Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti füzetek 4.) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 1. köt. Tímár Kálmán: Ács Károly, nagy idők tanúja. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 18. 2. p.

Fényi Gyula, csillagász, jezsuita tanár, az MTA levelező tagja

(Sopron, Sopron m. 1845. január 8. — Kalocsa, 1927. december 21.)

Édesapja, Finck Ignác régi soproni kereskedőcsalád tagja, édesanyja a kismartoni származású Binder Anna Mária volt. Idős szülei tizenegyedik gyermekeként született, keresztségben az István nevet kapta, amit a jezsuita rendbe való belépésekor Gyula névre cserélt fel. Szülei korai halála után (édesapját 8, édesanyját 12 éves korában veszítette el) nevelői a soproni bencés gimnáziumba íratták be, ahol 1864-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Érettségi után súlyos szövődménnyel járó tüdőgyulladás támadta meg, az orvosok már lemondtak róla. Állapota váratlanul jobbra fordult és meggyógyult. Még ez év szeptemberében Kalksburgban belépett a jezsuita rendbe. Elhatározásában, valószínűleg, a váratlan gyógyulása is közrejátszott. Tanulmányait a nagyszombati rendházban kezdte meg, ahol komoly matematikai és fizikai képzést kapott. 1871-ben a kalocsai gimnáziumba került tanítani, ahol három tanéven át matematikát, kémiát, természetrajzot tanított és meteorológiai megfigyelésekkel foglalkozott. Első kalocsai tartózkodása idején vette fel a Fényi nevet. 1874 és 1878 között az innsbrucki egyetem teológiai fakultásának hallgatója volt, de közben matematikai és fizikai előadásokat is hallgatott. 1877. júl. 31-én szentelték pappá. Egyetemi tanulmányainak befejezése után visszakerült Kalocsára, ahol folytatta tanári működését. A kalocsai gimnáziumban Haynald Lajos érsek 1878-ban csillagvizsgálót (Haynald Obszervatórium) alapított. Braun Károly, az obszervatórium igazgatója mellé 1880-ban Fényit kinevezték munkatársnak. 1882-ben Pozsonyba helyezték, ahol matematikát tanított. 1885-ben került vissza Kalocsára és átvette az obszervatórium vezetését. (Nagyfokú hallásromlása miatt felmentették a tanárkodás alól.) Fényi Gyula munkássága kettős volt. Részben folytatta a már másfél évtizede folyó meteorológiai megfigyeléseket, illetve csillagászati megfigyelésekkel foglalkozott. Elődjével, Braun Károllyal ellentétben, aki fölkészült csillagász volt, Fényi nem rendelkezett csillagászati előképzettséggel, csak természettudományos érdeklődéssel, mégis, obszervatórium-igazgatói kinevezése után a csillagvizsgáló tudományos tevékenységében minőségi változás történt. A vidéki kisváros gimnáziumának csillag-vizsgálója világhírűvé vált. Meteorológiai munkássága során fejlesztette az obszervatórium műszereit, két új műszert is konstruált. A Jordán-Fényi féle műszer a napfényes órák mérésére, a Fényi féle viharjelző pedig a zivatarokban történő elektromos kisülések (villámok) automatikus regisztrálására szolgált. Csillagászati tevékenységének középpontjában a Nap-fizika állt. Harmincegy éven keresztül rendszeresen figyelte és értékelte a protuberanciákat. Tevékenységéről a Magyar Tudományos Akadémián rendszeresen beszámolt. 1907-ben elméletet állított fel a nemrég felfedezett sztratoszféra kialakulásáról. Nap-fizikai kutatásai mellett rendszeresen folytatott üstökös megfigyeléseket is. 1913-ban meggyengült egészségi állapota miatt megvált az obszervatórium igazgatásától, de megfigyeléseit 1917-ig folytatta, akkor is csak elhatalmasodó szembaja miatt hagyta abba. Utóda, Angehrn Tivadar sokat tett Fényi Gyula munkásságának elismertetéséért. 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1935. máj. 26-án Sopronban, a Szentlélek utca 2. sz. alatti szülőházán leleplezték emléktábláját, melyet Nesztyné Haich Erzsébet szobrászművész készített. Az emléktábla szövege:

“P. Fényi Gyula S. J.

