Tudomány

Ács Károly, köztisztviselő, költő, műfordító, népköltészeti kutató, nyelvészeti szakíró, földbirtokos

(Kisbankházapuszta (Pereg község mellett), Pest m. 1824. július 14. – Bp., 1894. március 1.)

Középbirtokos családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kunszentmiklóson, bölcseleti és jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. Az 1843-ban befejezett jogakadémiai tanulmányok után Pesten joggyakornok volt. Az ügyvédi vizsgát 1845-ben tette le, majd 1845. máj. 6-án a pilisi járás tb. esküdtjének választották meg. 1848. máj. 8-án első szolgabíró lett Vácon. A szabadságharc kitörése után, 1849 januárjában az előretörő császári csapatok elől Kalocsára menekült. Főként Kalocsán és Kecelen tartózkodott. Az 1849. febr. 11-én tartott kalocsai népgyűlésen része volt az u. n. mozgó nemzetőrség megszervezésében mint a Solt Járási Választmány igazgatási bizottmány elnöke. A mozgó nemzetőrség febr. 28-án Foktőnél három ágyú 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Március közepén a Sárközi mozgó nemzetőrség létszáma 2-3.000 fő volt, közöttük a kalocsai kispapok Bende József teológiai tanár vezetésével. 1849. márc. 12-én Pest vár-megye vármegyei főjegyzővé választotta meg Ács Károlyt, majd máj. 14-én a pilisi járás főszolgabírójává választották. A szabadságharc bukása után tíz hónapig bujdosott, majd elfogták és Pestre vitték. 1852. máj. 5-én kötél általi halálra ítélték, amit kegyelemből hatévi vérfogságra változtattak. Fogságát Josefstadtban töltötte le, ahol a börtönben nyelvtanulással foglalkozott. 13 nyelvet tudott. Nagyon jó volt a nyelvérzéke, 2-3 hónap alatt tanult meg egy nyelvet. Szabadulása után Pesten Seltenreichné leánynevelő intézetében a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Később különböző biztosítási társaságoknál lett vezető tisztségviselő. 1861-ben és 1865-ben a szentendrei választókerületben ország-gyűlési képviselővé választották. Az 1880-as évek végén visszavonult a közélettől és ráckevei birtokán élt. Végrendeletében vagyona egy részét Ráckeve községre hagyta egy gazdasági iskola felállítására, a Magyar Tudományos Akadémiára 18 ezer koronát hagyott.

Művei: 1. Virágok a román (oláh) népköltészet mezejéről. Pest, 1857. 2. Magyar, német és cseh-tót beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 3. Magyar, német, román (oláh) beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 4. Magyar, német és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. 5. Magyar, német, olasz, román (oláh), cseh-tót és szerb beszélgetések otthon és úton. Pest, 1859. (az utóbbi négy nyelvkönyv németül is megjelent) 6. Biztosítsd javaidat. Arad, 1862. 7. Még három román nép-ballada. Pest, 1871.

Költeményei, cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Athenaeum (1842), Vasárnapi Újság (1856, 1859), Magyar Sajtó (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858), Kalauz (1858), Nővilág (1857-1858), Napkelet (1860), Hon (1865), Igazmondó (1871).

Források: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp. 1939. Magyar életrajzi lexikon 1-4. köt Szerk. Kenyeres Ágnes. 1. köt. 3. kiad. Bp. 1981. Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti füzetek 4.) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 1. köt. Tímár Kálmán: Ács Károly, nagy idők tanúja. In: Kalocsai Népszava. 1948. febr. 18. 2. p.

Fényi Gyula, csillagász, jezsuita tanár, az MTA levelező tagja

(Sopron, Sopron m. 1845. január 8. — Kalocsa, 1927. december 21.)