Ebben a házban látta meg
1845. január 8-án
a napvilágot,
melynek világhírű kutatója lett.”

1963 nov. 26-án az épülő új városnegyed, a Középsőkertek egyik utcáját Fényi Gyuláról nevezte el a kalocsai városi tanács. 1970 szeptemberében a csillagászati hét keretében avatták fel mellszobrát, Szabó Gábor szobrászművész alkotását Kalocsán az I. István Gimnázium előtti parkban. A Hold túlsó, a Földről nem látható oldalán krátert neveztek el Fényi Gyuláról.

Művei: 1. A nap protuberanciái 1886-ban. Kalocsa, 1888. (A Haynald-Obszervatórium Közleményei IV. füzet) 2. Meteorologische Beobachtungen angestelt am Haynald-Observatoriums in den Jahren 1886-1888. Kalocsa, 1891. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft V.) (magyarul is) 3. Protuberanzen beobachtet im Jahre 1887 am Haynald-Observatorium. Bp., 1892. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VI.) (magyarul is) 4. Meteorologische Beobachtungen angestellt zu Boroma in Süd-Afrika von L. Menyhárt S. J. Kalocsa, 1896. (Publikationen des Haynald-Obser-vatorium Heft VII.) 5. A Haynald-Obszervatórium alapítása, leírása, tevékenysége. Bp., 1896. Klny. a Katholikus Szemléből. 6. A Napon észlelt jelenségek természetének magyarázata. Bp., 1900. (Szent István Társulat Felolvasó Ülései. No. 36.) 7. Gewitter-Registrator. Construiert von P. Joh. Schreiber S. J. Kalocsa, 1901. 8. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1888., 1889., 1890. am Haynald-Observatorium. Kalocsa, 1902. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VIII.) 9. Meteoro-logische Beobachtungen angestellt von P. Ladislaus Menyhárt S. J. zu Baroma und Zumbo in Süd-Afrika in den Jahren 1893-1897. Kalocsa, 1905. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft IX.) 10. Die klimatologischen Verhältnisse von Boroma. In: Schinz, Hans: Plantae Menyharthianae. Wien, 1905. 12-23. p. 11. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1891. 1892. von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1911. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft X.) 12. Die Periodicität der Protuberanzen nach Beobachtungen in Kalocsa in den Jahren 1886-1917. + 13. Protuberanzen in den Jahren 1893. 1894. 1895. beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. + 14. Protuberanzen in den Jahren 1896-1903 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1923. (Publikationen des Haynald-Obser-vatorium Heft XIII.) 15. Protuberanzen in den Jahren 1904-1910 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XIV.) 16. Protuberanzen in den Jahren 1911-1917 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XV.) 17. Maps of the solar prominences observed by Fr. Fényi S. J. in the course of the years 1896-1902. Ed. by Fr. M. Tibor S. J. Kalocsa, 1949.

Tanulmányai, dolgozatai kisebb cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Akadémiai Értesítő (1895), Astronomische Nach-richten (Kiel, 1888-1923,  20 cikk), Astronomy et Astrophysics (később Astro-physical Journal) (1891-1907, 14 cikk), Comptes Rendus Hebdomadaires des Séances de l` Académia des Sciences (Párizs, 1889-1902, 12 cikk), Denkschriften der Kaiserlichen Akad. der Wissenschaften in Wien (1912), Az Időjárás (1897-1925, 32 cikk), Katolikus Szemle (1891-1898, 4 cikk), Matematikai Természettudo-mányi Értesítő (1888-1922, 8 cikk), Memoria della Pontifica Accademia (1903), Memorie della Societá degli Spettroscopisti Italiana (Catania, 1887-1912, 33 cikk), Meteorologische Zeitschrift (Bécs, 1886-1926, 34 cikk), Phys. Zeitschrift (1910), Rivista di Physica (1901-1904, 6 cikk), Vierteljahrschrift der Astronomischer Gesellschaft (1898). A Kalocsai Néplapban magyarázó cikkei jelentek meg egy-egy szokatlan természeti jelenség kapcsán.