Édesapja, Finck Ignác régi soproni kereskedőcsalád tagja, édesanyja a kismartoni származású Binder Anna Mária volt. Idős szülei tizenegyedik gyermekeként született, keresztségben az István nevet kapta, amit a jezsuita rendbe való belépésekor Gyula névre cserélt fel. Szülei korai halála után (édesapját 8, édesanyját 12 éves korában veszítette el) nevelői a soproni bencés gimnáziumba íratták be, ahol 1864-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Érettségi után súlyos szövődménnyel járó tüdőgyulladás támadta meg, az orvosok már lemondtak róla. Állapota váratlanul jobbra fordult és meggyógyult. Még ez év szeptemberében Kalksburgban belépett a jezsuita rendbe. Elhatározásában, valószínűleg, a váratlan gyógyulása is közrejátszott. Tanulmányait a nagyszombati rendházban kezdte meg, ahol komoly matematikai és fizikai képzést kapott. 1871-ben a kalocsai gimnáziumba került tanítani, ahol három tanéven át matematikát, kémiát, természetrajzot tanított és meteorológiai megfigyelésekkel foglalkozott. Első kalocsai tartózkodása idején vette fel a Fényi nevet. 1874 és 1878 között az innsbrucki egyetem teológiai fakultásának hallgatója volt, de közben matematikai és fizikai előadásokat is hallgatott. 1877. júl. 31-én szentelték pappá. Egyetemi tanulmányainak befejezése után visszakerült Kalocsára, ahol folytatta tanári működését. A kalocsai gimnáziumban Haynald Lajos érsek 1878-ban csillagvizsgálót (Haynald Obszervatórium) alapított. Braun Károly, az obszervatórium igazgatója mellé 1880-ban Fényit kinevezték munkatársnak. 1882-ben Pozsonyba helyezték, ahol matematikát tanított. 1885-ben került vissza Kalocsára és átvette az obszervatórium vezetését. (Nagyfokú hallásromlása miatt felmentették a tanárkodás alól.) Fényi Gyula munkássága kettős volt. Részben folytatta a már másfél évtizede folyó meteorológiai megfigyeléseket, illetve csillagászati megfigyelésekkel foglalkozott. Elődjével, Braun Károllyal ellentétben, aki fölkészült csillagász volt, Fényi nem rendelkezett csillagászati előképzettséggel, csak természettudományos érdeklődéssel, mégis, obszervatórium-igazgatói kinevezése után a csillagvizsgáló tudományos tevékenységében minőségi változás történt. A vidéki kisváros gimnáziumának csillag-vizsgálója világhírűvé vált. Meteorológiai munkássága során fejlesztette az obszervatórium műszereit, két új műszert is konstruált. A Jordán-Fényi féle műszer a napfényes órák mérésére, a Fényi féle viharjelző pedig a zivatarokban történő elektromos kisülések (villámok) automatikus regisztrálására szolgált. Csillagászati tevékenységének középpontjában a Nap-fizika állt. Harmincegy éven keresztül rendszeresen figyelte és értékelte a protuberanciákat. Tevékenységéről a Magyar Tudományos Akadémián rendszeresen beszámolt. 1907-ben elméletet állított fel a nemrég felfedezett sztratoszféra kialakulásáról. Nap-fizikai kutatásai mellett rendszeresen folytatott üstökös megfigyeléseket is. 1913-ban meggyengült egészségi állapota miatt megvált az obszervatórium igazgatásától, de megfigyeléseit 1917-ig folytatta, akkor is csak elhatalmasodó szembaja miatt hagyta abba. Utóda, Angehrn Tivadar sokat tett Fényi Gyula munkásságának elismertetéséért. 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1935. máj. 26-án Sopronban, a Szentlélek utca 2. sz. alatti szülőházán leleplezték emléktábláját, melyet Nesztyné Haich Erzsébet szobrászművész készített. Az emléktábla szövege:

“P. Fényi Gyula S. J.

Ebben a házban látta meg
1845. január 8-án
a napvilágot,
melynek világhírű kutatója lett.”

1963 nov. 26-án az épülő új városnegyed, a Középsőkertek egyik utcáját Fényi Gyuláról nevezte el a kalocsai városi tanács. 1970 szeptemberében a csillagászati hét keretében avatták fel mellszobrát, Szabó Gábor szobrászművész alkotását Kalocsán az I. István Gimnázium előtti parkban. A Hold túlsó, a Földről nem látható oldalán krátert neveztek el Fényi Gyuláról.

Művei: 1. A nap protuberanciái 1886-ban. Kalocsa, 1888. (A Haynald-Obszervatórium Közleményei IV. füzet) 2. Meteorologische Beobachtungen angestelt am Haynald-Observatoriums in den Jahren 1886-1888. Kalocsa, 1891. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft V.) (magyarul is) 3. Protuberanzen beobachtet im Jahre 1887 am Haynald-Observatorium. Bp., 1892. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VI.) (magyarul is) 4. Meteorologische Beobachtungen angestellt zu Boroma in Süd-Afrika von L. Menyhárt S. J. Kalocsa, 1896. (Publikationen des Haynald-Obser-vatorium Heft VII.) 5. A Haynald-Obszervatórium alapítása, leírása, tevékenysége. Bp., 1896. Klny. a Katholikus Szemléből. 6. A Napon észlelt jelenségek természetének magyarázata. Bp., 1900. (Szent István Társulat Felolvasó Ülései. No. 36.) 7. Gewitter-Registrator. Construiert von P. Joh. Schreiber S. J. Kalocsa, 1901. 8. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1888., 1889., 1890. am Haynald-Observatorium. Kalocsa, 1902. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft VIII.) 9. Meteoro-logische Beobachtungen angestellt von P. Ladislaus Menyhárt S. J. zu Baroma und Zumbo in Süd-Afrika in den Jahren 1893-1897. Kalocsa, 1905. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft IX.) 10. Die klimatologischen Verhältnisse von Boroma. In: Schinz, Hans: Plantae Menyharthianae. Wien, 1905. 12-23. p. 11. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1891. 1892. von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1911. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft X.) 12. Die Periodicität der Protuberanzen nach Beobachtungen in Kalocsa in den Jahren 1886-1917. + 13. Protuberanzen in den Jahren 1893. 1894. 1895. beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. + 14. Protuberanzen in den Jahren 1896-1903 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1923. (Publikationen des Haynald-Obser-vatorium Heft XIII.) 15. Protuberanzen in den Jahren 1904-1910 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XIV.) 16. Protuberanzen in den Jahren 1911-1917 beobachtet und bearbeitet von J. Fényi S. J. Kalocsa, 1924. (Publikationen des Haynald-Observatorium Heft XV.) 17. Maps of the solar prominences observed by Fr. Fényi S. J. in the course of the years 1896-1902. Ed. by Fr. M. Tibor S. J. Kalocsa, 1949.

Tanulmányai, dolgozatai kisebb cikkei az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Akadémiai Értesítő (1895), Astronomische Nach-richten (Kiel, 1888-1923, 20 cikk), Astronomy et Astrophysics (később Astro-physical Journal) (1891-1907, 14 cikk), Comptes Rendus Hebdomadaires des Séances de l` Académia des Sciences (Párizs, 1889-1902, 12 cikk), Denkschriften der Kaiserlichen Akad. der Wissenschaften in Wien (1912), Az Időjárás (1897-1925, 32 cikk), Katolikus Szemle (1891-1898, 4 cikk), Matematikai Természettudo-mányi Értesítő (1888-1922, 8 cikk), Memoria della Pontifica Accademia (1903), Memorie della Societá degli Spettroscopisti Italiana (Catania, 1887-1912, 33 cikk), Meteorologische Zeitschrift (Bécs, 1886-1926, 34 cikk), Phys. Zeitschrift (1910), Rivista di Physica (1901-1904, 6 cikk), Vierteljahrschrift der Astronomischer Gesellschaft (1898). A Kalocsai Néplapban magyarázó cikkei jelentek meg egy-egy szokatlan természeti jelenség kapcsán.

Helytörténeti vonatkozású cikkei: 1. A délibáb Kalocsán. In: Id. 1902/3. 115. p. 2. A Haynald-Obszervatórium alapítása. In: Katolikus Szemle 1895/2. 268-285. p. 3. A Haynald-Obszervatórium berendezése. In: Katolikus Szemle 1898/1. 62-88. p. 4. A Haynald-Obszervatórium működése. In: Katolikus Szemle 1898/5. 814-832. p. 5. Heves égiháború Kalocsán, 1896. máj. 2. In: Az Időjárás 1897/7. 215. p. 6. Igen heves zivatar Kalocsán (1913. szept. 18.) In: Időjárás 1913/11. 282. p. 7. Jég-esőmérés Kalocsán. In: Időjárás 1906/8. 252-253. p. 8. Zivatar-tudósítás Kalocsáról (okt. 18.) In: Idő-járás 1898/11. 350. p. 9. Zivatar-tudósítás Kalocsáról. In: Időjárás 1898/12. 374. p. 10. Zivatarok Kalo-csán (júl. 1.) In: Időjárás 1899/7 237. p.