Helytörténeti vonatkozású cikkei: 1. A délibáb Kalocsán. In: Id. 1902/3. 115. p. 2. A Haynald-Obszervatórium alapítása. In: Katolikus Szemle 1895/2. 268-285. p. 3. A Haynald-Obszervatórium berendezése. In: Katolikus Szemle 1898/1. 62-88. p. 4. A Haynald-Obszervatórium működése. In: Katolikus Szemle 1898/5. 814-832. p. 5. Heves égiháború Kalocsán, 1896. máj. 2. In: Az Időjárás 1897/7. 215. p. 6. Igen heves zivatar Kalocsán (1913. szept. 18.) In: Időjárás 1913/11. 282. p. 7. Jég-esőmérés Kalocsán. In: Időjárás 1906/8. 252-253. p. 8. Zivatar-tudósítás Kalocsáról (okt. 18.) In: Idő-járás 1898/11. 350. p. 9. Zivatar-tudósítás Kalocsáról. In: Időjárás 1898/12. 374. p. 10. Zivatarok Kalo-csán (júl. 1.) In: Időjárás  1899/7 237. p.

Források: Angehrn Tivadar: P. Fényi Gyula S. J. [Nekrológ] In: A kalocsai Jézus-társasági érseki gimnázium értesítője az 1927-28. tanévről. Kalocsa, 1928. 3-11. p. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 8. köt. Bp., 1992. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 3. kiad. 1. köt. Bp. 1981. Magyarok a természettudomány és technika történetében. 1. köt. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes Bp. 1986. Marik Miklós: Fényi Gyula. In: Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 40-42. p. Mojzes Imre: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Bp. 1986. Székely László: A nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány. Bp., 1999. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 3. köt. Utcanév-kutatások.

Kunszt József, kalocsai érsek, a kalocsai oktatásügy egyik legkiválóbb támogatója

(Zubrohlava, Árva m. 1790. június 28. — Pest, Pest m. 1866. január 5.)

Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait Komáromban, Esztergomban, Budán és Nagyszombatban végezte. Esztergomban lett papnövendék. 1810-1813 között a bécsi Pázmáneumban teológiát tanult. 1813-ban szentelték pappá. Felszentelése után rövid ideig Drégelypalánkon volt segédlelkész. 1814-ben Esztergomba helyezték, ahol az érseki iroda levéltárosa, majd szentszéki jegyző lett. 1820 novemberében a Pázmáneum alkormányzójaként Bécsbe került. 1830. júl. 17-én a pozsonyi társaskáptalan kanonokává nevezték ki. Rövid időre Pozsonyba költözött, majd 1832 májusában a Pázmáneum kormányzójaként tért vissza Bécsbe. 1833-ban címzetes apát, 1836-ban esztergomi kanonok, 1840-ben főesperes, 1844-ben prépost lett. Kormányzósága alatt alakult meg 1839-ben a Pázmáneumban az önképző magyar irodalmi iskola, amely 1848-ig működött. Közben a későbbi II. Ferenc József nevelője is volt. Kopácsy József esztergomi hercegprímás 1845-ben vicarius generalissá nevezte ki, és Esztergomba költözött. Kopácsy érsek halála után, 1847 szeptemberében káptalani helynökké választották. 1848-ban phárosi választott püspöknek, 1850. máj. 30-án kassai püspöknek nevezték ki. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek halála (1851) halála után, 1852. máj. 15-én kalocsai érsek lett. Érseki kinevezése után jelentős iskolafejlesztési munkába fogott Kalocsán. Az 1856-os tanítóképzési reform nyomán megszűnt érsekújvári tanítóképző intézetet Kalocsán szervezték újjá. Kunszt érsek adott helyet az intézetnek és vállalta az iskola fenntartási költségeit. A kalocsai tanítóképző intézet 1856 okt. 4-én kezdte meg működését 11 növendékkel, akik száma a tanév végére 13-ra emelkedett. 1860 előtt határozta el Kunszt József a gimnázium átszervezését és egy új nevelőintézet létesítését leányok számára. Az elhatározások megvalósítására 1860-ban került sor. A kalocsai gimnáziumot, amely az 1850-es években 4 osztályos algimnáziumként működött, az anyagi gondokkal küzdő piarista rend irányította. Kunszt érsek kivette az irányítást a piaristák kezéből és a Kalocsára hívott jezsuitákra bízta, egyben kötelezte őket, hogy az intézetet 8 osztályos főgimnáziummá fejlesszék. Ezzel, a második alapításnak is beillő, aktussal kezdődött a gimnázium újabb fénykora. Tanárai között országos és európai hírű tudósok voltak (Angehrn Tivadar, Fényi Gyula, Tóth Mike stb.), a diákjai büszkék voltak, hogy olyan gimnázium tanulói lehettek, amelyet az ország legjobb gimnáziumai között tartották számon a 19. század utolsó negyedében. Az iskola irányításának megváltozásával megváltozott a nevelés szelleme is. A piaristák által bevezetett magyaros, nemzeti jellegű nevelést az aulikus, udvarhű szellemű nevelés váltotta fel. Még az új tanév beindulása előtt bővítették a gimnázium épületét és felújították a rendházat. A gimnázium mellett az érsek új intézetet, a Szent István király nevelőintézett (röviden Stephaneum) is alapított. Kunszt érsek 1857-ben, egy marienbadi látogatása alkalmával megismerkedett a cseh iskolanővérek tevékenységével. Akkor fogalmazódott meg benne konkrétan egy Kalocsán nőnevelő intézet kalocsai alapításának gondolata, amellyel már korábban is foglalkozott. A következő év őszén öt fiatal magyar leányt küldött a cseh nővérekhez tanulmányútra, hogy ők öten az új kalocsai intézetben működjenek. 1860 áprilisában beadvánnyal fordult a budai Helytartótanácshoz a kalocsai nőnevelő intézet engedélyezése ügyében. Az intézet vezetőjéül Franz Mária Teréz főnökasszony kérte fel, aki 1860. szeptember elején érkezett Kalocsára 12 társával (köztük az öt magyar apácajelölttel) együtt. Az időközben felépült intézet falai között az elemi iskolai oktatás október 3-án kezdődött 385 bejáró és 42 bentlakó leánytanulóval. Az intézet, amelyben fennállása alatt a leányok számára létesített szinte valamennyi iskolatípus működött (óvoda, elemi iskola, polgári iskola, óvónőképző, tanítónőképző, polgári iskolai tanítónőképző), a Mi-asszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Intézete nevet viselte. Kunszt József élete során több mint egy millió forintot fordított jótékonysági és oktatási célokra. A kalocsai zárda fenntartására 100 ezer forintos, a Stephaneum céljaira 200 ezer forintos alapítványt hozott létre. A Magyar Nemzeti Múzeumnak 10 ezer forintot, és 1863-ban régi műkincseket ajándékozott. A király valóságos belső titkos tanácsosi címmel, a Lipót császári lovagrend és a Szent István rend nagykeresztjével tüntette ki, és kinevezte a hétszemélyes tábla segédbírájává. A kalocsai képviselőtestület 1900. nov. 8-án a zárdát északról és nyugatról határoló utcákat (Zárda köz, Zárda tér) Kunszt érsek utcának nevezte el. A Kunszt érsek utca nevét az 1950-es évek elején Micsurin utcára változatták. Az utcát 1971. dec. 23-án két részre osztották. A mai Szentháromság tér és az Érsekkert bejárata közötti rész neve Dózsa tér, majd 1984. aug. 9-től Asztrik tér lett. Az utca másik része Micsurin utca maradt, amelyet a városi tanács 1988. okt. 26-án Kunszt József utca névre változtatott. A Szent István király úton 19992000-ben kialakított sétálóutcán felállított hét kalocsai érsek szobra közül az ötödik Kunszt József érseket ábrázolja. Nagy Sándor (N. S.) szobrászművész készítette a kb. 120 cm-es, teljesalakú bronzszobrot, mely kb. 140 cm magas oszlopszerű talapzaton áll. A talapzat előtt lévő márványtábla felirata: „KUNSZT JÓ-ZSEF (1854-1866) ISKOLAALAPÍTÓ”. A szobor esti megvilágításáról a talapzat előtt a földbe süllyesztett két fényszóró gondoskodik. A szobrot, a sétáló utca másik hat érsek-szobrával együtt 2000. aug. 19-én avatták fel.