Források: Angehrn Tivadar: P. Fényi Gyula S. J. [Nekrológ] In: A kalocsai Jézus-társasági érseki gimnázium értesítője az 1927-28. tanévről. Kalocsa, 1928. 3-11. p. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 8. köt. Bp., 1992. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 3. kiad. 1. köt. Bp. 1981. Magyarok a természettudomány és technika történetében. 1. köt. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes Bp. 1986. Marik Miklós: Fényi Gyula. In: Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 40-42. p. Mojzes Imre: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Bp. 1986. Székely László: A nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány. Bp., 1999. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp., 1980-1981. 3. köt. Utcanév-kutatások.

Horváth Ferenc, vitéz, vegyészmérnök, az első csípősség-mentes fűszerpaprika kitenyésztője

(Kalocsa, 1894. – Gárdony?, 1971)

A középiskolát Pápán végezte, majd 1918-ban a budapesti egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Az első világháborúban 1914. dec. 15-től a fegyverletételig teljesített katonai szolgálatot, ami alatt több kitüntetést kapott. Felesége Ács Anna volt. Négy gyermekük született. 1924-ben avatták vitézzé. A diploma megszerzése után állami szolgálatba lépett. Hamarosan a kalocsai m. kir. Vegykísérleti és Paprikakutató Állomásra került, ahol Obermayer Ernő, az állomás létrehozója és vezetője mellett fűszerpaprika-nemesítéssel foglalkozott. Obermayer Ernő 1927-es távozása után Horváth Ferencet nevezték ki az állomás vezetőjévé. Véletlen folytán, 1928-ban sikerült csípősségnélküli anyatöveket izolálnia egy csípős populációból, és a következő évben továbbtenyésztette a csípősségmentes paprikát. Így született meg a magyar csípősségmentes fűszer-paprika. A termesztett magok egy részét elküldte Obermayer Ernőnek Szegedre, ahol szintén meg-kezdődött a csípősségmentes paprika nemesítése és termesztése. A kalocsai csípősségnélküli fűszerpaprika a bátyai paprikatermesztők révén került be a köztermesztésbe 1932/33-ban. Horváth Ferencet 1939 áprilisában a kárpátaljai Nagybaktára helyezték át, hogy ott is szervezzen meg egy kutatóállomást. A háború után visszakerült Kalocsára, ahol a kutatóintézet tudományos osztályvezetője lett. Innen ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után Gárdonyba költözött. 1967. aug. 17-én, a kalocsai kutatóintézet alapítás 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel tüntette ki. Halála után Kalocsán temették el.

Művei: 1. A fűszerpaprika feldolgozása. Kalocsa, 1937, Árpád ny. 24 p. 20 cm. (M. Kir. Mező-gazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás népszerű kiadványa 5.) 2. A fűszerpaprika termesztése, különös tekintettel a csípősségmentes paprika termesztésére. Kalocsa, 1937, Árpád ny. 23 p. 20 cm. (M. Kir. Mezőgazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás népszerű kiadványa 6.) 3. A magyar fűszerpaprika helyes termesztése és ipari feldolgozása. Kiad. a Magyar Fűszerpaprikát Értékesítő Központi Szövetkezet. Bp. 1938, Pallas ny. 95 p. 21 cm. Obermayer Ernővel és Szanyi Istvánnal közösen.

Források: 50. évi jubileumi fűszerpaprika tudományos értekezlet. Szerk. Kapeller Károly. Kalocsa, 1967. Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 140. 153. p. Hírek. In: Kalocsai Néplap 1939. máj. 13. Magyar Könyvészet 1921-1944. 4. köt. Szerk. Kertész Gyula. 538-539. 707. p. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára. Szerk. Csatár István, Hovahnessian Eghia, Oláh György. Bp. 1939. IV. rész 75. p.

Tóth Mike Mihály, jezsuita tanár, természettudós, író

(Őr, Ung m. 1838. szeptember 15. – Kalocsa, 1932. október 3.)