Művei: 1. Wohlthätigkeit des christlichen Priesterhums für die gesammte Menchheit. Pozsony, 1816. 2. Kunszt József kassai megyés püspök körlevele megyéje minden híveihez. Kassa, 1850. 3. Sermo pastoralis per … episcopum Cassoviensem occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis die VI. octobris MDCCCLI. ad clerum dioecesanum habitus. Esztergom, 1851. 4. Kunszt József kalocsai érsek körlevele megyéje minden híveihez székfoglalása után. Kalocsa, 1852. 5. Sermo pastoralis … occasione canonicae suae in sedem archi-episcopalem introductionis die XV. Junii anno MDCCCLII. ad clerum dioecesanum habitus. Kassa, 1852.

Források: Antall István: A történelem sétálóutcája  Nagy érsekek sora. In: Kalocsai Néplap 2000. aug. 18. 9. p. Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Hang Ferenc: Kalocsai szellemi omnibusz. 2. kiad. Kalocsa, 1897. XII. p. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes 3. kiad. 1. köt. Bp., 1981. Miasszonyunkról nevezett kalocsai iskolanővérek története. 1860-1900. Írta az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. 3-20. p. Petróczi Ernőné: A kalocsai római katolikus tanítóképző története. Szakdolgozat. Pécs, 1997 26-27. p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 7. köt. Utcanév-kutatások.

Tóth Mike Mihály, jezsuita tanár, természettudós, író

(Őr, Ung m. 1838. szeptember 15. – Kalocsa, 1932. október 3.)