A szabadságharc alatt egy évig, 1848 nyaráról 1849 júniusáig az őri nemzetőrség kisdobosa volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungváron végezte. A jezsuita rendbe 16 évesen 1854 őszén lépett be. Első két próbaévét Nagyszombatban töltötte, majd két évig Baumgartenbergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat folytatott. 1859-ben Pozsonyban kezdte bölcseleti tanulmányait, amit 1860 októberében Kalksburgban folytatott. Kalksburgi tanulmányai mellett magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1861-től négy éven keresztül a kalocsai gimnáziumban természetrajzot és természettant tanított. 1865-ben kezdte meg hároméves hittudományi tanulmányai az innsbrucki egyetemen. Közben 1868-ban pappá szentelték. Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1869-ben visszakerült a kalocsai gimnáziumba, ahol a természetrajzot tanította. Harmadik próbaévét 1870-ben St. Andräben töltötte, ahonnan ismét Kalocsára került vissza. A gimnáziumban a természettanon kívül német, francia és olasz nyelvet is tanított. Egyébként, a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául és szlovákul beszélt, latinul, olaszul és németül írt is. 1872-ben Szatmárba, az irgalmasrendi nővérek nevelő-otthonába helyezik hittanárnak. Szatmárból 1877-ben került vissza Kalocsára, a gimnáziumban természetrajzot és vegytant tanított. 1878-ban egyházi engedély nélkül jelentette meg a Mária-havi virány című művét, amiért büntetés gyanánt két évre Kalksburgba helyezték, ahol fizikát, magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1881-ben került vissza Kalocsára, ahol megszakítás nélkül, 1918-ig a gimnáziumban tanított. 1887 szeptemberében megalakult a gimnázium diáktűzoltósága, melynek vezetője lett. Boromisza Tibor szatmári püspök kérelmére, akit Kalocsáról neveztek ki Szatmárba, 1918-1923 között elvállalta a szatmári leánygimnázium igazgatói tisztét. Szatmári működése előtt 1918 nyarán a pécsi Pius Gimnázium ásványtárát rendezte. Szatmári megbízatása után az 1923/24-es tanévben a Pius Gimnáziumban tanított. 1925-ben tért vissza Kalocsára, ahol nyugdíjazásáig (92 éves volt), 1930-ig tanított. Szépirodalmi munkássága mellett természettudományos műveket írt. Elsőként írt a fényképezésről. Legkedveltebb témája az ásványtan volt. 1882-ben jelent meg a húsz év munkájával elkészült Magyarország ásványai című műve. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című munkája kéziratban maradt, nem jelent meg. Cikkeinek egy része és egy önállóan megjelent műve Eőri László név alatt jelent meg. Tóth Mike emlékét Kalocsán a Középsőkertek egyik utcája őrzi, melyet 1963. nov. 26-án róla nevezett el a városi tanács.