A szabadságharc alatt egy évig, 1848 nyaráról 1849 júniusáig az őri nemzetőrség kisdobosa volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungváron végezte. A jezsuita rendbe 16 évesen 1854 őszén lépett be. Első két próbaévét Nagyszombatban töltötte, majd két évig Baumgartenbergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat folytatott. 1859-ben Pozsonyban kezdte bölcseleti tanulmányait, amit 1860 októberében Kalksburgban folytatott. Kalksburgi tanulmányai mellett magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1861-től négy éven keresztül a kalocsai gimnáziumban természetrajzot és természettant tanított. 1865-ben kezdte meg hároméves hittudományi tanulmányai az innsbrucki egyetemen. Közben 1868-ban pappá szentelték. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1869-ben visszakerült a kalocsai gimnáziumba, ahol a természetrajzot tanította. Harmadik próbaévét 1870-ben St. Andräben töltötte, ahonnan ismét Kalocsára került vissza. A gimnáziumban a természettanon kívül német, francia és olasz nyelvet is tanított. Egyébként, a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául és szlovákul beszélt, latinul, olaszul és németül írt is. 1872-ben Szatmárba, az irgalmasrendi nővérek nevelő-otthonába helyezik hittanárnak. Szatmárból 1877-ben került vissza Kalocsára, a gimnáziumban természetrajzot és vegytant tanított. 1878-ban egyházi engedély nélkül jelentette meg a Mária-havi virány című művét, amiért büntetés gyanánt két évre Kalksburgba helyezték, ahol fizikát, magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1881-ben került vissza Kalocsára, ahol megszakítás nélkül, 1918-ig a gimnáziumban tanított. 1887 szeptemberében megalakult a gimnázium diáktűzoltósága, melynek vezetője lett. Boromisza Tibor szatmári püspök kérelmére, akit Kalocsáról neveztek ki Szatmárba, 1918-1923 között elvállalta a szatmári leánygimnázium igazgatói tisztét. Szatmári működése előtt 1918 nyarán a pécsi Pius Gimnázium ásványtárát rendezte. Szatmári megbízatása után az 1923/24-es tanévben a Pius Gimnáziumban tanított. 1925-ben tért vissza Kalocsára, ahol nyugdíjazásáig (92 éves volt), 1930-ig tanított. Szépirodalmi munkássága mellett természettudományos műveket írt. Elsőként írt a fényképezésről. Legkedveltebb témája az ásványtan volt. 1882-ben jelent meg a húsz év munkájával elkészült Magyarország ásványai című műve. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című munkája kéziratban maradt, nem jelent meg. Cikkeinek egy része és egy önállóan megjelent műve Eőri László név alatt jelent meg. Tóth Mike emlékét Kalocsán a Középsőkertek egyik utcája őrzi, melyet 1963. nov. 26-án róla nevezett el a városi tanács.

Művei: 1. A nagy áldozat. Szatmár, 1875. (1875-1918 között további 9 kiadást ért meg, román és szlovák nyelvre is lefordították) 2. A keresztény nőnem diadala. Szatmár, 1875. (Eőri László név alatt) 3. A fényképészet titkai. Szatmár, 1875. 4. A zárda. Bp., 1877. 2. kiad. Kalocsa, 1883. 3. kiad. Kalocsa, 1899. 5. A keresztény erénynek és tökéletességnek gyakorlása. Rodriguez nyomán. 1-3. köt. 3. köt. Kalocsa, 1877. 1-3. köt. Kalocsa, 1905. 2. kiad. Kalocsa, 1910. 6. A magyar síkság jövője. Kalocsa, 1878. 7. Mária-havi virány. Bp. 1878. 2. kiad. Bp., 1928. 8. Főveszedelmünk. Bp., 1879. (1883-1902 között további öt kiadást ért meg) 9. Kenyér, ínség idején. Kalocsa, 1881. 10. A mikroskóp őstörténete. Kalocsa, 1881. 11. Magyarország ásványai. Különös tekintettel termőhelyeik megállapítására. Bp., 1882. 12. A legnemesebb Szív. H. n. 1882. 13. Virágcsokor a katholikus gyermekkertből. F. Hattler nyomán. Kalocsa, 1885. 2. kiad. Kalocsa, 1885. 3. kiad. Bp., 1896. 4. kiad. Bp., 1905. 14. Jubileumi búcsú. Kalocsa, 1886. 15. Új és gyakorlati elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus életéről, az év minden napjára. 1-2. köt. B. Verecruysse nyomán. Kalocsa, 1890. 2-5. kiad. Kalocsa, 1892, 1900, 1906, 1912. 16. Útmutató az elmélkedéshez. B. Roothan nyomán. Bp., 1890. 2. kiad. Bp., 1899. 3. kiad. Kalocsa, 1903. 4. kiad. Kalocsa, 1907. 17. Lélekmentő. Szatmár, 1895. 2. kiad. Kalocsa, 1924. 18. Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Szatmár 1896. 19. Idegen tájakon. (Új irányú elbeszélések az ifjúság számára.) J. Spillmann nyomán, többek közreműködésével. Szatmár 1897. 20. Közép-európai műépítmények. Bp., 1898. 21. Hajdan és most Jézus sz. Szívének tisztelete Magyarországon. Bp., 1898. 22. Erénygyöngyök a nők életéből. Kalocsa, 1901. 2. kiad. Kalocsa, 1911. 23. A szeretet lángjai. Kalocsa, 1901. 24. Szent kilenced. Kalocsa, 1901. 2-4. kiad. Kalocsa, 1906, 1910, 1915. 25. A szent mise szolgálata. Kalocsa, 1903. 26. Életpálya választása. Kalocsa, 1903. 27. Az ásványok s az élet. Kalocsa, 1903. 28. Szerzetes rendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1904. 29. Japán hős családok. Kalocsa, 1904. 30. Az erényesség zátonyai. Kalocsa, 1905. 31. A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa, 1908. 2. kiad. 1911. 32. Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire. Kalocsa, 1910. 33. Kalocsai kollégium 50 éve. Kalocsa, 1910. 34. Szentkilenced Jézus szíve tiszteletére. 2. kiad. Kalocsa, 1921. (1. kiad. ?) 35. Az angyalok. Bp. 1925. 36. Azok a papok! Bp. 1926. (Kis könyvtár a kat. hívek számára 31.) 37. Májusi virágoskert. Bp., 1933. 38. Könyvészeti adatok. Magyar jezsuita bibliográfia. In: Jezsuita történeti évkönyv. 1940-1942. Szerk. Gyenis András. Bp., 1942-1943. 1940. 1942. 39. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége. 1853-1934. Bp., 1942. (Kiadványok a Jézustársaság magyarországi történetéhez. Források 1.)