Művei: 1. A nagy áldozat. Szatmár, 1875. (1875-1918 között további 9 kiadást ért meg, román és szlovák nyelvre is lefordították) 2. A keresztény nőnem diadala. Szatmár, 1875. (Eőri László név alatt) 3. A fényképészet titkai. Szatmár, 1875. 4. A zárda. Bp., 1877. 2. kiad. Kalocsa, 1883. 3. kiad. Kalocsa, 1899. 5. A keresztény erénynek és tökéletességnek gyakorlása. Rodriguez nyomán. 1-3. köt. 3. köt. Kalocsa, 1877. 1-3. köt. Kalocsa, 1905. 2. kiad. Kalocsa, 1910. 6. A magyar síkság jövője. Kalocsa, 1878. 7. Mária-havi virány. Bp. 1878. 2. kiad. Bp., 1928. 8. Főveszedelmünk. Bp., 1879. (1883-1902 között további öt kiadást ért meg) 9. Kenyér, ínség idején. Kalocsa, 1881. 10. A mikroskóp őstörténete. Kalocsa, 1881. 11. Magyarország ásványai. Különös tekintettel termőhelyeik megállapítására. Bp., 1882. 12. A legnemesebb Szív. H. n. 1882. 13. Virágcsokor a katholikus gyermekkertből. F. Hattler nyomán. Kalocsa, 1885. 2. kiad. Kalocsa, 1885. 3. kiad. Bp., 1896. 4. kiad. Bp., 1905. 14. Jubileumi búcsú. Kalocsa, 1886. 15. Új és gyakorlati elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus életéről, az év minden napjára. 1-2. köt. B. Verecruysse nyomán. Kalocsa, 1890. 2-5. kiad. Kalocsa, 1892, 1900, 1906, 1912. 16. Útmutató az elmélkedéshez. B. Roothan nyomán. Bp., 1890. 2. kiad. Bp., 1899. 3. kiad. Kalocsa, 1903. 4. kiad. Kalocsa, 1907. 17. Lélekmentő. Szatmár, 1895. 2. kiad. Kalocsa, 1924. 18. Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Szatmár 1896. 19. Idegen tájakon. (Új irányú elbeszélések az ifjúság számára.) J. Spillmann nyomán, többek közreműködésével. Szatmár 1897. 20. Közép-európai műépítmények. Bp., 1898. 21. Hajdan és most Jézus sz. Szívének tisztelete Magyarországon. Bp., 1898. 22. Erénygyöngyök a nők életéből. Kalocsa, 1901. 2. kiad. Kalocsa, 1911. 23. A szeretet lángjai. Kalocsa, 1901. 24. Szent kilenced. Kalocsa, 1901. 2-4. kiad. Kalocsa, 1906, 1910, 1915. 25. A szent mise szolgálata. Kalocsa, 1903. 26. Életpálya választása. Kalocsa, 1903. 27. Az ásványok s az élet. Kalocsa, 1903. 28. Szerzetes rendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1904. 29. Japán hős családok. Kalocsa, 1904. 30. Az erényesség zátonyai. Kalocsa, 1905. 31. A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa, 1908. 2. kiad. 1911. 32. Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire. Kalocsa, 1910. 33. Kalocsai kollégium 50 éve. Kalocsa, 1910. 34. Szentkilenced Jézus szíve tiszteletére. 2. kiad. Kalocsa, 1921. (1. kiad. ?) 35. Az angyalok. Bp. 1925. 36. Azok a papok! Bp. 1926. (Kis könyvtár a kat. hívek számára 31.) 37. Májusi virágoskert. Bp., 1933. 38. Könyvészeti adatok. Magyar jezsuita bibliográfia. In: Jezsuita történeti évkönyv. 1940-1942. Szerk. Gyenis András. Bp., 1942-1943. 1940. 1942. 39. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége. 1853-1934. Bp., 1942. (Kiadványok a Jézustársaság magyarországi történetéhez. Források 1.)

Cikkei, tanulmányai az alábbi lapokban, folyóiratokban jelentek meg: Szatmár (1875-1876), Növénytani Lapok (1877), Magyar Állam (1877-), Religio (1879-), Kalocsai Néplap (1879-), Magyar Nyelvőr (1879), Irodalmi Szemle (1881-), Isten Igéje (1981-) Magyar Korona (1881-), Természettudományi Közlöny (1883), Pápai Lapok (1883, 1885), Összetartás (1883), Közoktatás (1884), Magyar Néplap (1892), Katholikus Szemle (1892, 1909), Fényképészeti Lap (1893), Tűzoltó Közlöny (1900), Vasárnapi Újság (1894), Magyar Kultúra (1924, 1926, 1928), Deutscher Hausschatz (Regensburg, 1877), Alte und neue Welt (Einsiedeln, Svájc, 1879-1882). Több naptárban, évkönyvben, köztük a kalocsai gimnázium értesítőiben jelentek meg cikkei. Számos szócikket írt a Pallas nagy lexikonba.

Források: Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa Múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. 2. kiad. Bp., 1982. Magyar könyvészet. Szerk. Komjáthy Miklósné. 1921-1944. 1-7. köt. Bp., 1980-1992. 1. köt. 410., 462., 526., 534., 686., 698. p. Magyarok a természettudomány és technika történetében. 2. köt. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., 1989. Nagyfalusy Lajos: Tóth Mike S. J. (1838-1932) In: A kalocsai Jézus-társasági érseki gimnázium értesítője az 1932-33. tanévben. Kalocsa, 1933 3-9. p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. Hasonmás kiad. Bp. 1980-1981. 14. köt. Tímár Kálmán: P. Tóth Mike, a nemzetőr. In: Kalocsai Népszava 1948. márc. 3. 2. p. Új magyar irodalmi lexikon 1-3. köt. Főszerk. Péter László. Bp., 1994. 3. köt.

(Összeállította: Asbóth Miklós. Akkori Nagy Lajos Városi, ma Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár. Helyismereti Gyűjtemény)