Cikkei, tanulmányai az alábbi lapokban, folyóiratokban jelentek meg: Szatmár (1875-1876), Növénytani Lapok (1877), Magyar Állam (1877-), Religio (1879-), Kalocsai Néplap (1879-), Magyar Nyelvőr (1879), Irodalmi Szemle (1881-), Isten Igéje (1981-) Magyar Korona (1881-), Természettudományi Közlöny (1883), Pápai Lapok (1883, 1885), Összetartás (1883), Közoktatás (1884), Magyar Néplap (1892), Katholikus Szemle (1892, 1909), Fényképészeti Lap (1893), Tűzoltó Közlöny (1900), Vasárnapi Újság (1894), Magyar Kultúra (1924, 1926, 1928), Deutscher Hausschatz (Regensburg, 1877), Alte und neue Welt (Einsiedeln, Svájc, 1879-1882). Több naptárban, évkönyvben, köztük a kalocsai gimnázium értesítőiben jelentek meg cikkei. Számos szócikket írt a Pallas nagy lexikonba.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa Múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. 2. kiad. Bp., 1982. Magyar könyvészet. Szerk. Komjáthy Miklósné. 1921-1944. 1-7. köt. Bp., 1980-1992. 1. köt. 410., 462., 526., 534., 686., 698. p. Magyarok a természettudomány és technika történetében. 2. köt. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., 1989. Nagyfalusy Lajos: Tóth Mike S. J. (1838-1932) In: A kalocsai Jézus-társasági érseki gimnázium értesítője az 1932-33. tanévben. Kalocsa, 1933 3-9. p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 14. köt. Tímár Kálmán: P. Tóth Mike, a nemzetőr. In: Kalocsai Népszava 1948. márc. 3. 2. p. Új magyar irodalmi lexikon 1-3. köt. Főszerk. Péter László. Bp., 1994. 3. köt.

(Összeállította: Asbóth Miklós. Akkori Nagy Lajos Városi, ma Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár. Helyismereti Gyűjtemény)